LizaGazdija

Ma végre alhattam volna, mert egész nap itthon vagyok, egész nap tudom csinálni a fordítás magyarosítását, nem kell rohannom sehová, semmiért. Hozzáteszem, ez az egyetlen ilyen nap a héten. És akkor pontban 9-kor berezonál a galéria, a torkomba ugrik a szívem, először azt hiszem, bombatámadás ért, de nem, csak valamelyik alattam lévő lakásban kezdtek el fúrni-faragni. Én tényleg igyekszem megértő és türelmes lenni, mert én egy nagyon jófej szomszéd vagyok, de most kedvem lenne sírni, hogy basszus, még szombaton SEM alhatok, mert ezeknek akkor is ezt kell csinálniuk, ezért nem kizárt, hogy le fogok menni, és kedvesen mosolyogva meg fogom kérdezni, hogy még ebben az évszázadban elkészülnek-e a felújítással, tekintve, hogy emlékeim szerint júliusban (!!!) kezdték, tehát három (!!!) hónappal ezelőtt. Basszus, ennyi idő alatt fel lehet húzni egy házat. Mi az istent csinálnak ezek?!

Kiszáradt az alattam lakó lakása, mondjuk elég csúnyán felpúposodott a festék (fürdőszoba), de legalább közölte a szerelő, hogy a csövekkel semmi baj, biztos mellélocsoltam valamit a vécében, aztán nem töröltem fel, és ezért van most a beázás. Köszi. Így lehet építeni a szomszédok közti kapcsolatokat, hogy állatságokat mondunk az egyik szomszédnak a másikról, hátha megharagszik rá. (Mielőtt még: nem, nem locsoltam mellé semmit. Egyébként ha mellélocsoltam volna, feltöröltem volna, mert úgy nevelt az anyukám. De nem locsoltam mellé semmit.)

Is lehetne, de nem az, csak úgy idézet a Moly címlapján. "LOVE STORY Addig kerestelek, míg meg nem találtál" Fodor Ákos: Még: mindig Hmmmm.

Akármikor megyek le a közeli nagy üzletbe vásárolni, mindig a következő történik. Mindig . Amikor megyek, minden pénztárnál áll egy-két ember, főleg kis kosárral, egy-két termékkel. Mire a köröm végére érek, legyen ez 2 vagy 20 perc, minden pénztárnál állnak vagy nyolcan, többségük csurig pakolt nagy kosárral. Így van az, hogy 2 perc vásárlásra negyed óra kasszánál várakozás jut. Ez vajon mitől lehet? És miért van így kivétel nélkül minden esetben ?

Az utolsó szóig lefordítottam a könyvet. Este kezdődik a tisztázás. Hamarosan leadhatom!

A Facebooknak van pofája beletenni a hírfolyamomba egy hirdetést, miszerint lájkoljam XY társkereső ügynökséget. Mit képzelnek ezek? Nem ízléstelen ez egy kicsit? Nem gondolják, hogy a magánügyem, hogyan keresek párt? És ha azt írnám ki, hogy özvegy vagyok, akkor temetkezési vállalkozót ajánlanának? Esetleg egy jó pszichológust? Tudom, magam írtam ki, hogy "single", de ez ne jogosítsa már fel a Facebookot arra, hogy a magánéletemben turkáljon. Megpróbálom megfogalmazni, pontosan mi a bajom. Rohadtul érzékeny pont nekem, hogy nincs párom, mondhatni, nyílt seb. Ne tenyereljen már bele senki, még a Facebook se, köszi! Még sosem fordult meg a fejemben, hogy törlöm az egészet, ahogy van. Egészen idáig. Anyádat, kedves Facebook.

az ágyban még nyújtogattam kicsit (térdek felhúzva az egyik oldalra, felsőtest csavarodik a másik oldalra, ezt mindkét irányba), mert nagyon fájt a hátam. Ez annyira jót tett, hogy most reggel alig tudtam felülni, annyira fájt. Nem tartom kizártnak, hogy hamarosan lenyelem, hogy sajnos rendszeresen kell masszázsra járni, és kiköhögöm az árát. Azért az milyen, amikor valakinek 26 éves korára megöregszik a háta? A hátra lévő 40-50 évet hogyan akarja abszolválni egy ilyen hát? Bahh.