LizaGazdija

Nem is jön edzésre senki. A második órán öten voltunk, öt törzsvendég, aki kb. mindig ott van. Ezért aztán K. megkérdezte, mit csináljunk. Az egyik lány javasolta, hogy masszírozzuk meg egymást, ketten arra szavaztunk, hogy legyen a második óra is step, a maradék két ember meg azt mondta, neki mindegy, csak valami jó legyen. K. végül úgy döntött, köredzést tart. Ez azt jelentette, hogy az első 20-25 percben, amikor súlyzózunk, most a teremben lévő hat embert párokba rendezte, felállított két-két padot három ponton, és mindegyik ponton más feladatot kellett csinálni, mindig 1 percen át. Szóval mindig mozgott mind a hat ember, csak három különböző dolgot csinált, és egy perc után mindig át kellett menni másik padhoz. Én K-val voltam párban, ezért többnyire egyedül csináltam a feladatokat, mert ő közben a többi lánynak segített (szólogatott be, hehe). Tök jó volt, sokkal gyorsabban eltelt az idő, mint általában. Az óra végén még belefért az időbe egy negyed órás terhességtől és szüléstő...

Tegnap délután majdnem elütött minket Marcival egy kocsi, amelyik egy egyirányú utcába hajtott be a rossz végén. Én meg ugye abba az irányba csak úgy a rend kedvéért szoktam nézni, mivel kint van egy bazi nagy behajtani tilos tábla, és feltételezem, hogy aki autót vezet, az ismeri a KRESZ-t. Így aztán nem is jutott el az agyamig, hogy ez most ide be fog fordulni, pedig de. Mondjuk nem is indexelt a hülyéje. És még ő mutogatott meg pofázott, az volt benne a gyönyörű. De gyorsan elcsitult, amikor feltűnt neki, hogy ő a hülye. Kitolatott az utcából rákvörös fejjel, aztán ment tovább. Nem telt el tíz perc, és egy biciklis majdnem elütötte Marcit a parkban. Két okból nem lett végül baj. Egyrészt a kutya úgy félbehajtotta magát, mint egy vadászgörény, szóval kb. körbefolyta a bicikli kerekét, ami így nem ért hozzá. Másrészt a biciklis srác nyomott egy satuféket, és lepattant a bicikliről. Jófej volt, odajött megkérdezni, jól van-e a kutya, meg bocsánatot is kért. A kutya jól volt, hiszen ü...

Az átváltozás

Hétfőn bementem a Corvinba, és végigjártam a ruhaboltokat. Gondoltam, hátha találok valami jó kis nadrágot vagy szoknyát, de nem, csak jó kis felsőket találtam. (Meg 3000 Ft-ért egy csodaszép nyári ruhát, ami jól is állt, de nem vettem meg, mert combközépig ért, és az jóval túl van azon a bizonyos határon :( ) Ha már ott voltak ezek a szép felsők, fel is próbáltam őket. Állok a próbafülkében, kezemben az egyik felpróbálásra szánt blúz, amikor is megakad a szemem egy nagyon érdekes jelenségen: mindkét oldalon, a bordám alatt egy-egy tenyérnyi területen piros pöttyök vannak rajtam. Első reakcióm: "Ez meg mi a halál?" Közelebbről szemügyre véve sem kerültem közelebb a megoldáshoz, de az kiderült, hogy nem viszket, nem csíp, nem fáj, nem csinál semmit, csak piros. Beletörődtem, végül is rajtam kívül úgysem látja más, hogy kipöttyösödtem, akkor meg min izguljak. Ma reggel aztán megint megakadt a szemem a jelenségen: most már nem piros, viszont olyan a tapintása, mint egy néhány ...

"Vakargasd a hasam, vagy vigyél el sétálni, vagy valamit csináljál már! Legalább két perce nem velem foglalkozol!"

Komolyan sajnálom ezt a srácot. Eleve is elég csúnyán kattant, de attól, hogy nem tudja levágni a haját a fodrásza aznap, amikor kellene, mert éppen kómában van, a srác még csúnyábban bekattan. Tessék: Szóval Sheldon dobol. Én meg fuldokolva röhögök. Főleg a vége priceless: "I play bongos while walking down the stairs... Ohh... [Hatalmas esés] Never play bongos walking down the stairs." És ha már itt tartunk, ez meg talán a kedvenc jelenetem, ebben is Sheldon van, persze: Penny visszakopog. Amúgy nézzetek a Youtube-on Sheldon kopogásait összegyűjtő videókat! So much fun!

Mára az jutott, hogy Vonnegut bácsi képen röhög. De tényleg. Nézzétek: "Hehe." (Kurt Vonnegut: Börleszk)