LizaGazdija

Esti séta közben, a Duna-parton láttunk egy óriási hullócsillagot. Szerintem nekem ez volt az első. Gyorsan kívántam is. Majd jelentem, ha valóra vált.

A Hijo de la luna mellé csatlakozott be , felváltva mennek. (A part c. film egyik zenéje. Talán éppen a főcímzenéje, ezt nem tudom, mert még mindig nem láttam...)

Ha eljön a vasárnap, és én akkor még élek, és még nem zakkantam meg teljesen, valamivel megjutalmazom magam. Nem tudom, mi lesz az, de ideális esetben 24 óra alvás. Legalább. Nem tudom, mikor volt utoljára ennyire durva hetem. Valaki megmenthetne. Vagy jöhetne végre a szombat délután. Köszi.

Ez olyan, mintha egy jó kis regény lenne, amit megfelelő fantázia meg tehetség birtokában írt valaki. Gondolom, az érintettek sokkal jobban örülnének, ha ez az egész élethelyzet csak valaki fejében létezne. Meg mondjuk egy könyv lapjain. (Amúgy ha nem süllyedne éppen a szigetük, nagyon szívesen laknék náluk. Olyan kis békésnek tűnik ez az ország a cikkhez mellékelt képek és a szöveg alapján.) *A valóság mindig furcsább, mint a kitaláció, avagy a legfurcsább történeteket az élet írja.

Ma teljesen biztosra mentem oda az edzőterembe, mert előtte Tomi megérdeklődte, lesz-e ma óra. (Igazából viccből mondtam, hogy hívja fel őket, de ő meg komolyan így tett.) Még boldogult egyetemista koromban voltam egyszer step aerobicon, amikor ebben az edzőteremben lehetett lejárni egy bérletet két kreditért. Akkor óra végéig sem sikerült felfogni, mit kell ugrálni, és nagyon zavart, hogy annyira béna vagyok. Ettől függetlenül és ennek tudatában választottam most megint ezt az órát. Hát, a két élmény ég és föld. Most az elején megint bénáztam, de ezen tudtam mosolyogni (ez biztos személyiségváltozás), aztán meg tök gyorsan (kb. 5-10 perc alatt) belejöttem, és alig rontottam el egy-két lépést óra végéig. És még ki sem nyúltam, sőt az erősítésnél keveselltem is a hasizmot. Emlékszem, az első alkalommal már 30 perc után nem kaptam levegőt, és végig az órát bámultam, hogy mikor lesz már végre vége, pedig az csak 60 perc volt, ez meg 90. Most is elfáradtam, persze, meg alig bírtam felván...

Még 2010-ben kaptam karácsonyra anyuéktól, de csak mostanra értem a végére. Tetszik az ötlet, szeretem az ilyen visszatekintéseket, összegzéseket. A Móra Kiadó 1950-től 2010-ig minden egyes évből kiválasztott egy első kiadású magyar mesét, és a kiválasztottakat egy csokorba gyűjtötte. Kivétel Petőfi verses meséje, amit nyilván nem 1950-ben adtak ki először, de azért megindokolható a dolog: ennél a kiadónál akkor jelent meg először. Mint minden antológiában, itt is találni jó és kevésbé jó darabokat, de itt szerencsére jóból van több. A mesék többségét nem ismertem eddig, de van néhány, amit hallottam gyerekkoromban, ilyen például Vackor, a piszén pisze kölyökmackó egyik története, amit nagyon szeretek. A legjobb új történet számomra talán a Halvacsora című írás, bár elég szoros verseny alakult ki kb. tíz mese között. Nagyon örültem Frakknak, Mézgáéknak és Mirr Murrnak, valamint annak, hogy a 2000 utáni mesék szinte mind olyan kortárs íróktól vannak, akiknek a nevét lépten-nyomon láto...

Idén is volt. Egyszer. A Normafánál. Amikor még volt hó. A kutya szereti a csúszkálást, én rosszul vagyok a lángostól. Röviden ennyi a konklúzió.