LizaGazdija

Ma úgy igazán belelendültem a fordításba. Előbb az egyik könyvből 27 oldal (10-15 a terv, de keddtől vasárnapig kevés időm lesz, úgyhogy most kell előredolgozni), aztán a másikból egy fejezet (pont ennyi a terv). Tök jó mind a kettő, de azért van egy trükk: az előbbit kell előbb csinálni, az utóbbit meg utóbb, mert bizony utóbbi sokkal-sokkal jobb minden szempontból, és ezt úgy mondom, hogy az elsőt is nagyon szeretem, és azt is élvezem. Tiszta vidámság, amikor jót lehet fordítani. (Szerencsém van, általában jót lehet, csak néha akad egy-egy kevésbé vidám munka.)

A Molyon egy ideje megjelentek az ifjú molyok, a 10-20 éves korosztály. Ez tök jó, mert biztató, hogy köztük is vannak még bőven, akik szeretnek olvasni. Az viszont nem olyan jó, hogy elárasztják a Molyt Harry Potter-es meg egyéb népszerű könyves mémekkel, mert nem győzöm szűrni őket. Én is szeretem a Harry Pottert, és szeretem a Harry Potter alapú poénokat, de nem napi 600-at. Az viszont kifejezetten zavar is, amikor jönnek az ilyen kérések a molysegítő zónába, hogy segítség, két oldalt kell írnom erről és erről holnapra (mert hát két héttel ezelőtt kaptam házinak, de ma kezdek hozzá - na, jó, kicsit magamra ismerek, velem is megesett olykor), nincs-e itt valaki, aki olvasta, és leírná nekem, miről szól. (Ennél már csak az volt durvább, amikor egy anyuka írt az egyik bécsi magyaros csoportba, hogy a gyerekének németül kell fogalmazást írnia, de nem tud annyira jól németül, nem írná-e meg valaki. És a legeslegdurvább az volt, hogy akadt jelentkező, aki konkrétan megírta a fogalmazást, ...

Tegnap pörgettem békésen a hírfolyamot a telefonomon, amikor egyszer csak szembejött egy elütött, vérbe fagyott kutya, ráadásul mindjárt három fotón. (Vagy többön, nem tudom, háromra emlékszem.) Még jó, hogy telefonon görgettem, így nem láttam nagyon részletesen a szétroncsolt kis testet, viszont azzal a lendülettel már rejtettem is a posztot. (Amúgy egy volt egyetemi oktatóm tette ki, aki nagyon szívén viseli az állatok sorsát - ami jó dolog -, napi sok gazdikereső kutyát meg is oszt, satöbbi, ja, és az is ő, aki rendszeresen ír posztokat arról, hogy a férfiaknak csak a természetes nőket kellene szeretniük, majd aztán szinte kizárólag kacsaszájú, narancsssárgára szolizott, rajzolt szemöldökű lányok képeit lájkolja - amivel megint csak semmi baj, csak kicsit ellentmondásos. Nyilván, ha túlságosan sokszor jönne szembe a hírfolyamomban, beállítanám, hogy nem akarom látni, mit működik a Facebookon, de itt még nem tartunk, csak időnként elgondolkodom rajta, hogy esetleg meg kéne tenni.) No...

Az eseményt egy pasi szervezte a barátainak, legalábbis szándéka szerint. Én úgy találtam rá a futásra, hogy a pasi az egyik ismerősöm ismerőse, és az ismerősöm bejelölte a Facebookon, hogy érdekli a dolog. Amikor én rányomtam, hogy megyek, kb. 20 ember volt rajta, aztán mára 1500 lett. Kicsit kinőtte magát az esemény :) Már 1000 jelentkezőnél egyeztetett a srác a rendőrséggel, és végül nem kért rendőri biztosítást, sem útlezárásokat, mert úgy ítélte meg, hogy meg tudjuk oldani a forgalom zavarása nélkül is. (Tényleg sikerült.) Úgy volt, hogy Danival megyünk, és az egyenpólónkat vesszük fel, aztán később anyunak is megtetszett az ötlet, és ő is mondta, hogy jön velünk. Dani végül nem jött, mert úgy érezte, túl hideg van, anyu meg szintén nem jött, mert álmos volt, és inkább visszafeküdt aludni. Nem örültem, de hát voltam már máskor is egyedül mindenféle programon, szóval azért én elmentem. Az öltözést kicsit talán túlzásba vittem - póló, futópulcsi, polárpulcsi, kötött harisnya, téli (...

