LizaGazdija

... itt megtekinthető némi baki a Castle 3. évadából. Nekem a kedvenc szövegem a "What's my line?"

Ügyes húzásra hívta fel a figyelmemet Blanka:  http://www.bookdepository.com/search?searchTerm=%22richard+castle%22&search=search Igen, ez az, aminek látszik: kiadták a sorozat főszereplőjének, Rick Castle-nek összes könyvét, ami szóba került a sorozatban. Ez milyen? De mondok ennél durvábbat. Van facebookja és twitterje is ennek a jó Castle-nek. Aztán csodálkoznak, amikor a rajongók azt hiszik, hogy Nathan Fillion maga Rick Castle. Nem tudom, szerintem ez kicsit durva. (De a sorozat akkor is nagy kedvenc :) )          

Ma volt az első eset, hogy Lizával álmodtam. Mármint a halála óta. Azt álmodtam, hogy kiderült, nem is halt meg, és hazahozták hozzánk. Azt nem tudom, kicsoda, de azt igen, hogy nagyon meglepődtem, és nagyon örültem, mert ráadásul se öreg nem volt, se beteg. Eszembe jutott, hogy kemény meccs lesz ez Marcival, meg hogy Marci hol fog lakni akkor, de felébredtem. Még mindig hiányzik a kiskutyám. Jó is volt látni :)

Úgy kezdődött, hogy 11-ig aludtam. 10 órát egyfolytában. Mennyire hiányzott már ez! Aztán kicsit elszomorodtam, hogy vissza kell mennem a Várba, mert nem írtam ki néhány adatot az újságokból, amit pedig ki kellett volna. Már éppen rádumáltam volna magam, hogy majd hétfőn, amikor mégsem volt képem a "hét vége felé" ígéretet megszegni, és felkerekedtem. Amikor félúton voltam, rájöttem, nagy szerencse, hogy nem a lustaság győzött, ugyanis a könyvtár hétfőn zárva. Egy óra alatt egyébként is megvoltam mindennel. Nem szeretem ezt a könyvtárat továbbra sem, csupa rosszkedvű ember dolgozik benne, egyik türelmetlenebb, mint a másik, miközben én még mindig eltévedek néha, valamint nem ismerem a helyi szokásokat. Úgyhogy megint többektől kikaptam, pedig én annyira igyekszem nem hülye lenni. Hazafelé aztán felhívott anyu, és mondta, hogy felmentek apuval Ibolya néni fájához, és valaki kettéfűrészelte. Én még bőven a Várban voltam ekkor, körülöttem ezer turista, úgyhogy nem kevesen fordul...

"Ejnye, ejnye, mi dolog ez, sötét éjnek idején virágkocsmát látogatni, nem, ez nincsen a helyén! Gyerünk gyorsan, be az ágyba, persze nagyon csendesen, Darázs Asszony a szomszédban szendereg már édesen. De ha álmát megzavarják, könnyen indulatba jön, legjobb lesz most lefeküdni, már a hold is beköszön."

Tomi átvette a fényképeket meg az albumot is. Szépek lettek a képeink, és be fogom őket pakolni, amint lesz időm meg energiám. Mondjuk vasárnapig. Itt lesz az album helye a gépem mellett a polcon.

Egy darabig most ez volt az utolsó Laura-könyvem, mert bár ma megérkezett az utolsó három kötet (csodaszépek), a soron következő, a hatodik továbbra sincs meg. Mint már sejtitek, nagyon tetszett, nagyon jó volt, örülök, hogy olvashattam. Azzal kezdődik a történet, hogy az előző könyv vége óta eltelt majdnem négy év, és a család éppen a skarlát után van Walnut Grove-ban. Mindenki meggyógyult, mindössze egy apróság maradt emlékeztetőül: Marynek a szemére ment a betegség, ezért szegény megvakult. Annyira sajnálom most megint. Ő volt mindig a jó kislány, a szófogadó, a csendes (meg a testvéreinek parancsolgatós, de ez most mindegy), és akkor az univerzum mindezt ezzel tudja jutalmazni. Bár az is lehet, hogy azért kapta ezt pont ő, mert ő volt a jó kislány, és ő tudta leginkább türelemmel viselni a helyzetet. Akárhogy is, 14 évesen megvakulni nagyon-nagyon rossz lehet, ráadásul nála úgy történt, hogy egyre kevesebbet látott, aztán már csak fényeket meg árnyékokat, aztán semmit. Ebben másfél...