LizaGazdija

A volt pilates oktatóm létrehozott egy kihívást, amelynek lényege, hogy hétfőtől vasárnapig minden napra van egy feladat, amit Moby Flower című számára kell csinálni. Amikor Bring Sally Up, akkor csináljuk a mozdulat könnyebb részét, amikor meg Bring Sally Down, akkor meg a nehezebbet. Amikor Hold It, akkor meg szenvedünk. Nagyon jó móka, ajánlom kipróbálásra :) Tudom, miért nem szóltam előbb, de nincs azért ez ehhez a héthez kötve, sem a csoporthoz, sem máshoz, ráadásul van útmutatásképp videó mindegyik feladathoz. Mivel én brutális vagyok magammal szemben, ha mozgásról van szó és megtehetem, ezért én minden nap elvégzem az aznapi feladatot, plusz az összes többit, ami addig már szerepelt. https://www.facebook.com/events/211738308996806/ Itt található a számunk (én feltettem a telefonra, és fülhallgatóval tolom, hogy ne zavarjam a lakótársamat, Tonyt, amikor munka után, hajnali egykor belekezdek): És ha valaki szeret sokat guggolni, hasprésezni vagy plankezni, akkor jönnek s...

Finom. Tényleg. Nem az arcvesztés elkerülésének érdekében mondom, hanem azért, mert tényleg finom. Ettől még Budapesten az egyik első kajám a káposztás kocka lesz. Csak a rend kedvéért.

Nem tudom, mi bajom volt tegnap, hogy ennyi félelem meg nyöszörgés tört rám, de mára ezek nagy része elmúlt. Például már teljesen biztos vagyok benne, hogy Gergővel minden pont olyan szuper, mint amikor itt volt, és nem is értem, miért volt bennem tegnap olyan szorongás vele kapcsolatban. A fordításból még 103 oldal van hátra. Jaj, nagyon várom a végét! Nagyon remélem, hogy tudom tartani a tervet, és keddre a végére érek. Utána már csak újra kell olvasni, az meg már tiszta Hawaii és pihenés. Előkerült Ruben, a spanyol pasi, aki idegesített, mert folyton csikizhetnékje van, ráadásul infantilis is. Még a nyáron találkoztunk párszor, ebből többször úgy, hogy Kayjel hárman (Kay a skót lány, nem tudom, meséltem-e róla, emlékeztek-e rá), aztán augusztus végén hazament Spanyolországba egy hónapra. Ehhez képest ma írt, hogy visszaérkezett. Hosszabb távon tervez maradni, munkát akar keresni a szigeten. Néha olyan szőke tudok lenni, hogy az valami egészen csodálatos. Hetek óta kívánom a ká...

- Versenyezzünk! - Jó! - Tanító néni, a Pistike mindig nyer az egyik versenyszámban! Ez nem ér! Legyen úgy a szabály, hogy az a versenyszám nem is a verseny része, és akkor majd a Pistike jól nem nyer! - Jól van, Józsika, azt a versenyszámot kivesszük a versenyből, és Pistikének majd adunk egy különdíjat. Ez annyira ciki. Nem tudom, tudnám-e széles mosollyal mutogatni a győzelemért kapott trófeát, ha így nyerek.

Megvettem az összes repülőjegyemet. Málta-Edinburgh-London-Budapest, ez lesz az útvonal, és március 4-én érek haza. Kicsit izgulok, milyen lesz megint otthon, meg hogy milyen lesz Gergővel. Amióta hazament, Facebookon írogatunk ugyan, de nagyon ritkán skype-olunk, mert mindig van valami. Főleg az szokott lenni, hogy két hónapja kénytelen szobatárssal élni, amiből azért ő is kinőtt már, meg nem is az elképzelhető legjobb szobatárshoz van szerencséje, nem tud pihenni tőle, satöbbi, ezért aztán estére elalszik, én meg este érnék rá. Ez így most nagyon nem jó, mert nem hiszem, hogy ez a dolog csak úgy fenntartja magát, ha nem lapátolunk rá, de bízom benne, hogy ha ott odaérek, és megint együtt leszünk, meg már én sem leszek tiszta stressz meg depi a munkahelyi hangulat meg hülyeségek miatt, akkor gyorsan kikalapálódik a történet. Eléggé lehangolt vagyok. Az idő is egyetért velem, rettentő hideg van, szakad az eső, viharok vannak, ilyesmi. Jó lenne felvidulni.

Beharangozták minden idők egyik legerősebb hóviharát, leállt New York, kijárási tilalmat rendeltek el, senki sem ment se dolgozni, se iskolába, az emberek elkapkodták a boltok árukészletét. Aztán elmaradt a nagy hóvihar, esett 20 centi hó. És az a konklúzió, hogy hülye amerikaiak, ezek mindig összevissza pánikolnak, hogy becsináltak most is 20 centi hótól. Nem az a tanulság, hogy jobb félni, mint megijedni, milyen komolyan fel bírtak készülni egy esetleges katasztrófára, de tök jó, hogy végül nem lett baj. (Arról nem is beszélve, hogy máshol lett baj, pl. Massachusetts államban a vihar meg a dagály kombójának hála nyakig áll a jeges tengervíz egyes városokban, biztos jó nekik.) Azért ők ott tudják, milyen náluk egy tél, és milyen egy hurrikán, tapasztalták többször, Sandy híre pl. hozzánk is eljutott. Nem igazságos, hogy egy csomóan automatikusan leírják őket, hogy ostobák, amikor csak óvatosak, és egyébként nem maradt el a vihar, csak nem ott volt a legdurvább, ahol várták.