Bejegyzések

Hogyan nehezítsük meg azt, ami egyébként sem könnyű?

Nagyszerű módszert találtam. Csak annyi kell, hogy egy fárasztó nap végén eszünkbe jusson, ha egyedül maradunk, akkor gyerekünk sem lesz. A siker garantált. Nem jó mostanában együtt élni magammal. Rettenetes vagyok. A mai Libri hírlevél biztosan célzásként tartalmazta ezt a könyvet. Lehet, hogy el kellene olvasni, mielőtt még teljesen kicsinálom magam.
Álmomban betiltották a csokifagyit, mert született erről egy EU-s rendelet. Aznap tudtam meg, amikortól érvénybe lépett a tiltás, és egy teljes napon át jártam a boltokat, hátha van még valahol elfekvőben egy doboz csokifagyi. De nem volt. Pedig semmi bajom az EU-val, és nem is szoktam venni itthonra csokifagyit, csak citromot.

Minden nap vége legyen pozitív

Mondják a bölcsek. Megteszem, amit tudok. 17 oldal.

A mai nap tapasztalata,

hogy még mindig én vagyok az, akit a tornaórán utoljára választanak, és jelenleg nem tudok elképzelni olyan forgatókönyvet, amely szerint nem egyedül fogok megöregedni. A hangulatomon az sem segít sokan, amikor rám förmed A Helyen valaki, aki pont kussoljon, vagy legyen nagyon kedves, de ne förmedjen rám,  amiért vissza merek kérdezni*. Nagyon-nagyon elegem van, és nagyon-nagyon el vagyok keseredve. Semmihez sincs kedvem, még sírni sem. Úgyhogy akkor fordítok egy kicsit, hogy ott is lássak párokat, aztán talán nézek Jóbarátokat, hogy ott is lássak párokat. Elcseszett egy ember vagyok, csak azt nem tudom, hol van bennem a hiba. *És nem érdekel, hogy ott van-e már hét órája. Majd küldöm neki szeretettel a Facebookon azt a bölcsességet, miszerint mindig mindenkivel legyünk kedvesek, vagy legalább normálisak, mert nem tudhatjuk, mi marja belülről. Azt a bunkó mindenségit, basszus.

Szekszárd

Ugyanaz a konferencia volt ez, mint tavaly augusztusban. Gyermekírók és Illusztrátorok Szekszárdi Tanácskozása, ezen a címen fut. Az idei volt a huszonegyedik, szóval nem mai csirke már ez a program sem. Vannak róla képek , néhányon én is rajta vagyok, mind fenomenális, kivéve ez , amin tökre tetszem magamnak. (Most az, hogy a többiek nem feltétlenül szeretik magukról ezt a képet, nem lényeges. Most önző vagyok, és kész.) Idén nem tartottam előadást, mert csak az első napon voltam ott, és az előadásokat a másodikra szervezték. Teljesen más volt a program felépítése, mint tavaly, de nagyon érdekes és nagyon jó volt, tetszett. Reggel busszal vittek le minket Szekszárdra a Keletitől, ami nagyon szuper, tavaly még egyénileg kellett megoldani az utazást, ami kicsit macerásabb volt, bár mindenki megoldotta és túlélte. Az meg egy dolog, hogy a busz a meghirdetettnél fél órával érkezett meg a pályaudvarhoz, és fél órával később is indult. Ez utóbbinak az volt az oka, hogy külföldi vendégek...
Azé' rendesen be lehet ám csavarodni az egyedülléttől is, mint a mellékelt ábra mutatja. 9 és fél hónapnál járok. Lassan években mérhetem, tök jó lesz.

Ölelés

Az ölelés világnapja is ölelés nélkül telt. That's how I rock! Ugyanitt az életben látottak és a könyvemben* olvasottak alapján arra jutottam: na, ezért nem kell fűt-fát ölelgetni meg fogdosni, akkor nem lesz félreértés, viszont egyértelműen ki fog derülni, ha valaki akar valamit a másiktól, amennyiben csak ebben az esetben kezdi majd ölelgetni meg fogdosni. Lehet egyébként, hogy tényleg ufó vagyok, és valami másik bolygóra kellene költöznöm. *Már csak 70 oldal! Még ezen a héten a végére érek, aztán kezdhetem letisztázni, ééés nem kizárt, hogy két hét múlva, október végén tényleg el tudom küldeni a kiadónak, ahogy terveztem!