LizaGazdija

Még pár éve meghúztam egyszer a combomban egy izmot vagy inat, nem is tudom, melyiket, ami nagyon fáj, lépni is alig tudtam tőle. Aztán 2014 elején, a félmaratonra készülődés közben ez elmúlt, részben egy-két masszázstól, részben a Diclac, a porcerősítő és a magnézium szorgos használatától. Erre most, hogy szinte folyamatosan fázom, megint előjött, ma megint alig bírok menni. Ez a harmadik napom Máltán a visszaérkezéstől számítva. Kúl. Ja, az edzésről lemaradtam, olyan hideg volt reggel, hogy nem volt lelkierőm előmászni a takaró alól :D Nevetséges, de tényleg. A munkahelyen meg alaphangulat a depizés, mert mindent, ami jól működik, át kell alakítani úgy, hogy rosszul működjön, és ez sokakat rosszul érint, ami talán nem meglepő. Szerdán lesz majd egy meeting, kíváncsi leszek, ott mit fogunk megtudni, és remélem, azzal előrelépünk valamelyest, és befejeződik ez a folyamatos orrlógatás, mert eléggé demoralizáló még úgy is, hogy engem egyelőre ez a sok sz*r egyáltalán nem érdekel.

Itt olyan hideg van, mármint a házban, hogy látszik a leheletem :) A fűtés sem segít jelentősen a helyzeten, de legalább ma nem jéghideg ágyban alszom, ha minden jól megy. Viszont a munkahelyen ma voltam először, örültek nekem meg az ajándékoknak (semmi komoly, Szamba meg Sport szelet, karácsonyfadísz, zselés és marcipános szaloncukor, illetve Peter kollégámnak, aki nem eszik csokit, csak mentolos cukorkát, egy zacskó Negro). Van feszkó is bőven, jövő héten lesz is meeting a nagyfőnökünkkel, és akkor majd minden kiderül. A kisboltban is jártam, oda is vittem szaloncukrot egy helyes kis ajándéktasakban, és ott is örültek. Még nem álltam vissza egészen, nem mindig tudom, milyen nap van, egész hihetetlen például, hogy szombat következik, és közvetlenül ezután azon szoktam meglepődni, hogy dolgozni kell menni. No de. Ha időben felébredek, akkor reggel meglesz az év első kettlebell edzése, amit gyors egymásutánban hétfőn és kedden fog követni a második és a harmadik. Hiába, no, a kará...

Rengeteg kaja, evés egész éjjel (a 6 után nem eszünk szabálya ilyenkor szabadságot vesz ki), éjfélkor koccintás, utána tűzijátékok megcsodálása az erkélyről, újévi hívás egyenesen Skóciából (és egy órával később Skóciába :) ), darts, Dixit 3, Scrabble (a cseles változat), Activity, Tabu hajnali fél 6-ig, alvás 6-kor. A jóslás idén elmaradt, amit sajnálok, de lencseleves volt bőven. Anyukám vigasztalása, amikor felsóhajtottam, amiért véget ért az otthonlét: "Most is hazamész. Ott is otthon vagy. Mindenhol otthon vagy, ahol egy kis otthont teremtesz magadnak."* Aztán meg reptér a mától fizetős gyorsforgalmin (persze nem az egész fizetős, csak 500 méter, ami Vecséshez tartozik és nem Budapesthez, de ez ugyanaz, mert nem lehet ingyen kimenni a reptérre), utazás vissza, Máltán kb. 10 fok, nagy eső, két bőrönd (23 + 12 kg) felvonszolása a dombra a buszmegállótól (igen, van reptéri transzfer, és nem, nem fizetek érte 15 eurót, amikor 1,5 a buszjegy, igen, inkább akkor negyed óra ala...

