LizaGazdija

Ez a nap pont olyan, mint a babona szerint a péntek 13 szokott lenni. Pedig nincs is tizenharmadika. 1. Mondtam, hogy elmegy a suliból az egyik kedvenc kolléganőm. Búcsúzóul vett neki egy másik kolléganő egy vázát, amire gravíroztatta az összes kolléga nevét, és mindenkitől elkért 700 Ft-ot, mert ennyire jött ki személyenként a váza meg a gravírozás költsége. Én délelőtt akartam neki fizetni, de nem fogadta el a pénzt - én ugyanis lemaradtam a vázáról. Hát, mit mondjak, nem esett jól, akkor sem, ha nem ő tehet róla. Nem arról van szó, hogy haragszom vagy megsértődtem, vagy ilyesmi, egyszerűen nem jó érzés. Nagy szerencse, hogy a távozó kolléganőnek csináltam puncsgolyót, és szép kis húsvéti tálra pakoltam, és azt odaadtam már szerdán. Igaz, hogy olyanok lettek a golyók, amilyenek, és igaz, hogy a tál nem kerámia vagy ilyesmi, hanem egyszerű műanyag, de legalább így nem érzem úgy, hogy tőlem nem kapott semmit. 2. Tegnap megint volt óralátogatás, ma meg a vázás történet után megbeszé...

Szabályok: -megköszönni, akitől kaptam, - kitenni a képet a blogunkba, - írjunk magunkról 3 dolgot, - továbbítjuk 4 bloggernek. Köszönöm szépen LCD -nek :) Továbbítjuk négy bloggernek... Izé... Azt hiszem, két emberről tudom az óriási olvasótáborból, hogy vezet blogot, úgyhogy akkor őket kérem meg, hogy játsszanak: Andit és Djokót. Érdekességek rólam: 1. Nonstop viszket a jobb szemem. 2. Ha megbetegszem, az mindig úgy kezdődik, hogy megfájdul a jobb fülem, és a torkomnak meg az orromnak is a jobb fele kezd rendetlenkedni. Mindez sokszor át sem terjed a bal oldalra. 3. Addig nem tudok elaludni, amíg le nem nyomtam a bejárati ajtó kilincsét, ellenőrizendő, hogy tényleg zárva van az ajtó.

Az elmúlt két hétben kétszer mentem a legújabb koreai sráchoz angolozni, ebből a két alkalomból egyszer sem nyitott ajtót, telefonon meg alapállapotában nem lehet elérni, folyton ki van kapcsolva. Miután az első ilyennél felhívtam apukát, mert több ötletem már nem volt, és kiderült, hogy ő éppen Koreában van, és én helyi idő szerint hajnali 1-kor hívtam, aztán másodszor csak sms-t írtam, visszaírt, hogy beszél a gyerekével, aztán majd tájékoztat. Tájékoztatott is ma délután. A gyereknek hiányzik a Koreában élő anyja, köszönik a segítséget, elnézést kérnek, amiért kétszer is halál feleslegesen utaztam két órát, és sok sikert kívánnak az élethez. Mondhatni, viszlát, és kösz a halakat. Ez nem volt egy hosszú munkakapcsolat.

Húzom már a strigulát, vágom már a centit április 13-ig, onnan meg április 27-ig... Kezd ez nagyon sok lenni nekem, nagyon rám fog férni egy kis üresjárat. (Az ezzel járó nulla forint mondjuk nem.) Teljesen befordultam, folyton depi vagyok, stresszelek, minden zajtól szívbajt kapok, rossz a kedvem, sírhatnékom van, nincs hangulatom és kitartásom óraterveket kiötleni... Pihenni kéne, komolyan. Talán attól jobb lenne egy kicsit.

No, hát eljött a vasárnap, még élek is, és készültem is megjutalmazni magam. Fergetegesen sikerült. 24 óra alvás, mi? Hogyne, hogyne. 6, azaz HAT óra. 8:41-kor kidobott az ágy. (Ráadásul ne feledjük, óraállítás volt, tehát ez valójában 7:41). Ez kb. annyi, amennyit bármelyik hétköznap alszom. Nesze nekem pihenés. Jó, azért volt némi jutalom a napomban. Kipróbáltam például a bögrés sütit, amire legközelebb akkor kerül majd  sor, ha büntetni akarom magam. De az tényleg jutalom volt, hogy miután rájöttem, hogy A farm, ahol élünk pilotját valóban nem mutatták be itthon, gyorsan megkerestem a youtube-on, megtekintettem, és tök jó volt. Konkrétan a Little House on the Prairie c. kötet megfilmesítése másfél órában. Ezek után most este megnéztem a sorozat 6. részét, aminél tavaly nyáron abbamaradt az újranézés. Kicsit furcsa volt, hogy a családon kívüli egyik szereplő sem kapott semmiféle felvezetést, csak úgy lettek hirtelen emberek, akik láthatóan jóban vannak Ingallsékkel, én meg vaka...

Ibolya néni 55 éves lett volna ma.

Azt még nem is meséltem, hogy a napokban találkoztam egy tinikorát éppen maga mögött hagyott lánnyal, akinek vámpírosra volt csiszolva (vagy faragva, mittomén) a foga. Mindjárt kettő. Ez vajon felnőttként jól fog jönni neki?