LizaGazdija

Tapasztalatok: 1. A csoport haragszik rám, amiért volt képem szabadságra menni, meg azért is, mert a helyettes barátságtalan volt. (Nem mintha én mondtam volna meg, ki jöjjön helyettem, vagy én tehetnék a személyiségéről.) 2. Tök hosszan beszéltünk arról a kollégával, hogy miket kellene csinálni, e-mailt is írtam neki erről, anyagokat is adtam. Semmit, de semmit nem sikerült ebből megcsinálni. Itt tényleg csak úgy lehet szabadságra menni, ha elfogadod, hogy tökre nem úgy fog történni semmi, ahogy szeretnéd. Nekem mondjuk még sosem jutott eszembe, ha helyettesítettem, hogy full figyelmen kívül hagyjam a kolléga kéréseit, de hát ez én vagyok. Azért meg nem vagyok hajlandó szégyellni magam, mert van 21 nap szabadságom, és azt felhasználom, bocs. Sokkal kevésbé akadtam ki ezen az egészen, mint gondoltam volna. Végül is most voltam egy hetet Pekingben, miután a 2008-as Olimpia idején megállapítottam, hogy na, ide sem fogok eljutni ebben az életben. És még le sem zuhant egyik repülő se...

Málta legnagyobb temetőjében rejtélyes módon eltünedeznek koporsók. Többen is azt mondják, hogy a családi kriptából elvesztek a régebben oda temetett rokonok koporsói a maradványokkal együtt. Persze a cikkből abszolút nem derül ki semmi, még csak tippet sem adnak arra vonatkozóan, mégis mi folyhat arrafelé, de az egyik hozzászólásért már megérte elolvasni a sztorit. "Ha katolikusok vagytok, tudjátok, hogy a halál után a lélek távozik, és a test már nem számít semmit. Akkor mi a probléma?" Valaki elérte a zent, ha jól látom.

A tegnapi hazaút után, ami 17 órán át tartott (10 óra repülés, 5 óra malmozás a tranzitban, 2 óra repülés), mára tökre elfogyott a türelmem az utazással szemben. Bécsbe csak két és fél óra a vonatozás, de én fél óra után már úgy, de úúúúgy szenvedtem, mint még soha. Azt hittem, sosem érünk ide, főleg, amikor vagy tíz percet álltunk Hegyeshalomban. Eleve nem értem, miért kell EC-t üzemeltetni, pláne fülkéset, amikor olyan gagyi, mint állat. A csomag nem fér el rendesen, de legalább a fejem fölé kell emelni a 15 kilós bőröndöt, ha tenni akarom valahová, a lábamat meg kilencven foknál is jobban be kell hajlítani, különben nem fér el a velem szemben ülő, hiába hajlítja be kilencven foknál is jobban a lábát, ennél fogva úgy egy óra után már rettenetesen fáj a térdem. De ez a mai út... Sebaj, jövő szombatig kipihenem ezt, és vígan tudok majd közlekedni Bécs-Budapest-Bécs vonalon. Pestre ugyan busszal, de visszafelé akkor is EC-vel, meh.

Megvagyok, nem tűntem el, csak az volt, hogy Blankával egy hétig Pekingben voltunk a szüleinél. Hatalmas mázlista vagyok, csak a repjegyet kellett fizetnem, ami sokkal olcsóbb, mint hittem volna, plusz a költőpénzt, amiből szintén nem kellett sok, mert Peking igen-igen olcsó - a legdrágább belépő mintegy 1800-2000 forintnyi jüan. Megvolt életem első 9, majd első 10 órás repülőútja, 17 órás utazása, valamint komolyabb, 6 órás időeltolódása, de a jetlaget megúsztam odafelé és visszafelé is. Még nem tudom, lesz-e részletes beszámoló, mert ennyi élmény és benyomás lenne vagy 8-10 monstre bejegyzés, de azért lehet, hogy lesz, kéne. Addig is annyit, hogy nagyon-nagyon jó volt, és nagyon örülök, hogy elmentünk.