Az van, hogy nem emlékszem olyan sok mindenre, mert miután kimentem Máltára, az év első fele úgy tűnt el, mint valami szürreális álom. De azért. - Lefutottam a félmaraton Budapesten. Kb. két hónapig készültem rá, már február elején elkezdtem edzeni, és nagyon érdekes volt hidegben, ködben, sokszor tök egyedül futni a Margitszigeten. Még sosem volt téli futószerkóm, most már van. - Részt vettem a Coca Cola 10 km-es futásán. - A zurrieq-i félmaraton 10 km-es résztávját is lefutottam Máltán. - Részt vettem egy 5 km-es "Fun Run"-on is, szintén Máltán. - 2014 volt az első olyan év, amikor folyamatosan volt fordítási megbízásom, egyik a másik után jött, megszakítás nélkül, max. egyhetes szünettel. Remélem, 2015 is ilyen lesz. - Megjelent három könyvem. Mármint mások könyvei, amiket én fordítottam. - 2014. július 2-án, szerdán Máltára utaztam. - Lett szobám egy szép házban. Négy nap alatt. - Lett munkám. Öt hét alatt, Szerdától vasárnapig és délután fél 4-től éjfélig dol...

Ezt ma reggelre terveztem, de végül elmaradt. Nagyon szeretem a Margitszigetet, és érdekelt volna, tudok-e még futni, de bízom benne, hogy még márciusban is pont ott lesz a sziget, ahol most van, és még akkor sem fog teljesen tönkremenni az új rekortán, szóval nem maradtam le semmiről. Tegnap is nagyon sokat fáztam, hiába voltam rendesen felöltözve, és estére hőemelkedésem lett. Ami ennél jobban aggasztott, az az volt, hogy fájt a levegővétel meg a hátam, és úgy gondoltam, ha erre még futok is egyet, ráadásul hajmosás után, az tuti tüdőgyulladás. Végül este már annyira rosszul éreztem magam, hogy csak megittam két bögre forró teát, forró vízben zuhanyoztam, de a hajmosást kihagytam (életem talán első december 30-ája, amikor nem volt hajmosás), aztán az extra meleg téli pizsamámban bebújtam az ágyba, előkaptam az extra meleg tartalékpaplanomat, beterítettem a sima paplan alá, jól bebugyoláltam magam ebbe a két rétegbe, és reménykedtem. És mára jobb is, úgy érzem magam, mint egy sima m...

Arra lettem figyelmes, hogy többen is megpróbálnak bennem rossz érzést kelteni, amiért az elmúlt két hetet pihenéssel töltöttem. Nem értem. Kivettem szabadságot a munkahelyemet, összesen nyolc napot, plusz erre rájött még hat szabadnap, ami egyébként is járt volna, tehát tizenhárom napom volt. Fél éve nem voltam itthon, ami azért hosszú idő. Ezt a szűk két hetet nem lazsálással töltöttem, nem feküdtem meg aludtam egész nap (bár megtehettem volna, mert tök legálisan szabadságon voltam), hanem folyamatosan jöttem, mentem, csináltam, intéztem, élményeket gyűjtöttem. Nem érzem, hogy egy lusta dög lennék, akivel éreztetni kell, hogy ő egy lusta dög. Nem állíthatom, hogy jólesik, de úgy döntöttem, nem érdekel, senkivel sem foglalkozom, aki negatív és megpróbál lehúzni hangulatilag. Itthon voltam, olyanokkal voltam, akiket szeretek és akik hiányoztak kint, jól éreztem magam, és a többi nem az én bajom. Most egyébként nem várom az utazást. Olyan érzésem támadt, hogy itt sem lenne jó, ha ...

Reggel elrohantam a Deák térre képet kereteztetni (igen, nagyon fontos volt, majd elmesélem, miért), aztán beadtam az edzőterembe Krisz, az edzőm ajándékát, amit nem tudtam személyesen átadni, mert elaludtam az edzést (nem idegesítem fel magam rajta újra, nem, nem, nem), aztán pontban 11-e odaértem Újbuda-Központhoz, ahol a két Andival találkoztam, és elmentünk K. Andi lakásába. Egyrészt megnéztük, hol lakik, másrészt karácsonyoztunk. Azt tökre sajnáltam, hogy a végén csak az én képeimet néztük meg, de belemerültünk a beszélgetésbe, meg J. Andi eljött velem együtt, úgyhogy ketten sem tudtak képet nézni. (Én azért követtem Andi lett hónapjait, néztem a képeket.) Remélem, márciusban megint találkozunk, és akkor mindent megnézünk meg elmesél. Volt viszont nagyon finom pizza meg tökös süti, mindkettőt Andi és a húga, Juci készítette. Anditól a kozmetikushoz rohantam, akitől csodával határos módon csak 5 percet késtem, pedig az időpont előtt fél órával még Albertfalván voltam (a kozmetiku...