LizaGazdija

Ma reggel, Blanka e-mailje nyomán jöttem rá, mennyire örülök, hogy végre megérkezett a tavasz. Amikor már április volt, de még hideg, és szakadt az eső, attól féltem, hogy még néhány olyan nap, és teljesen belesüppedek a mocsárba hangulatilag. Most viszont, amikor süt a nap és jó az idő, sokkal jobb a kedvem, és sokszor kifejezetten vidám vagyok. Éljen a tavasz!

Legjobbak: - Egy mosoly nap közben :) - A rengeteg köszöntés, amit kaptam. - Az ajándék, ami itthon várt, amikor hazaértem. - Az, hogy lemondtam a nyelviskoláson kívül minden órámat mára, ezért volt időm pakolászni, idegeskedni, meginni egy kakaót a Cserpesben, elmerülni a gondolataimban. - Az, hogy egy nálam idősebb, tapasztaltabb, szakértőbb nő szerint jól csináltam azt, ami miatt tegnap nagyon haragudtam magamra. - Egy mosoly estére :) Legrosszabbak: - Amikor nem érkezett hívás a nagymamáimtól :(, és már nem is fog soha :(, pedig minden évben hívtak, és az nagyon jó volt nekem. - Amikor rájöttem, hogy 26 éves lettem, ami már közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz.

Legyengült állapotban edzésre menni hősies ugyan, de semmiképp sem okos.

Kilenc (!!!) éve, amikor német nyelvvizsgára készültem, és jártam heti ötször a Goethe Intézetbe előkészítőre, volt a csoportomban egy lány, Betti. Egy alkalommal összerakott minket a tanárunk egy páros feladathoz, ahol kérdezgetni kellett egymást, ekkor derült ki, hogy mindketten 1987. április 16-án születtünk. Azóta semmilyen formában nem tarjuk a kapcsolatot, nem tudunk egymásról semmit, de minden évben írunk egymásnak az iwiw-en boldog szülinapot üzenetet. Múlt héten már eszembe jutott, vajon idén is ír-e, és olyan jó volt reggel arra érkezni az oldalra, hogy gondolt rám idén is :)

Azé' egy Cserpeséknél vett pogácsát két teljes napig enni, azé' az elég érdekes. Reméljük, hamarosan mindkét stresszforrás átalakul valami mássá, és végre megint tudok majd enni, mert a) most már eléggé fáj a gyomrom, b) már fogytam egy kilót, és ha nem vigyázok, duplán fog visszajönni. (Igen, mérlegre álltam, mert kíváncsi voltam, milyen hatással van rám ez a szombat óta tartó étvágytalanság. Ilyennel.)

"A boldogság az, amikor arra ébredsz, hogy minden tele van lehetőséggel." (Szeifert Natália: Gyógyfűrész) A buta meg az, aki ennek a múló érzésnek be is dől, és ez alapján cselekszik. (Én) És akkor mára tényleg befejeztem a nyöszörgést.

addig jó/érdekes dolgok is történtek ma. 1. Még pénteken, amikor úgy fel voltam dobva, hogy repkedtem, és még nem éreztem magam ilyen semminek, akkor egy bizonyos medál után feltúrtam a lakást (meglett), és közben kezembe akadt egy szép kis karkötő, amit Béla bácsitól kaptam talán a diplomám örömére. Talán tavaly, de lehet, hogy már két éve, amikor olvastam a Lovely Bonest, nagyon megtetszett a charm bracelet mint ötlet, és csináltam magamnak is egyet, de sosem volt rajtam, mert azon a karkötőn, amit vettem, iszonyú hülyén néztek ki a kis fityegők. Pénteken megvilágosodtam: a Béla bácsitól kapott karkötőre kell átbűvészkedni őket, hátha azon jobban mutatnak. Kaptam kölcsön fogót, így ma délben nekiültem, és megoldottam a kérdést mintegy fél óra keretében. Egészen ügyes voltam, már ahhoz képest, hogy eredetileg nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog. Ilyen lett: A csillag eredetileg is rajta volt, azzal együtt kaptam a karkötőt. Nem mesélem el, mi miért van rajta, egy része úgyis...