LizaGazdija

Olyan alázásban van részem, hogy  csak nézek nagy, kerek szemekkel. T-től érkezik ez az alázás, btw, akitől nem vártam volna, viszont sokat elmond róla, hogy ezt meg meri lépni. Többszörösen hülyét csinált belőlem, minden helyzetet úgy alakít, hogy én jöjjek ki belőle szarul, és úgy általában fogalma sincs, mit akar az élettől, vagy úgy egyáltalán, bárkitől és bármitől. Úgyhogy akkor innentől kezdve nyugodtan szenvedjen egyedül, én mostantól leszarom. Elnézést a kifejezésért, de most ilyenem van.

Avagy minden relatív, és mindig lehet rosszabb. Én pl. csak egyedül érzem magam és nincs párom, de lehet, hogy Norilsk némely lakója szívesen cserélne velem. Mennyire nyomasztó lehet már ebben a városban élni?

Fran: "Maybe I should play Eleanor Roosevelt. I know all her lines. 'Ah, look at all the lonely people.'" Mr. Sheffield: "That was Eleanor Rigby. Don't quit your day job."

"A lassúság a boldogság titka." Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai Kezdem elhinni, hogy tényleg.

Három és fél hónapja álmodott velem valaki valami irtózatos hülyeséget, ami alapvetően nem meglepő, mert az álmok sokszor irtózatos hülyeségek, nincs ezzel semmi gond. Elmesélte még akkor, elnevetgéltünk rajta. De azóta ahányszor beszélgetünk, mindig ennél a nyomorult álomnál kötünk ki. Mindig bedob valami ehhez köthető poént, aztán elmeséli az álmot ezredjére is, és aztán elemezgetjük is, de mindig ugyanazok a dolgok hangzanak el, egy helyben toporgunk, mert már nincs mit mondani a témáról. Annyira unom, és annyira feszélyez, hogy sírni tudnék már tőle. És hiába mondom (igaz, kedvesen), hogy én most már erről nem szeretnék beszélni, egyszerűen nem megy át az üzenet. MIÉÉÉRT?!

1. Fordítottam. Nem annyit, mint szerettem volna, de azért haladtam egy kicsit. 2. Aludtam délután. Kicsit többet, mint szerettem volna, és jólesett. 3. Néztem egy csomó részt A dadusból, egyúttal megvan a sorozat, amit mostantól nézek, meg vagyok mentve. A dadust gyerekkoromban is nagyon szerettem, és még most is vicces. 21 éves, bizony. 4. Voltam futni. Két hét kihagyás után először volt elég erőm elmenni a Margitszigetig. Romlottam egy percet, de igazából annyira nem szedtem még össze magam, hogy ez különösebben érdekeljen. 5. A konyhába beköltözött egy brutális méretű pók, és annyira félek tőle, hogy nem merem sem kiköltöztetni, sem megölni. Úgyhogy most ül a hálójában, amit egyébként szorgosan bővítget, én meg nem tudom, mi legyen, de most már kétszer is álmodtam vele. Irtózom a pókoktól, basszus. Inkább a legyek. 6. Elég sokan nyaralnak/strandolnak a jó idő örömére. Van olyan ismerősöm, aki lement a Balatonra a barátnőjével, majd félóránként beszámolt a Facebookon arról, men...