Írtam, hogy kicsit szoktam izgulni, ha szabadságon vagyok, nehogy kiderüljön, hogy mégis tévedés történt, és be kellett volna mennem, pláne, ha Pesten vagyok, mert onnan esélytelen fél-egy óra alatt visszaröppenni ide. Hétfőn, amikor a frizura- és sminkpróba miatt otthon voltam, 8-kor keltem. 8 óra 3 perckor csörgött a telefonom. Gondolataim sorban: - Jé, ezt a számot nem ismerem. - Jé, ez egy bécsi szám, vonalas. - Jé, ezzel a számmal már beszéltem februárban a telefon szerint. - Ajjaj, ez a munkahelyem. Fel is vettem. Azt mondja a titkárnő, akinek amúgy kedden volt az utolsó napja nálunk, hogy megbetegedett az egyik délelőttös kolléganő, oda tudnék-e rohanni fél 9-re. Ezt amúgy angolul, ami azért lepett meg, mert ez a nő még soha nem szólt hozzám angolul az elmúlt nyolc hónapban. Ezen el is töprengtem, gondoltam is rá, hogy megkérdezem, miért angolul beszélgetünk, de aztán felismertem, hogy van ennél égetőbb kérdés is az egész helyzetben, úgyhogy mondtam neki, hogy szabadságo...

Ez egy elég vegyes nap. Teljesen pozitív lenne, ha... Reggel elintéztem a bevásárlást (sosem megyek üres kézzel Bécsbe, sőőőt. Húst pl. csak itthon veszek, kint háromszor ennyibe kerül), aztán elmentem a sminkes-fodrászhoz. Szerencsére itt van a kerületben, csak kettőt kell menni metróval, szóval egyszerű volt eljutni hozzá. Két órát töltöttem nála, és hát még sosem voltam olyan szép, mint most. Mármint most nem, mert már szétszedtem a hajam, és a sminket is lemostam, hogy Tominak ez is meglepetés legyen majd az esküvőn. (Ezért aztán kép sem lesz, mert bár nem olvas rendszeresen, de néha idetéved, és akkor orvul visszalapoz akár hónapokat is.) Tök vicces, hogy a nő kb. 15 percet töltött a sminkeléssel, nagyon maximum mondjunk 20-at, és alig ismertem magamra, amikor tükörbe néztem. Juj, nagyon jóóó lesz! Persze semmi erős, az nem illene hozzám, és nem is szeretném. Sokat kellett még utána császkálnom a városban, jó két órát, hát, nem estek rosszul az elismerő pillantások :) Egy hátrán...

frizura- és sminkpróba. Eléggé izgulok, hogy mi lesz, és bízom benne, hogy a fodrász nem menekül el sírva, amint meglátja a hajamat. (Életem első fodrászos élménye, hogy a nő behisztizett, cittegett-cattogott, talán még csapkodott is, és közölte, nekem csak azért ilyen a hajam, hogy az ő életét megkeserítsem, és ilyen hajjal nem lehet mit kezdeni. Ezek után kivasalta, amitől úgy néztem ki, mint akinek a fejére húztam egy sátrat. Talán ebből az élményből eredeztethető, hogy a gimis ballagásom után 11 év telt el a következő fodrásznál tett látogatásomig.) Amúgy tényleg egészen kisimultam, nem vagyok már egy ideggombóc, hála az égnek. Nagyon furcsa lesz, hogy holnap nem kell bemennem, persze lesz bennem némi aggodalom, mi van, ha mégis rosszul értettem, és ők azt hiszik, megyek, és nincs is helyettes, stb. Ezeket az aggodalmakat minimalizálni fogja, hogy pénteken személyesen beszéltem meg a kolléganővel, mit csináljon a csoporttal holnap.