LizaGazdija

Annyi helyen olvastam, hogy milyen szörnyű az utolsó rész, mennyire kiszúrás a nézőkkel, illetve mennyire sírós, hogy nem mertem megnézni. Félretettem, mondván, majd ha T. utolér (10 résszel járt mögöttem), együtt leülünk, végül is vele még Trónok harcát is tudtam nézni. De aztán mondta, hogy nem érdekli, nem fogja megnézni az utolsó tíz részt már, mert unalmas és hülyeség, plusz jött a múlt kedd, úgyhogy egyértelművé vált, hogy ezt a sorozatzáró epizódot bizony nem fogjuk együtt látni. Ma aztán végre rávettem magam, hogy megnézzem. És az van, hogy nekem tetszett. Nekem valami olyasmiről szól ez a lezárás, hogy az emberrel mindig történhetnek jó dolgok, akkor is, amikor már mindenről lemondott. Nekem ilyen szempontból teljesen tökmindegy, kivel éli le végül az életét Ted, a lényeg az, hogy boldog lesz. Ezért aztán szerintem ez a befejezés úgy jó, ahogy van.

Hivatalosan még el sem kezdődött a nyár, de már végére értem a TBBT-nek és a Castle-nek is. Utóbbi évadzárója után megnéztem a Facebookon a kommenteket, hát, nem kicsit haragszanak a rajongók. Bennem is volt egy ilyen, hogy "ne már!", persze, főleg, hogy most egy év múlva tudom csak meg, hogyan folytatódik a sztori, de azért az a sok dühös ember nekem fura volt. Most elkezdtem gondolkodni, milyen sorozatot nézzek, mert az a helyzet, hogy rászoktam magára a sorozatnézésre. Eszembe jutott, hogy Ryan kérdezte, amikor találkoztunk, hogy a Kisvárosi gyilkosságokat ismerem-e, és igen, régen néztem, nagyon szerettem, de már évek óta nem láttam belőle egy részt sem. Lehet, hogy meg lehetne próbálni eredetiben.

Ma reggel negyed 10-kor ismét elküldte a Libri az SMS-t, miszerint 6000 Ft feletti vásárlás esetén 20% kedvezmény jár nekem. Kezd aggasztani a dolog, és jó lenne megmondani nekik valamilyen módon, hogy szívesen lemondanék a 12 óránkénti értesítésről. Most komolyan, mi bajuk van ezeknek?

Amikor világossá vált, hogy nem fog többet keresni, eszembe jutott, milyen nehéz lesz, amikor majd fogom látni, hogy más lánnyal van, mégpedig abból, hogy nem fog este feljönni a Facebookra. (Amióta ismerem, csak akkor nem volt fent este, ha velem volt.) Ha jól érzékelem, ez az első ilyen, és nem könnyű, de mondogatom magamnak, hogy muszáj elengedni, ismételgetem Wilde idézetét, amit tegnap tettem ki, és az eszemmel felfogom, hogy már miért ne randizna, amikor pont azért dobott, hogy randizhasson. Emellett viszont van bennem némi sértettség is, hogy milyen gyorsan talált valakit (egy hét, konkrétan), de tudom, hogy semmi közöm hozzá, nyilván megvolt a kiszemelt, csak nem lépett, mert azt tisztességtelennek érezte volna. Viszont most elbizonytalanodtam abban a kérdésben, hogy megmondjam-e neki külön, hogy valószínűleg elmegyek, vagy majd észreveszi, meg hát ezek szerint úgyis teljesen mindegy neki, hol vagyok, vagy vagyok-e egyáltalán. Nem egyszerű.

20:13-kor SMS-t kapni a Libritől, amiben örömmel tájékoztatnak, hogy 6000 Ft fölötti vásárlás esetén 20% kedvezmény jár nekem, mert törzsvásárló vagyok. Én nagyon szeretem a Librit, tényleg, de akkor is fel kell tennem a kérdést. Mi bajuk lehet?

A blogon oldalt van egy olyan, hogy funny quotes, ami minden frissítésnél megoszt a látogatóval egy vicces/elgondolkodtató idézetet. Ezt én ritkán látom, mert más felületen írom a bejegyzéseket, magát a blogot meg nem nézegetem, mert minek. Most véletlenül odatévedtem, és eléggé mellbe vágott az idézet, ami fogadott. Nézzétek: "Woman begins by resisting a man's advances and ends by blocking his retreat." Oscar Wilde Vagyis: "A nő ott kezdődik, amikor ellenáll a férfi ostromának, és ott végződik, amikor elállja a visszavonuló férfi útját."

Kettő is volt. Mondjuk elfér, az tagadhatatlan. 1. Elküldtem az önéletrajzomat meg a motivációs levelemet Andi néninek, hogy nézze meg, formailag/nyelvileg lát-e bennük valami bökkenőt. Azt írta vissza, hogy nem örül, ha elmegyek. Ez nekem annyira jólesett :) 2. Simán elmentem edzésre térdvédő nélkül. Ahhoz képest mondjuk haladás, hogy múlt csütörtökön ugye táska nélkül indultam el, és a villamosmegállóból rohantam vissza. Szóval térdvédő nélkül edzeni nem tűnt annyira jó ötletnek, ahogy már a legutóbbi futás sem volt annyira jó térdvédő nélkül, de akkor csak a szigetkör végén (!) tűnt fel, hogy ez van, most meg a villamoson. Öltözés közben beszélgettünk a lányokkal, pont a futósérülésekről, mert egyiküknek olyan kis szalagokkal volt leragasztgatva a lába (nem tudom értelmesen elmondani, de minden futóversenyen egy csomó embert látok ezzel a megoldással, állítólag a térdfájásra jó). Mondtam, hogy én meg ilyen ügyes vagyok, mire egyikük táskájából előkerült két (!) térdvédő, miközbe...