LizaGazdija

Kapott a Sherlock egy plusz részt, ami a XIX. században játszódik, és január elején vetítették, ráadásul nem is tévében, hanem moziban. Brutálisra sikerült. Az egy dolog, hogy konkrétan horror, de hogy milyen jól átgondolt, kreatív, fordulatos... Hűha. Nem hiába szeretem ezt a sorozatot. Szerencsére most páros év van, ami azt jelenti, hogy idén még három részt bemutatnak. Juhú!

Megkezdtem az egyik könyv újraolvasását, ma meg is csináltam a negyedét. Röviden: oh, boy. Ez még mindig nem a kedvenc részem. Amikor először olvasom újra a napi adagot (most 60 oldal Wordben), akkor még tök jó, de amikor egy-két óra múlva másodszor is nekiállok... Jóból is megárt a sok. Folyamatosan kajákról álmodozom, nem tudom, mi van velem. Én miért vagyok ennyire éhes? Ma mindenesetre finomat sikerült alkotni, chilis babot töltöttem kaliforniai paprikába, a tetejére tettem sajtot, és megsütöttem. Persze nem saját ötlet alapján, de hát annyi baj legyen. A lényeg, hogy tök jó. Tegnap vettem túrót meg epret, és tegnap meg ma csináltam délutánra krémtúrót egy-egy kiskanál mézzel. Nagyon fura itt a túró, ízre is, állagra is. Azért ehető, de már most arról ábrándozom, hogy hétvégén veszek otthon normális túrót, a fagyasztóban még van egy csomó fagyasztott meggy, és úristen, milyen jó lesz nekem. De most komolyan, én miért vagyok ennyire éhes? Mivel február 2. van, és a medvék meg ...

ma eddig király a nap. Már két helyről írtak, hogy nem tartanak rám igényt. Juhú! Kva ijesztő ez. Nem a két elutasítás (bár az is elég depresszív), hanem az elmúlt egy hónapban történtek. Pályázgathatok egész nyugodtan, munkám ettől még nem lesz, úgy látszik. Nem tudom, mit kellene még csinálnom. Legszívesebben elhúznék egy lakatlan szigetre, és vissza se néznék többet.

Anyuval ketten mentünk, ő az S-re (19 km), én az M-re. Reggel indultunk Pestről, de elég jól kezdődött a történet, mert kiderült, hogy rosszul emlékeztem, és nem a Népligetből megy a busz, hanem a Stadionoktól, és hát hiába voltunk ott a Népligetben időben, a Stadionokhoz úgy sem értünk át időben, hogy apu átvitt minket kocsival. Mindig megnézem még program előtti este, de legkésőbb indulás előtt, hogy tényleg akkor, tényleg ott, stb. kell-e lennem, és most is ez volt a terv, csak épp nem volt net. Úgyhogy így jártunk. Végül is azért csak odaértünk, csak így nem 8 óra után kicsivel, hanem negyed 10-re (kicsit késett a busz), de azért 3/4 10-kor tudtunk rajtolni (10-ig lehetett). Elég kemény túra volt. Nem annyira az útvonal volt benne a durva, szerintem az önmagában egyikünknek sem lett volna túl megterhelő. Az volt a nem semmi, hogy az erdőben _végig_ sár és jég váltakozott, de ilyen bokáig érő sár meg tükörjég. Volt, ahol a változatosság kedvéért a sár alatt volt a jég, de ált...

Amikor múlt hétfőn kijöttem, még az indulás előtti utolsó pillanatokban összepakoltam a kis szaténzsákocskába a kedvenc fülbevalóimat, és betettem őket a hátizsákomba. Amikor megérkeztem ide, és kipakoltam, már nem volt meg a kis zsák. Nem tudom, mi történhetett vele, egyetlen logikus magyarázat, hogy a főpályaudvaron kiesett, amikor elővettem ugyanabból a zsebből a pénztárcámat, hogy vegyek hetijegyet. És tényleg nincs sehol, mindent áttúrtam, és az a legszomorúbb, hogy most már otthon is, tehát még az sincs, hogy nem tettem el, csak akartam. Nagyon elszomorít, mert nagyon szeretem a fülbevalóimat, több olyan is van közte, amit ajándékba kaptam, és egyáltalán, soha semmit nem hagyok el. Összességében olyan lehangolt lettem ma estére, hogy - bár nem szokásom shoppingolással bút felejteni - fogtam, és megvettem a kuponos oldalon hirdetett puzzle szőnyeget, amit fel lehet hajtani a kirakóssal együtt, és akkor nem kell mindig újrakezdeni, ha valamiért el kell raknom, így van rá esély, h...

Tetszett a hely és az oktatási igazgató is (fiatal nő, barátságos, kedves, laza), én is tetszettem neki. Azt mondta, ha lenne csoport, most rögtön mondaná a részleteket, mikor és hova kell menni, de nincs. De ha lesz, szól. Nem mondom, hogy nagyon fel vagyok dobva, pedig azért ez komoly előrelépés az első felvonáshoz képest, amikor sehová sem hívtak, senkit sem érdekeltem, satöbbi, mert nem volt CELTA-m. Most ketten mondták, hogy ha lesz csoport, szólnak, egy helyről azt írták, még nézik a pályázatokat, és majd szólnak, ha úgy döntenek, behívnak interjúra, egy másikról meg azt, hogy nekik nincs nyelviskolájuk Bécsben, de vizsgára mehetek felügyelőnek, és küldenek majd erről infót, amikor aktuális lesz. Írtam annak az iskolának is, ahonnan a hazautazásom előtt kb. két nappal írták, hogy menjek dolgozni. Ők ugyan gyerekekkel foglalkoznak, ráadásul kicsi gyerekekkel (3-12 évesekkel), de úgy vagyok most már vele, hogy nem érdekel, csak legyen valami, aztán legfeljebb később átnyergelek...

Péntek délutántól mostanáig net nélkül voltam, mert otthon olyan jól sikerül a szolgáltatóknak az átadás-átvétel (nem mi kértük, van és kész), hogy nincs se net, se telefon. Azért túléltem, meg voltak kisebb szünetek, pl. a túráról hazafelé, a buszon fogtam némi wifit, meg ma anyuéknál is. No de. A nettelenség miatt voltam tök néma, ezért nem írtam senkinek semmit, és mivel a nettelenség elmúlt, újra vagyok mindenhol, ahol szoktam lenni. És majd mesélek a hétvégéről meg a túráról is, sőt képek is lesznek. Nettelenül sokkal egyszerűbb időben feküdni, ez is tanulság. Most meg izgulok, meg mindjárt ágyba rakom magam, mert holnap (vagyis ma!) nagy nap lesz - interjúra megyek. Fú... Szurkoljatok nekem, jó? :)