Hagyománytisztelő módon idén is otthon szilvesztereztem a szüleimmel, a nagynénémmel, az ő barátjával és anyu barátnőjével. Hát, gyerekkoromban még úgy nézett ki ez a csapat, hogy a szüleim, a nagynéném, a férje és Dani, anyu barátnője a fiával, anyu másik barátnője a két lányával, plusz néha plusz emberek, mint például anyu kecskeméti barátnője a két fiával, meg mintha emlékeznék olyan szilveszterre is, amin anyu Angliába szakadt unokahúga is ott volt. És persze mindig ott volt Liza is. De azóta sok minden változott, egyesek már más család tagjai, mások nem élnek. Belegondoltam abba is, micsoda telefonálgatások mentek mindig éjfélkor, aztán most már nincsenek nagymamák, akiket fel lehetne hívni. Amúgy nem szomorkodással töltöttem a szilvesztert, csak ez úgy minden évben eszembe jut, mert fura, hogy így összezsugorodott a csapat. Volt rengeteg kaja, és megint megállapítottam, hogy ennyit nem szabad enni, meg szerintem nem is lehet, nem értem, hova ment a rengeteg kaja, amit betette...

Életemben először utazta át értem egy pasi Európát. Életemben először utaztam át egy pasiért Európát. Életemben először költöztem haza külföldről. Láttam Skóciát. Ha nem is az egészet, de azért sokat belőle. Voltam Invernessben, Elginben, hajóztam a Loch Nessen, szinte minden látnivalót megnéztem Edinburgh-ban, kirándultam igazi skót erdőben, voltam (részben) földalatti szellemtúrán. Még kell majd menni, mert pl. az Isle of Skye kimaradt, és ez tarthatatlan. Londonban ünnepeltem a 27. szülinapomat, ami életem legdrágább szülinapja volt, konkrétan kis híján a gatyám ráment. Most már majd mindig észben fogom tartani, hogy ha valaki meghív valahová, de mindent én fizetek, akkor az csak duma, nem meghívás. Ahogyan a menő csokiról mentett masni nem húsvéti ajándék, és az ingyenesen látogatható British Museum meglátogatása, amikor mellesleg pontosan tudható, hogy nem egészen két éve az összes kiállítást láttam, nem születésnapi ajándék. Azért persze a British Museum mindig jó...

Vasárnap reggel mentem, kedd reggel jöttem, és közte jó alaposan megnéztem a várost. Megmutatták nekem. Még sosem voltam, és nagyon tetszett, annak ellenére is, hogy többnyire óriási köd volt. Voltunk a dzsámiban, a székesegyházban, és felmásztunk a tévétorony tetejére is. A múzeumok és az ókeresztény sírkamrák most kimaradtak, majd talán legközelebb, ha lesz legközelebb. Különlegesnek érezhettem magam attól, hogy nem vagyok teljességgel életképtelen. (Sőt.) Oda és vissza is telekocsival utaztam, és egyik irányban sem szívtam meg, csak odafelé kicsit izgultam, mert voltak érdekes manőverek. Jó kis hostelben laktam, ahol egyágyas szobám volt, külön hűtőm, tévém, DVD-lejátszóm, a folyosón angol és magyar nyelvű DVD-k álltak glédában, és csak annyi rossz volt az egészben, hogy iszonyúan fáztam. Nem utolsó sorban gyönyörű fényképeket kattintottam, mert tök ügyes az új gépem. A dzsámi iszlám termében az oltár egyik oldalán a Bibliából, a másikon a Koránból olvasható eg...