LizaGazdija

Leadtam mindkét könyvet, az egyik már vissza is jött szerkesztve, és elégedett velem a szerkesztő. Remélem, az olvasók is elégedettek lesznek.

Csak úgy hasítunk. Most már csak mindenkinek szólni kéne, akit meg szeretnénk hívni, de hivatalosan még nem tudja, hogy lesz esküvő (ezt mondjuk holnapig tervezem megtenni), aztán meg kéne rendelni a meghívókat, le kéne foglalni a nászutat, és már csak egy DJ-re* leszünk a teljes szervezettségtől. Juhéj! *Árajánlatok már vannak, mindkettőnk a 190 ezresnél fogott padlót. Tomi meg is állapította, hogy azért nem DJ Sterbinszky jön személyesen, hanem egy Sümeg melletti városkából kérdezett meg valakit. Nagyon durva árak vannak, jól fel kell kötni a gatyát, ha az ember esküvőt szeretne.

Megérkezett a tavasz, és vele Nagyi 75. születésnapja is. Kár, hogy nem érte meg, kíváncsi lettem volna rá, milyen ennyi idősen. Vajon már lenne okosórája is? És menő okostelefonja? E-book olvasója már volt öt évvel ezelőtt, sőt a Facebookon is volt profilja, amit aktívan használt is, szóval... Kár, hogy már nem lehet vele ünnepelni, de gondolni jó rá.

Nem szerettem volna, ha virágból van, mint ahogy általában is kevés virágot szeretnék az esküvőre, mert nem látom értelmét, hogy elköltsünk pár tízezer forintot olyan virágokra, amik aztán elhervadnak, és mennek a kukába. Ezért selyemszalagból hajtogatott rózsákból lesz a csokrom. Anyu csinálta, szinte teljesen készen van már, és vasárnap együtt ragasztgattuk fel az alapra a kis virágfejeket. Jaj, de jó volt! És milyen gyönyörű lett! Gondolni is öröm rá :)

Amikor ment a moziban, annyi jót olvastam róla, hogy lett volna kedvem megnézni, de Tomi is nagyon kíváncsi volt rá, és kérte, hogy ne nézzem meg nélküle. Végül tegnap került sorra a film. Hát, nagyon örülök, hogy nem mentem el rá egyedül. Ez valami rettenetesen rossz volt. Alpári, patakokban folyik benne a vér, tele van marhaságokkal, és attól a néhány poéntól sem lesz vicces összességében. Sajnáltam volna, ha beülök miatta a moziba. Tomi kérdése a végén, látva a kiakadásomat: "Akkor a második részt majd megnézzük a moziban?" De javasoltam neki, hogy inkább a testvéreivel üljön majd be a folytatásra, mert engem biztosan semmivel sem vesz rá, hogy akár ezt a filmet, akár a folytatását valaha is (újra) megnézzem.

Amikor rászokom egy sorozatra, az a blogba is beszivárog. Nem tudom, ez mennyire lehet zavaró másoknak, mindenesetre nem nagyon tudok tenni ellene. Ezzel a sorozattal eddig úgy voltam, hogy már alig vártam, hogy nézhessem, és teljesen kikapcsolt, teljesen ellazultam közben. Most viszont, bár még csak a második évad tizenvalahányadik részénél járok, kezd bennem feszültséget kelteni. Ez csak egy film, filció, tudom, mégis borzasztó nézni azt, ami Rory művel Deannel. Eleve nem értem, mi a baj a sráccal, konkrétan óriási csalódás, hogy egy olyan értelmes, jólelkű lány, mint Rory, hogyan bír beleszeretni egy akkora kreténbe, mint az a másik, és nagyon-nagyon sajnálom Deant, mert tényleg nem érdemli meg, amit kap. Ráadásul, mivel az elmúlt három hónapban összesen négyszer olvastam Lauren Graham könyvét, azt is tudom, mi fog történni az ötödik (ha nem a hatodik...) évadban ezen a fronton, és tényleg szörnyű belegondolni is, hogy az lesz. Jó, persze, az életben mindent tanulni kell, azt is, ...

Alsóban, a jelek szerint másodikban tanultunk egy nagyon szép verset anyanyelv órán. Arra emlékeztem belőle, hogy egy fekete csikóról szól, és azt mondta a tanító nénink, hogy a vers arról szól, hogy meghalt a költő kisfia. Rendszeres időközönként eszembe jut a vers most már vagy 22 éve, de még sosem sikerült kideríteni, mi is a címe, és hogy is volt a szövege. Az is akadályozta a sikert, hogy valamiért úgy rémlett, Nemes Nagy Ágnes műve, és ez félrevitte a nyomozást. De ma áttörést értem el! Megvan a vers. Íme: Kiss Anna: Az a fekete kiscsikó Az a fekete kiscsikó Aki kertemben kóborolt Nem ette a sós kenyeret Édesgyökér-zablája volt Amíg kertemben kóborolt Tördelhette a violát. Húzza a Göncölszekeret Nagy hideg lehet odaát Még mindig gyönyörű, és most úgy örülök, hogy végre megtaláltam. Ez a siker egyben reményt is ad, hogy egyszer az a (nép?)mese is előkerül, amit szintén alsóban olvastunk, és szintén nagyon szerettem. Nem tudom, miről szólt, csak annyi maradt meg, hogy valak...