LizaGazdija

és a mai düh után elérkeztünk arra a pontra, ahol nem is igazán tudok mit mondani, ezért jobb híján röhögök kínomban. Az nagyon gonosz lenne, ha megmondanám, pontosan mi váltotta ezt ki, ezért annyit osztok csak meg veletek, hogy egy üzenet, ami attól az embertől jött, aki a tegnapi mélységes mélységet is okozta. Mondjuk azt nem hinném, hogy akár a depit, akár a röhögést szándékosan akarta volna nekem. De ugye vannak helyzetek, amikor nem csak a szándék számít. Az énekkar idején még egyszerre jelentkezett a depi meg a düh, csak a düh nagyobb mértékben, viszont az kellemes meglepetés volt, hogy a két héttel ezelőtti első alkalom után ma már sokkal jobban ment a móka, már nem éreztem úgy, mint az úszni alig tudó gyerek, akit bevágtak a mélyvízbe, pedig gyorsan megtanultunk még egy új dalt is a biztonság kedvéért. Így már hat számot adunk majd elő, nagyon izgalmas lesz. Még van egy utolsó alkalmunk meg egy főpróbánk, és most már szinte biztos vagyok benne, hogy ha itthon is éneklem a sz...

Imádom a karácsonyt, a kedvenc ünnepem. Ezzel együtt sem tudom megérteni, miért kell nekem november 20-án úgy vásárolni a boltban, aztán 25-én úgy állni a postán fél órát, hogy közben kizárólag karácsonyi dalokat bömböltetnek a fülembe. Segítek: a karácsonyvárás, a karácsonyra való felkészülés időszakát úgy hívják, hogy advent. Ezt erre találták ki, ez a funkciója, erre jó. Azonban az advent idén nem november 20-án, és még csak nem is november 25-én kezdődik, hanem - ki nem találnák a kedves érintettek - december 1-jén*. Úgyhogy megköszönném, ha majd csak december 1-jétől kezdődően bömböltetnének karácsonyi dalokat a fülembe. *Marhára hidegen hagy az új helyesírási szabályzat, ami állítja, hogy ez helyesen "1-én", mert egyszerűbb lebutítani a helyesírásunkat, mint megtanítani a kedves népnek, hogy ez bizony "1-jén". Amúgy általános iskola második osztály, csak mondom. Na, tessék, én is nyelvtannáci vagyok.

Még nem tisztázott, ezt hogy fogom kibírni. Az biztos, hogy nem segít sokat, amikor a kedves tanítvány fél órával előbb érkezik meg az órára, érted, FÉL órával, és még neki áll feljebb. Annyira elegem van belőlük, mindegyikből, amelyik képtelen időben érkezni, és engem valami cselédnek tekint, aki egész nap vigyázzállásban várja az ő érkezését, hogy be fogom vezetni az új rendszert: pontban annyi óra annyi perckor lehet bebocsátást nyerni a házba, amikorra hívtam. Előbb sikerült érkezni? Akkor álldogál az utcán. Nem érdekel, hogy tél van. Majd legfeljebb bemegy a közeli bizsuboltba, ha fázik. Elegem van. Utálom az egészet. Basszus, minek néztek ti engem?

hogy mostanában az emberek lemondják a velem megbeszélt találkozóikat. Négy esetnél tartunk két nap alatt. Két dolgot tudok elképzelni. 1. Ez csak véletlen. 2. Amikor nem vagyok jó passzban, akkor nem is annyira szeretnének velem lenni. Utóbbin többet lehet gondolkodni, úgyhogy gondolkodtam is. És arra jutottam, hogy ez tök fura, mert én meg egyáltalán nem találkozom kevésbé szívesen a barátaimmal/ismerőseimmel, ha rossz passzban vannak, mert arra gondolok, hogy biztos jó nekik, ha valaki van velük, amikor így ki vannak bukva. Szóval vagy az első eset, vagy ez is csak azt bizonyítja, hogy nem vagyunk egyformák.

Minden jel arra mutat, hogy akkor engem most leépítenek. Az okok nem egészen világosak, mivel indoklás nem volt, de a jelek azért elég beszédesek. Például ha eleinte kilométeres, később fél kilométeres, aztán egysoros levelek érkeznek, majd végül már nem érkeznek levelek, azt nehéz félreérteni. Nagy kár, mert már egészen elhittem, hogy most lesz az, amikor végre én is boldog lehetek. Tévedtem. And that, my dear friends, is why we don't take anything for granted.

hogy nem lehet normális sapkát venni ebben a városban. Kellene nekem egy darab fekete sapka, amit hordhatnék a piros kabátommal. Nincsenek nagy igényeim: takarja el a fülemet, nem bánom, ha van a tetején egy pompon, és ne nézzen ki idiótán. A legtöbb sapka idiótán néz ki, bár mindegyik fedi a fülemet, ezt elismerem. Ha valamelyik véletlenül normálisan néz ki, akkor azon lesz fél kilónyi ízléstelen strassz meg flitter és/vagy a sapka többi részétől színében és anyagában teljesen elütő, lehetőleg bűn ronda pompon. A jelenlegi állás szerint idén egymástól és a kabátomtól merőben eltérő színű sapkában, sálban és kesztyűben fogok mászkálni, vagy esetleg sapka, sál és kesztyű nélkül. Majd még átgondolom, melyik a szimpatikusabb lehetőség.

Egyedül lenni is tök jó, meg az 5. hónapja tartó lakásfelújítás sem idegesítő. Mondják mások. Szívesen kölcsönadom az életemet!