LizaGazdija

- Letöröltem az összes port. - Felporszívóztam. - Felmostam. - Ragasztottam a szekrényre tavaszi meg húsvéti díszeket.   - A falon lógó képekre akasztottam egy szép kis folyondárt, amit nyakbavalónak kaptam Gabitól karácsonyra. - Az asztal fölé ragasztottam fából készült, mini hímes tojásokat meg nyuszikákat. - A másik asztalra kitettem a csodacsibét. Ha megnyomod a szárnyát, csipog, de valami elképesztő debil hangon. Pannitól vagy Mamától kaptam egyszer a szülinapomra. Imádom. - Sütöttem pogácsát, csináltam sport szeletet. - Főztem sonkát (füstölt-főtt lapockát) meg a sonkalében tojást, meg vettem retket és tormát, ami csíp, mint az állat, pedig állítólag nem csípős. - Gondoskodtam a nyúl ajándékairól. - De nem csináltam nagytakarítást. - Nem festettem tojást, és nem is fogok most már, pedig egészen megjött a kedvem. Ez egy ilyen takarék lángon égő húsvét. De azért igyekszem örülni neki, hogy itt van.

Azt terveztem, hogy veszek a Cserpes dolgozóinak csokinyuszit, plusz sütök pogácsát, és abból is viszek mondjuk fejenként kettőt. Aztán úgy alakult a hét, hogy csak ma este volt időm sütni, de mivel holnap délelőtt zárnak, és csak kedden lesznek újra, tök felesleges lenne már levinni a pogácsát, kedden már úgysem esznek belőle azok, akik ma meg holnap délelőtt nem dolgoznak, csak majd kedden. A csokit már régen megvettem, le is ballagtam vele ma délelőtt. Nagyon örültek neki, konkrétan azt mondta egy 195 centis srác, hogy "de cuki vagy! majd jól meglocsolunk érte!" Aztán tanítások után visszamentem egy kakaóért meg egy körözöttes szendvicsért, és odajött a pultvezető, megköszönte a csokit, és hogy mindig gondolok rájuk, és aztán ingyen odaadta, amit kértem. Annyira jólesett, egészen feldobta a napomat :) Nem mintha addig rossz lett volna, de ettől még jobb lett.

Az, hogy nem mindenkinek fontos esemény a szülinapom, rendjén is van, érthető, semmi gond vele. Igaz, szerintem egy "boldog szülinapot!" még akkor is belefér. Ami viszont nem fér bele, az a szakításszerűség. Ilyen dolgokat nem emlegetünk a másiknak születésnapon, névnapon, karácsonykor, mert az ünnepek ünnepek, és nem próbáljuk meg őket tönkretenni a másik embernek. Jó lenne, ha ezt mindenki megtanulná.

Egész napos csokimérgezés, de ami ennél sokkal fontosabb,  ma befejeztem a fordítást, megvan az utolsó mondat is . Már csak 60 oldalt kell letisztáznom, mert 110 korábban megvolt, és kész, mehet a kiadónak. És még van 15 napom a határidőig. I rock.

Ezzel lepett meg a Google: És a Molyon is számon tartanak (mert van alkotói adatlapom): Máris jól indult a nap :)

Van egy diákom, meséltem is már róla, ő volt az, aki olyan lekezelő stílusban jelentkezett be hozzám, és azóta sem értem, miért vállaltam el. Kb. három hónapja nem jött, mert az időpontjában elég sokszor voltam a főiskolán, és ezt őszintén szólva nem is bántam. De most felhívott, mostantól megint jön, ráadásul heti kétszer. És hogy mitől van gyomorgörcsöm? Angolból eléggé alacsony szinten áll, a szókincse kevés, a kiejtésén bőven van mit fejleszteni, bár ez még a legkisebb gond lenne, és nyelvtanból sem tud túl sokat. Átküldött most egy dokumentumot, hogy az egyetemen, ahová jár, ez lesz az angol vizsga egy hónap múlva, erre kell felkészülnünk. Na most ez egy középfok körüli nehézségű szöveg, ráadásul szakmai angol, utána angolul vannak kérdések, amikre angolul kell válaszolni, és a végén írni kell 300 szót egy szakmába vágó állításról. Úristen, mi lesz itt?!

- Az egyik tanítványomtól kaptam egy gyönyörű virágot és egy csomag csokit a szülinapomra, bár ma még nincs is szülinapom. Meghatódtam, már attól is, hogy tudja, mikor van a szülinapom, attól meg pláne, hogy még készült is rá :) - K. visszajött Németországból, ahol a múlt hetet töltötte munka miatt, így másfél hét után végre megint volt edzés, és olyan jófej ez a pasi, hogy hozott nekünk szuvenírt, ahogy ígérte. Jófejsége határtalanságát az mutatja, hogy amikor kérdezte, mit hozzon, többen mondtuk, hogy Ritter Sportot, és lőn: hozott egy doboz mini Ritter Sportot, és mindenki kapott egy szemet. Szerencsére az első óra végén volt csokiosztás, különben lemaradtam volna róla. Még izomlázam van a félmaraton után, a térdem is fáj, úgyhogy a stepet is összeszorított foggal csináltam végig, a sima aerobicot meg nem is vállaltam be. Majd csütörtökön.