LizaGazdija

Délelőtt esett át egy kisebb, de altatásos műtéten (bűzmirigy-túlműködés miatt turkáltak kicsit a fenekében), de már dél körül elindult kissé imbolyogva a konyha felé. Félúton lerogyott, pont a legújabb velős csontja mellé, és pár perc múlva megjelent a szobában a csontjával együtt. Azóta rágcsál.

Nem szeretem a romantikus könyveket, mert a többségük nyálas. Van viszont egy üdítő kivétel: ez a Pygmalion, újabb kori változatban a My Fair Lady. Jó, kicsit csalás, mert nem regény, hanem színdarab, de könyv alakban olvastam mindkettőt, szóval... Azért szerettem meg, mert úgy tud romantikus lenni, hogy nem csöpög, és közben ráadásul nagyon humoros is.

Akikről nem tudtam, hogy már nem élnek, és a filmek, amikben először láttam őket: John Candy (Reszkessetek, betörők!) Chris Farley (Beverly Hills-i nindzsa) Jonathan Brandis (A végtelen történet) Most meglepődtem. Sajnálom őket. (Random felhasználó által összeállított lista a fiatalon elhunyt színészekről erre .)

Well, well. Azt mondom, ami elsőre eszembe jutott: Alice Csodaországban. Ráadásul nem is valamelyik élőszereplőset mondom, hanem az 1951-es rajzfilmet. Annyira jól eltalálták a könyv hangulatát, annyira jól megőrizték a nonszenszt, a poénokat, hogy szerintem nem lehet nem szeretni. A youtube-on fent van eredetiben és magyar szinkronnal is, utóbbit sokkal jobban szeretem. Ne hagyjátok ki! Kedvenc jelenetem 14:00-tól 19:30-ig tart... "Kis osztrigák, kis osztrigák" :)

Félix, Net, Nika és a láthatatlan emberek bandája. Nagyon örültem, hogy lengyel ifjúsági könyvet fogok olvasni, mert ritkán jutok ilyesmihez, és nagyon akartam, hogy jó legyen. De nem volt jó. Részben Harry Potter-utánzat mivolta okozott csalódást, részben a fordítás színvonala. (Azért nem volt teljesen negatív élmény, három és fél csillagot kapott végül.)

Az első három rész nagy sikere után nyilván jött a negyedik, hiszen lehetett rá számítani, hogy ezt is megnézik, akik az előzőeket szerették. A motkány még mindig a makkot kergeti, és nagy buzgalmában elindítja a kontinensek vándorlását, ami viszont az állatoknak annyira nem jó: eltűnik az addigi élőhelyük. Ezért aztán útnak indulnak, hogy keressenek maguknak másikat, csak Mani, Diego és Sid már rögtön az elején bajba keveredik, lehet értük izgulni. Jönnek a kalózok (biztosan megirigyelték a készítők A Karib-tenger kalózai sikerét), mindenféle kalandokba csöppen a három jó barát meg Sid nagymamája. Közben elhangzik egy-két poén (pl. Mani: "Én tudom, mi baja Diegónak. Sz-szel kezdődik." Sid: "Székrekedés?", illetve Diego: "Ha jól látom, egy hatalmas jéghegy közeledik felénk, és nevetést is hallok." Sid: "Biztos bulihajó!"), de összességében szerintem ciki a film. A tinivé serdült Kisbarackot kedvem lett volna orrba nyomni, annyira idegesítő,...

Elérkeztünk a kevésbé jó kérdésekhez, mivel nekem semmiből nincs egy kedvencem, amit a többieknél jobban szeretek. De mondjuk rá, hogy a kedvenc könyvem a Pán Péter, és akkor abból választok idézetet. Kettőt, hogy kis csalás is legyen benne: egy vicceset meg egy nem vicceset. Előbb a vicces: "The lost boys were out looking for Peter, the pirates were out looking for the lost boys, the redskins were out looking for the pirates, and the beasts were out looking for the redskins. They were going round and round the island, but they did not meet because all were going at the same rate. (…) Let us pretend to lie here among the sugar-cane and watch them as they steal by in single file, each with his hand on his dagger." ( Fordítás: Az elveszett fiúk Pétert követték, a kalózok az elveszett fiúkat, a rézbőrűek a kalózokat, a vadállatok a rézbőrűeket. Körbe-körbe jártak a szigeten, de egyszer sem találkoztak, mert mindenki ugyanolyan gyorsan haladt. (...) Feküdjünk le ide a cuko...