LizaGazdija

Én örülök, hogy ez csak négyévente van, mert ilyenkor teljesen kirekesztettnek érzem magam. Nem értem, hogyan lehet annyira lelkesedni érte, mint néhány ismerősöm, és elég gyorsan elég unalmassá válik, hogy kettőt nem lehet lépni anélkül, hogy a VB-ről hallanék. Közben tudom, hogy más meg rám néz hülyén, hogy mit várok én az olimpián vagy történetesen a karácsonyon. De akkor is, teljesen kívülálló vagyok ilyenkor. Egy valaki tudja kicsit közelebb hozni hozzám ezt az egészet: Shakira. Shakira - Dare You (La La La) Megjegyzem, ennek az eredeti, "focitlan" változata is elég jó:

Nézelődöm Máltán, és találtam egy kutyakozmetikust, volt hozzá Facebook is, azon meg ott volt ez a kép. Annyira találó :)

Az a helyzet, hogy zseniális ez a sorozat. Megnéztem az "Így készült..." című kisfilmet is, amikor az első évad végére értem, és nem győzök ámulni meg bámulni, hogy mennyire kreatív ez a nő (Fran Drescher) meg a volt férje (Peter Marc Jacobson), mennyire ki van találva ez az egész történet, az összes karakter, meg úgy egyáltalán - minden. A főcím Közben olvasgattam a szereplők életével kapcsolatban is ezt-azt, és azért Fran Drescher is kapott bőven. Kezdve azzal, hogy egy betörés során a férje szeme láttára megerőszakolták a barátnőjével együtt, a rákbetegségén és a gyermektelenségén át addig, hogy a férje húsz év házasság után vallotta be, hogy tulajdonképpen homoszexuális... Hát, szóval nincs könnyű élete. Eszembe jutott róla Alison Arngrim, akit szintén ért ez-az élete során, és elgondolkodtam rajta, milyen érdekes, hogy mindkét nő komika lett, a humor a mindene, abból él. Ez is azt bizonyítja, hogy a humor segít a túlélésben. Meg azt, hogy vannak nagyon-nagyon er...

1. Kell nekem ez a táska. Ha valaki látja valahol, ne habozzon, szóljon nekem! Köszi :) 2. Máltával kapcsolatban - fingers crossed :) Úgy néz ki, elég jól állok :) 3. Annak idején nem mondott igazat az álmom, amikor megmutatta, melyik osztálytársnőmnek lesz először gyereke. Ma felkerült egy kép egy régóta Cipruson élő lány Facebookjára, és az alapján ő lesz az első anyuka a csapatban.

Eddig sem tudtam, ki ki után mit örököl, csak feltettem, hogy a szülők után a gyerekek, vagy ha nincsenek gyerekek, akkor mondjuk a testvérek. Most viszont változott a jogszabály, és az Index hosszasan beszélgetett a változásokról két jogásszal. A kedvenc részem, amikor bárki bárkit kitagadhat, viszont valaki másnak kell bizonyítani, hogy a kitagadás oka valós, különben nincs kitagadás. Azt mondja a jogász, vigyázni kell a kitagadás szabályaival, mert ha túl jók, mindenki mindenkit kitagad, én meg azon mosolygok, hogy így viszont senki sem tagad ki senkit, mert majd pont be lehet bizonyítani, hogy XY erkölcstelen életet él, ugyan, kérem. De igazából az egész egészen szórakoztató. Biztos azért, mert nem vagyok jogász és nem értek a joghoz. Akkor is. Kész, lefordultam a székről.

Olyan alázásban van részem, hogy  csak nézek nagy, kerek szemekkel. T-től érkezik ez az alázás, btw, akitől nem vártam volna, viszont sokat elmond róla, hogy ezt meg meri lépni. Többszörösen hülyét csinált belőlem, minden helyzetet úgy alakít, hogy én jöjjek ki belőle szarul, és úgy általában fogalma sincs, mit akar az élettől, vagy úgy egyáltalán, bárkitől és bármitől. Úgyhogy akkor innentől kezdve nyugodtan szenvedjen egyedül, én mostantól leszarom. Elnézést a kifejezésért, de most ilyenem van.

Avagy minden relatív, és mindig lehet rosszabb. Én pl. csak egyedül érzem magam és nincs párom, de lehet, hogy Norilsk némely lakója szívesen cserélne velem. Mennyire nyomasztó lehet már ebben a városban élni?