LizaGazdija

Ennyi látogatója volt eddig a blognak, illetve ennyiszer kattintottatok. Köszönöm, hogy olvastok :)

Nagyon vártam a filmet, amióta csak először láttam az előzetest. Nekem nagyon tetszett a Gru, a második rész is egész jól sikerült, és nagyon reméltem, hogy a minyonok előtörténete is hasonló színvonalon sikerül majd. Hát... Azok a részek, amikből az előzetest összerakták, zseniálisak, könnyesre röhögtem magam. Annyira édesek, ahogy rajonganak, és nagy rajongásuk közepette azzal a végtelen pancserségükkel mindent elpusztítanak, kő kövön nem marad körülöttük. A történet akkor vett kevésbé szerencsés fordulatot, amikor a minyonok megérkeztek Angliába, és találkoztak Scarlet Overkillel. Onnantól kezdve az egész film egy hatalmas katyvasz. Kilép az idősíkjából, 1968-ból, és szemmel láthatólag az az egyetlen cél, hogy minél több akciót sikerüljön belezsúfolni a maradék kb. egy órába. Ezt nem kellett volna. Kíváncsi lennék, mit szólnak az angolok ahhoz, ahogyan ábrázolja őket a film, szerintem helyenként kicsit erős. Nagy kár, hogy a minyonok halandzsául beszélnek, mert így csak helyz...

Amíg dolgoztam, kimosta az ágyneműt, ami tök jó, viszont ki már nem teregetett, ami nem jó. Amikor kivettem a gépből a cuccot, akkor jött oda, hogy ja, igen, teregessünk ki. Ezzel az a baj, hogy a nap csak 2-ig süt oda a teraszra, és utána már nem szárad meg estig, amit kiteszünk. A lepedő meg a takaró (ami szintén egy lepedő) megszáradt így is, mert leheletvékony, de a párnahuzatok közül csak az egyik viszonylag száraz, a másik teljesen nedves maradt. Gondoltam, miért én aludjak már megint nedves párnán, amikor nem én nem teregettem ki (ezerszer megbeszéltük, hogy 2 előtt kell teregetni azt, ami este kell, különben nem fog megszáradni, valamint eddig kétszer fordult elő hasonló, és mindkétszer magamnak raktam a vizesebb ágyneműt), ennek megfelelően húztam fel az ágyat. És ő jött be előbb a szobába, és lazán fogta, és áttette hozzám a nedves párnát. Azért ez nagyon-nagyon laza.

Ma van éppen négy éve, hogy Liza meghalt. Nagyon kemény, hogy rohan az idő. A képen az látható, amint élete utolsó reggelén, az orvosnál tett utolsó látogatása előtt egy-két órával tiramisut reggelizik. Az egész adag csak az övé volt, nem csak egy falást kapott, mint máskor. Örült neki :)

Úgy emlékszem, ilyen utoljára tavaly nyáron volt, amikor nagyon kellett steppad (meg is vettem, itt kint egy darabig használtam, aztán hazavittem, és ha Bécsben nem találok normális step órát, akkor kiviszem magammal oda is.) Most megint lettek. Egyrészt kell nekem máltai bögre, gyűrű és kis szobor , másrészt kell egy erős fényképezőgép, ami sötétben is tud fényképezni. Nagyon szeretem azt, ami most van, tök ügyes, gyönyörű képeket csinál nekem, de sajnos éjszakai fényeket nem tud megörökíteni. Mondjuk ezzel a vággyal az a baj, hogy azért szerettem volna ezt a gépet, mert ez kicsi, befér a táskámba, mindig nálam lehet, és nem szakad le tőle a karom. Ha viszont erősebb gépet szeretnék, az valószínűleg nagyobb is lesz, és akkor már problémát jelent a hurcolászása. Szóval még nem találtam ki, hogy hogyan legyen, de látok rá esélyt, hogy amikor már Bécsben élek, egyszer csak veszek egy erős gépet.

Ma kicsit rosszabb napom van, pl. felnőttkoromra ismét megélhetem a kiközösítést, amit gimiben éltem, csak nem olyan durván, de attól még nem jó, meg egyéb dolgok is vannak, úgyhogy inkább elmesélem, hogy tegnap voltam SUP jógán, és nagyon jó móka volt. A SUP-okat kikötöttük a strand végét jelző bójákhoz, majd jógagyakorlatokat végeztünk, és igyekeztünk nem belepottyanni a vízbe. Nekem sikerült! Igazából az oktatóval együtt hatan voltunk, és csak egy ember úszott, de ő kétszer is. Rendszeresen járni nem fogok, pedig szeretnék, de azért mielőtt hazamegyek (illetve Bécsbe, csak előtte kicsit megpihenek otthon), még befizetek egy ilyen órára :)

Na, nem mindig. Tegnap kiírta egy orosz nő egy Máltán élő külföldieknek szóló csoportba, hogy mindenki vigyázzon, mert rettentően veszélyes, közép-keleti külsővel rendelkező ember ólálkodik Sliemában, a tengerparti sétányon. Ugyanis odament hozzá, amikor a kisgyerekével sétált, és megkérdezte, eladná-e neki a gyereket 10 ezer euróért, mire mondta, hogy nem, mire a pasi megkérdezte, hogy és 20-ért, mire mondta, hogy nem, majd még azt is megkérdezte a pasi, hogy és 30-ért, mire ő elmenekült. Persze azonnal beindult a szörnyülködés, hogy milyen veszélyes és beteg emberek vannak, a nő adjon hálát Istennek, hogy ilyen szerencséje volt, és nem tépte ki a kezéből a gyereket a pasi, ki tudja, mi történhetett volna, ha Isten nincs vele. Többen próbálták mondani, hogy ez egy poén, nem kell befosni, kb. azzal egyenértékű, hogy "de szép kislányod van", bizonyos kultúrákban ezzel humorizálnak. De nem ment át. Reakció: Milyen elmaradott, megátalkodott nép az, ahol ezzel poénkodnak? Ez ne...