LizaGazdija

Ma este a Városligetben sétáltunk a kutyával. Szerintem szép Ez a kis nyomi bement a vízbe, pedig 15 foknál semmivel sem volt melegebb, és ott ácsorgott hosszasan. Én attól megfagytam, hogy néztem őt. Ezen a képen azt mondja, hogy "Szóltál, gazdi?" Vettem a nyakláncot, amit mutattam tegnap, de ezen kívül vettem négy pár fülbevalót is. (Meg egy bokaláncot, csak arról kiderült, hogy még sincs készleten, pedig elefántos volt, ami szerencsét hoz.) Az egész kijött 2400 Ft-ból, szóval nem is szúrtam el nagyon sok pénzt. Lepkéből azért van kettő, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik legyen, ráadásul feketét és fehéret is hordok. A feketét holnap fel is avatom. A korcsolya azért, mert nagyon szeretek korizni, és tök jó lesz majd télen ezzel a fülemben menni a pályára. Tinker Bell meg azért, mert megtetszett. (Amúgy nem ülök annyit a blog előtt, amennyire a bejegyzések mennyisége következtetni enged, csak ezek egy része időzített bejegyzés, akár napokra-hete...

Nagyon jó téma, csak rövid a cikk, meg én azt hittem, Magyarországon használt kutyanevekről fogok olvasni, közben meg nem. De azért olvassátok el, erre található.

Annyira tudtam , hogy ez lesz ! Welcome, egész napon át tartó, végeláthatatlan dugók, ingerült dudálás, hangzavar, éjjel-nappal tartó fúrás-faragás! És majdnem egész nyáron ez lesz. A jó édes... azt. Elmehettek oda, ahova gondolom. Kicsit felforrt az agyvizem, úgyhogy ideteszek magamnak egy cuki sivatagi rókát:

Ezt egy antikváriumban vettem, mert nagyon régen olvastam már Holmest, és megjött hozzá a kedvem. Ez is csalódás volt. Bizony nem volt jó. Nagyon szeretem Sherlock Holmes történeteit, mindig olyan izgalmas, ahogy kinyomozza, ki a tettes, és hogyan követte el az illető a bűntényt. De itt túl hamar kiderül, ki a gyilkos, és ehhez csak nagyon kevés Holmes-féle nyomozásra van szükség. A továbbiakban pedig nem kötött le a tettes története, amelyben kb. az egész életét elmesélte, de azt legalább jó hosszan, kb. a regény teljes terjedelmének negyedében. Azért tudott újat mutatni a könyv. Én eddig nem tudtam, hogy a nagy nyomozó kokainfüggő, pedig az. Szegény, ha nincs izgalmas eset, amin törhetné a fejét, akkor szív, hogy valahogy el tudja viselni az életét. Ez annyira szomorú, nagyon megsajnáltam őt. Gondolkodtam, miért nem tudok én erről a függőségről, amikor nem kevés Holmest olvastam már, és rájöttem, hogy biztosan azért, mert ezeket a történeteket én főleg gimiben ismertem meg, ...

Mindig bűntudatot okoz nekem, hogy magyarul is, angolul is egy csomót olvasok, csak a német a mostohagyerek, csak azt hanyagolom el, de azt legalább olyan mértékben, hogy lassacskán elkopik a tudásom. Ez egy német szakos diplomával a zsebemben annyira nem jó. Mivel németül olvasni általában nincs türelmem, gondoltam, kompromisszumot kötök magammal, és a Bookline-tól kapott személyes kedvezményemet egy rövid krimire használom fel. Nem volt jó. Talán az lenne a legjobb kifejezés erre a kisregényre, hogy gagyi. Annyira unalmasan, vontatottan vázolja fel már eleve a címben jelzett eltűnést is, hogy tökéletes érdektelenségbe fullad az egész történet. Egy pillanatig nem tudott izgatni, hol lehet Herr Leimer, vagy hogy melyik kikérdezett személy miben hazudik és miért. Pedig maga az eset érdekes is lehetett volna, ha valahogy máshogy tálalják. Ez így tömény unalom és szenvedés volt. Két pozitívumot tudok találni benne: németül volt, és rövid is volt. De még ezzel együtt is csak két és ...

Kissé elmaradtam a könyvértékelésekkel, és ez csak most tűnt fel. Mondjuk amióta ilyen viharok dúlnak bennem, nem olvasok különösebben sokat, de azért valamennyit így is sikerül. Elolvastam például A bálnalovast. Még valamikor az egyetem alatt adta kölcsön J. Andi a filmet DVD-n, és nagyon mélyen megérintett a történet. Néhány év múlva egyszer az Auchanban megláttam a könyvet 300 Ft-ért, hát, nem hagytam ott, annak ellenére sem, hogy ami angolul íródott, azt angolul szeretem olvasni, ez meg fordítás. Mint minden könyvnél, itt is évek teltek el, mire sorra került, de azért csak eljutottunk idáig. Nagyon megérte megvenni annak idején. Ez egy különleges történet egy különleges kislányról, aki a maorik ősének, a bálnalovasnak nevét viseli, és akinek óriási bűne van: első dédunokaként, a maori tudás örököseként lánynak merészelt születni. Engem nagyon érdekel a különböző népek kultúrája, hitvilága, mitológiája, és ez a könyv épp nekem való, mivel nagyon sokat megtudtam belőle a mao...

Az az ötletem támadt, hogy Simon Márton kötetének, a Polaroidoknak egyik idézetéhez saját fénykép kell nekem. A kivitelezéssel kapcsolatban még nincs ötletem, mivel úgy nem szívesen adom oda idegennek egy fénykép erejéig a fényképezőgépemet, hogy utána hátat fordítok neki. A Duna-parton mondjuk nehéz eltűnni, de hát mégis. Erről az idézetről van szó: "Nézzük egymást a folyóval, és felejtünk." Azt még nem tudom, Marci is lesz-e a képen, de végül is ha kitalálom, hogyan valósítom meg az ötletemet, akkor már nem akkora ügy csinálni egy marcis meg egy marcitlan képet is. Ilyen szentimentális hangulatban vagyok, mit lehessen tenni.