LizaGazdija

És otthon vagyok. És akkor minimum két hétig lesz blog :)

El vagyok fáradva. Brutálisan. De! Még öt munkanap, közte egy pihenőnap, és mehetek hazaaaa :) :) :) Most még csak az ünnepekre, de annyira várom, úristen-úristen. Egy csomót leszek a családommal meg a barátaimmal, a saját ágyamban fogok aludni egy csomószor, nem fogok fázni a lakásban, ahol lakom, és lesz elég meleg víz akár arra is, hogy megmossam a hajamat ❤ (Mert most az van, hogy a hajmosás vége hideg vízben történik, hiába használok csak annyi vizet, amennyit feltétlenül muszáj.)

Nektek valamiért sosem mesélek érdekes eseteket az irodából. Nem tudom, ez miért van, de most változtatunk ezen. Ügyfél: "Még mindig nem utalták vissza a pénzemet. Utalják vissza!" Ezt egy olyan e-mailre válaszul, amiben elmondtuk neki szeptember 30-án (!), hogy nem mondta le az automatikus előfizetés-meghosszabbítást, ezért az előfizetése meghosszabbodott, és nem fogjuk visszaadni a pénzt, mert több helyen is szerepeltek az előfizetése feltételei, pl. a vásárlás után kapott e-mailben, tehát sajnáljuk. Ez az e-mail ott volt az ő válasza alatt közvetlenül, nem törölte ki, amikor megnyomta a válasz gombot. Én: "Szívesen bemásolom önnek szeptember 30-i levelünket, amelyre ma válaszolt." Ügyfél: "Azt a levelet már olvastam. Nézzék meg még egyszer az esetemet!" Fú, de ideges lettem... Mit nézegessek az esetén? Hátha azóta visszamenőlegesen megváltozott az ÁSZF? Vagy ha elégszer ír, meggondoljuk magunkat?

Amikor Vallettában a főutcán hangszórókból karácsonyi zene szól, majdnem elsírom magam. Amikor nézem a karácsonyi díszbe borult Máltát, majdnem elsírom magam. Amikor Budapest térképén keresgélem, hol van az a bolt, ahonnan majd ajándékot akarok beszerezni, majdnem elsírom magam. Azért, mert nem vagyok otthon. Meg mert ő sincs otthon, és nem is lesz. De én karácsonyra hazaérek. Sőt. Két hét múlva már otthon alszom. Ha láttátok a Koccanás című Spiró-darabot, ott titulálja a férfi sofőr a nőit Lyenőnek. Ennek feloldása: hülye nő. Na, az vagyok én.

Az úgy volt, hogy még áprilisban rám írt a Badoon, de két-három beszélgetés után nem kerestük egymást. Nem mintha valami baj lett volna, de - mint később kiderült - mindketten mással voltunk még elfoglalva. Aztán október végén rám, írt, hogy mi lett velem azóta, elkezdtünk beszélgetni, aztán jött a Sykpe (első nekifutásra 6 órában), aztán vett repülőjegyet Máltára. 30 éves, Skóciában él most, tanult szakmája az informatikus, de most részben zeneszerzőként, részben szakácsként tevékenykedik, és tavasztól majd már csak zeneszerző szeretne lenni, és erre meg is lesz a lehetősége. És Gergő. A többit meglátjuk januárban.

Idén életemben először nincs adventi koszorúm. De van valami hasonlóm :) Ev'ry Time I Feel the Spirit Három hét múlva itt a karácsony ❤

Megvette a repülőjegyet. Nincs visszaút. Mármint van, retúrt vett, de hogy most már 1000%, hogy jön :) Én meg majd visszatalálok a bloggeri vénámhoz. Illetve az megvan most is, a FB-csoportba minden nap megy beszámoló, csak ide nem jön, mert a blognál ezer évig tart, míg feltöltődnek a képek, és aztán fordított sorrendben jelennek meg, és konkrétan egy óra, mire átpakolgatom őket, és ehhez nincs energiám napi szinten. Nem tudom, hogyan, de igyekszem majd ezt megoldani valahogy. Pl. lehet, hogy a picasára pakolok majd, és csak bemásolom az album linkjét. Hmm, hmm. Ja, meg valamikor, amikor iszonyúan ráérek, visszamenőleg át fogom másolgatni ide a FB-bejegyzéseimet, hogy ha a FB-vel történne valami, ne vesszen el az a rengeteg emlék, amit 5 hónap alatt gyűjtöttem.