LizaGazdija

Most még inkább egyedül leszek valószínűleg, mint eddig, ráadásul hetekig, és ezen egy kicsit szomorkodom. Annak érdekében, hogy ne süppedjek bele teljesen, gondoltam, holnap megnézem a Gru 2-t. Alibigyerek nélkül, csak úgy egymagam, itt a Corvinban, és még az is lehet, hogy veszek Gru figurás pohárban valami löttyöt. Kicsit azért izgulok, mennyire fognak hülyének nézni pl. a mozi dolgozói, de majd igyekszem nem foglalkozni velük, ha kiröhögnek. Bemelegítésnek fogtam a Gru DVD-met, ami azért van meg, mert az igazán jó filmeket meg szoktam venni, ha akciósan árulják őket, és újranéztem a filmet, mert már csak arra emlékeztem belőle, hogy szerettem. Most is szeretem. Annyira jó! Az alábbi minden bizonnyal a film legszebb jelenete, főleg, ha hozzátesszük, hogy Gru eleinte nem hajlandó esti mesét olvasni, se jó éjt puszit adni. Úgyhogy várom, hogy lássam a folytatást. (Ha valaki kedvet érez magában ahhoz, hogy holnap délután megnézzen egy mesét a moziban, az szóljon bátran itt, e-mail...

Ma lenne 99 éves a múminok anyja, aki azokat a csodálatos regényeket megírta, aki azokat a csodálatos figurákat megrajzolta. Sokan gondolnak rá szeretettel a születésnapján is, ebben biztos vagyok. Az írónő és a múminok Annyi erőteljes mondat van ezekben a történetekben, hogy ezek közül sem tudnék kedvencet választani, de azért a top 10-ben biztosan benne van az alábbi: "'Look carefully at me, Mother. You must know your own Moomin.' Moominmamma looked carefully. She looked into his frightened eyes for a very long time, and then she said quietly: 'Yes, you are my Moomintroll.' And at the same moment he began to change. His ears, eyes and tail began to shrink, and his nose and tummy grew, until at last he was his old self again. 'It's all right now, my dear,' said Moominmamma. 'You see, I shall always know you whatever happens.'" (Magyarul: "Jól nézz meg, Mama! Fel kell ismerned! Én vagyok a te Muminod!" Mumin...

Nagyon kellett volna nekem egy kistestvér. Kistestvérkomplexusom van.

"Az erős akarat diadalt arat." Lucy Maud Montgomery: Az arany út Indeed.

- Hülyék vagytok? Lejöttök edzeni az év legmelegebb napján, 40 fokban? Majd később: - Becsülendő, hogy itt vagytok. Értékelem. De azé' nyomik vagytok.

Két éve láttam a darabot a Magyar Színházban, és nagyon szerettem. Nem sokkal később megvettem a könyvet is, és nagyon vártam, hogy egyszer végre sorra kerüljön. Ennek most jött el az ideje. Csalódás volt. Nem nagyon keserű, de azért csalódás. Nem kötött le. Nem érdekelt. Nem volt izgalmas. Lassan csordogált a történet. Pedig a színdarab ebből a könyvből készült, és a színdarabon izgultam. Furcsa. Gerda persze itt is aranyos és okos, Andersen itt is érdekes, elvont művészlélek, Lina kisasszony itt is "aranyásó", a bábok itt is kedvesek és helyesek, helyenként egészen viccesek is. A történet ugyanúgy érdekes, ha belegondolunk, hogy akár így is történhetett volna a valóságban is. A végkifejlet más, mint a színházban, kevésbé tragikus, kevésbé megható. Sajnos sokat levont a regény értékéből a fent említetteken kívül az is, hogy a könyv hemzseg a hibáktól. Minden oldalra jut több elválasztási és vesszőhiba is, ami engem rettenetesen zavar. Nem tudom, lehet, hogy nyelv...

Reggel 8-kor 34 fok, este 36 és 38 fok közötti hűvös van a lakásban. Amikor itthon vagyok, zúgatom magamra a ventilátort, de ezzel nem érek azért nagyon sokat, mert így is folyik rólam a víz, viszont cserébe köhögök is. De csinálom, mert különben meggyulladnék. Minden meleg a lakásban. Konkrétan minden . Aztán este felmegyek a galériára, ahol nem tudom, hány fok van, de ma meg fogom mérni, mindenesetre kegyetlen. Igen, észrevettem, hogy nyár van, de szerintem ez akkor is túlzás. Állítólag nem sivatagi éghajlaton élünk. Ne múljon még el a nyár, de mérsékelje már magát, könyörgöm, mondjuk 27-30 fokra. Köszi!