LizaGazdija

Anyuékkal megbeszéltük a fordításomat, és nagyon örülök, mert a 171 oldalon kb. 6 megjegyzésük volt, ennek egy része elütés. Este elküldtem a végleges változatot a szerkesztőnek, úgyhogy senki többet harmadszor. Szokásos módon nem könnyebbültem meg, de ez már csak ilyen. Majd ha megjön a szerkesztett változat, és azt is visszaküldöm. Akkor lesz lezárva ez a projekt. Egyébként a tegnapi depi mára sokat javult, mert reggel már ott várt az az üzenet, amit tegnap szerettem volna megkapni, meg szép volt az idő, jó volt otthon lenni, és még az okostelefont is nyomkodtam vagy két órán át, hogy találjak rá jó játékokat - nem mintha olyan iszonyú sokat akarnék játszani rajta, csak azért mégis, ha már van ilyen lehetőség. Aztán hazajöttem, ettem puncsos mignont (a puncsszelet mellett ez a kedvenc sütim, úristen, nagyon jó!!!), epret, sós kisperecet, csokit, mert megérdemlem, és mikor máskor legyek rossz, ha nem május 1-jén, néztem HIMYM-et, aztán fordítottam magyarról angolra meséket, és ezzel...

egy nagyon depis nap. Depis a könyv vége. Igaz, az elejétől kezdve depis volt az egész. (Benyák Zoltán: Az idő bolondjai) Depis az, hogy eltelt négy hónap az évből, és egy csomó elmaradásom van magammal szemben. Depis az, hogy írtam T-nek, és bár látta, mégsem reagált semmit, annyit sem, hogy bocs, de nem. Depis a színdarab, amit anyuval láttunk. (Salemi boszorkányok) Az is depis, hogy az új szomszéd bulit tart, amire tizenpár embert hívott meg, és bár nem nagyon hangosak, de egy kicsit azért igen. Depis, hogy egyedül vagyok.

levertem a külső merevlemezt, és minden jel szerint meg is öltem ezzel a mozdulattal. Bye-bye, adatok, filmek, mindenfélék! Tegnap egy polc, ma a merevlemez... Mi a fene lehet velem mostanában?!

- Reggel 6 előtt már eltörtem a legfelső fürdőszobapolcot (üvegből volt), mert a fregoli leverte, amikor leengedtem, hogy levegyem róla a nadrágomat. Jó sok apró üvegszilánkot sikerült ezzel szétszórni, egybe bele is léptem, frenetikus. - Reggel 7-kor már Ferihegyen voltam, ahol összesen heten búcsúztattuk Rékát. Most tök fura érzésem van, rossz, hogy nem lesz itthon. De biztos, hogy neki nagyon jó élmény lesz ez a kinti munka, meg azért Ibiza, szóval a szép környezet eleve adott. - Rosszul vagyok. Nem tudom, mi van, de kissé émelygek, és nyűgös is vagyok. Lehet, hogy óra után lefekszem egy kicsit. Már ha egyáltalán megérkezik a tanítvány. (Kezdek mérges lenni. Még nem tudom, rá vagy magamra, de valakire határozottan be fogok rágni, ez egyre biztosabbnak tűnik.)

1. Beállt a fiatalkori szenilitás, és fogalmam sincs, kivel mit mikorra beszéltem meg. 2. Van egy tanítványom, aki a megbeszéltektől függetlenül úgy állít be, ahogy éppen jön neki. Esküdni mertem volna múlt héten, hogy 11-re hívtam, erre fél 11-kor becsöngetett, majd azt állította, fél 11-et beszéltünk meg, igaz, később beismerte, ő gondolta, hogy nem baj, ha kicsit korábban jön, mert úgy akkor több ideje van ebédelni. (De, baj. Nagy baj.) Most tisztán emlékszem, hogy azt mondtam neki, ma fél 11-kor jó nekem, erre mindjárt 11, és még nincs sehol, de tuti, hogy 11-kor fog csöngetni.

Tegnap voltam Rékánál, segítettem neki bepakolni, mert utazik Ibizára animátorkodni. Eleinte jó volt, aztán nagyon nyomasztóvá vált ott lenni a lakásban, ahonnan eltűnt az összes lakó, aki valaha ott volt, valamint az összes háziállat, és ami tele van mindenféle emlékekkel. Azért is nyomasztó volt, mert most nagyon sokáig nem találkozom Rékával, és bár eddig sem találkoztunk naponta, sőt még hetente sem, azért nagyon fura lesz, hogy nem is találkozhatunk, ha akarunk sem, nagyon-nagyon hosszú ideig. És az is rossz, hogy azok a barátnőim, akikkel szoktam találkozni, szépen lassan mind elhúznak külföldre, ahogy én is szeretnék, csak én gyáva vagyok, ezért itt ülök egyedül. Aztán átmentünk a nagymamájához, átvittünk ezt-azt, aminek nem tenne jót, ha annyi rengeteg időt egyedül töltene a lakásban, és az is nyomasztó volt. Azzal kezdve, hogy láttam a nagymama arcát, ahogy nézte Rékát, odáig, hogy Réka macskája, aki most a nagymamánál lakik, és aki sosem kedvelt engem, folyamatosan jött dörgö...

Sokkal jobb úgy olvasni egy könyvet, hogy nem olvastam el a fülszöveget, és sokkal jobb úgy nézni egy filmet, hogy nem néztem meg se a rövid leírását, se az előzetesét. Akkor nem lövődik le egyetlen poén sem, minden egyes jelenet, fordulat, szó meglepetés lesz. Az idő bolondjai és a Grand Budapest Hotel esete csak tovább erősíti ezt a meggyőződésemet.