LizaGazdija

Grantown-on-Speyben van egy elég pici, ugyanakkor nagyon igényes könyvesbolt. Egyik délutáni sétánk során betértünk oda Gergővel. Egy idősebb hölgy volt az eladó, és amint beléptünk, azonnal ránk repült, mindenáron csevegni akart. Gergő vevő is volt erre, én nem annyira, mert engem nagyon érdekeltek a könyvek. A hölgy egy idő után le is vette, hogy Gergőhöz érdemes beszélnie, mert ő reagál lelkesebben, így velem már nem foglalkozott, úgyhogy én elindultam nézelődni. Lenyűgözött a bolt, rengeteg nagyon érdekes könyvet találtam, és nem győztem sóhajtozni fölöttük. Viszonylag hosszú idő után Gergő is csatlakozott, és amikor látta, mennyire el vagyok bűvölve, megkérdezte, beköltözöm-e. Mondtam, hogy azért ott még nem tartunk, különben sem tudnék vagy akarnék egész nap beszélgetni, hiába aranyos és okos a hölgy. Megnéztük még a felnőtt részleget is, és percekig a kezemben volt egy könyv, és sajnálkoztam, hogy már így is túlsúlyos a bőröndöm, mert különben simán megvettem volna. Egy krimi, a...

Nem újdonság, hogy a belváros tele van villogó hirdetőtáblákkal. Egy csomó üzlet fölé kipakolják ezeket, csak a jó ég tudja, milyen céllal. Gondolom, az az elképzelés, hogy ettől majd a potenciális vásárló jobban észreveszi az üzletet, de világosban annyira nem feltűnő pl. a fehér villogás, sötétben meg hiába feltűnő, mert már zárva az üzlet. Vagy megjegyzi az ember, hogy hű, de érdekes bolt, és visszamegy világosban? Mindegy. Emlékszem, gyerekkoromban volt egy ilyen tábla az egyik szemben lévő házon, ha jól gondolom, zölden villogott, lassan, és nagyon szerettem nézni ezt a villogást elalvás előtt, az ágyamban fekve, fejjel az ablak felé. Az a tábla már régen eltűnt, gondolom, a bolt is megszűnt (nem tudom minden üzlethelyiségről, hogy ott mikor mi volt, de nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy 20 év alatt a boltok jó része bezár, és új nyílik a helyén). Viszont abban a nyolc hónapban, míg nem voltam itt, lett egy új tábla az utca túloldalán. De még milyen! Egy darabig fehéren világít, ...

Sophie, aki svéd, és akit Máltán ismertem meg, nagyon sokat utazik, rendszeresen elmegy három-négy napra felfedezni egy-egy európai várost. Másik kontinensen még nem járt, mert tűfóbiája van, és nem meri megkockáztatni a mindenféle védőoltást. Ezen a héten Budapest került sorra, és ha már így alakult, mondtam neki, hogy lakhat nálam, van egy kanapém, azt szívesen odaadom neki erre a pár napra. Kedden jött, szombaton ment. Az első két napon 15-15 km-t sétáltunk, a harmadikon 10 km jött össze. Szerdán kihajókáztunk a Margitszigetre, aztán megnéztük Gül Baba türbéjét, majd a Várat, aztán a Nagykörúton hazavillamosoztunk. Csütörtökön kirándultunk, de a Hűvösvölgytől végül csak a Szépjuhásznéig jutottunk a Normafa helyett, mert Sophie asztmás (amit nekem korábban nem említett), és nem vitte magával a kirándulásra az asztmagyógyszerét, ami nem bizonyult jó ötletnek. Nem volt rohama vagy ilyesmi, hála az égnek, csak sokszor le kellett ülnie pihenni, és kicsit nehézkesen kapott levegőt, ezér...

Nem szeretem a "Mekit". Gyerekkoromban vágytam oda, de mivel anyu már akkor sem szerette, évente két alkalommal mentünk csak - a szülinapomon, majd a névnapomon. Ezen a két napon nem kellett oviba, később suliba mennem, és egész nap kettesben voltunk. Jártunk az Állatkertben, a Vörösmarty téri karácsonyi vásárban, moziban (amit anyu szintén nem szeret annyira), na meg a Mekiben, ahol kaptam egy Happy Meal menüt. (Tuti, hogy voltak még programok, anyukám elég kreatív, de nekem ezek maradtak meg leginkább.) Így aztán a Meki kiemelt eseménnyé vált. Érdekes módon annyira rögzült ez az évi két mekizés, hogy máig is évente kétszer támad kedvem Mekibe menni. Tavaly amúgy csak egyszer voltam, és akkor is csak egy narancslevet ittam, szóval mondhatjuk, hogy tavaly nagyjából kimaradt az élmény. De most! Most bedobtak a postaládába egy kupongyűjteményt, amilyet kb. háromhavonta szoktak, és ami sosem mozgat meg. De most! Most valamiért Mekibe akarok menni, és van a kuponok közt egy oly...

Izgalmas történetem van. Adott egy pasi, aki egy darabig úgy tett, mintha járnánk, de igazából nem jártunk, csak én elhittem, hogy de. Ez tavaly volt. A történet vége felé már nem volt kérdéses számomra, hogy nem én vagyok az egyetlen nő az életében, és az sem, hogy nem engem csal, hanem velem csal valakit. Erre akkor, amikor mondtam, hogy szerintem hagyjuk egymást, meg még utána is, amikor próbált rávenni, hogy mégis folytassuk, rá is kérdeztem többször, de mindig csak vihogott, hogy dehogyis, meg menjek akkor a szülőfalujába, ahol a hétvégéit tölti (mindet, kivétel nélkül), és kérdezzek körbe, amiből az is nyilvánvalóvá vált, hogy az, akit velem csal, nem a szülőfalujában él. Egy darabig még keresett, aztán úgy április környékén leszállt rólam. Októberben viszont felhívott, amin úgy megdöbbentem, hogy felvettem a telefont. Mondta, legalább heti egyszer elmegy a ház előtt, és sosem ég a lakásomban a villany, jól vagyok-e. Meg amúgy minden oké-e, van-e már valami love story. Válasz...

Pénteken találkoztam Blankával, cserpeseztünk, sétáltunk, beszélgettünk egy csomót, ami már ránk is fért, mert utoljára karácsony előtt volt lehetőségünk ilyesmire. Voltam kozmetikusnál, aztán tanítottam, aztán Tamival is cserpeseztünk (Cserpesből sosem elég - a délelőtti nem volt tervben, csak ez a délutáni, de minél több a Cserpes egy nap, annál jobb :P ) meg beszélgettünk, aztán elmentem a Kökire Tescózni, mert úgy döntöttem, nem teszem be többet a lábamat a CBA-ba, pedig az itt van öt percre, a SPAR meg heti bevásárláshoz kicsit drága, szóval maradt ez. De nem baj, én szeretem a Tescót, tök nagy, lehet bóklászni meg látni egy csomó embert, és ha ügyesen válogat az ember, akkor még csak nem is kell gagyit vennie. Gondoltam, elkezdek készülni a húsvétra, nehogy az legyen, ami szokott, hogy az üzletben megmaradt két darab, tök nyomi sonka közül kell választanom. Ennek szellemében már megvan a sonkám is. Majd ne felejtsek el zöldséget venni, meg tesztelni kell azt is, hogy a tavalyi to...

Lehetett tudni, hogy beteg, Neil Gaiman nemrég közzé is tett egy írást, aminek az volt az üzenete, hogy Terry Pratchett hamarosan meg fog halni, de akkor is váratlanul ért a hír, és szomorú vagyok. Az egyik kedvenc íróm volt, és juthatott volna neki 66 évnél több is. De maradandót alkotott, és kb. életem végéig mindig lesz még olvasatlan Pratchett-könyvem, annyit írt. Így búcsúznak tőle a rajongói Így meg valószínűleg a lánya Errefelé  pedig található egy válogatás a legjobb idézeteiből.