LizaGazdija

Leadtam a fordítást. Most aztán tövig rághatom a körmöm, hogy augusztus végén, amikor a szerkesztő megjön a szabadságról, mit fog szólni hozzá. És hogy kapok-e új könyvet. (Szeretnék!)

lakunk itt. Már 3 éve. Nem semmi.

A kedd a sorozatok estéje nekem. Először Castle, aztán egy óra szünet, aztán Döglött akták. És ma mindkét sorozatomban Nicholle Tom az egyik vendégszereplő, akit a Beethovenben láttam először, és ott nagyon tetszett.

Ez volt az első regényem Balzactól. Majd meglátom, lesz-e több is, de annyira azért nem volt ez jó, hogy azonnal rohanjak az antikváriumba a következőért. Ez is két és fél hétig tartott, eléggé szenvedtem vele néhol. Ez egy tanmese arról, hogy a pénz nem boldogít, és a sorsát senki sem kerülheti el. Dióhéjban erről szól. 1911-ben jelent meg magyarul ez a könyv, ennek megfelelően jó régies a nyelvezete. Ezt nagyon élveztem. Nagyon izgalmas látni, mennyire másként fejezték ki magukat akkoriban, mennyire máshogy írtak. Pl. a kettős mássalhangzók esetében nem alkalmazták az egyszerűsítő írásmódot, így kerülhettek be olyanok a könyvbe, hogy "amelylyel" meg "amenynyiben". Aztán nagyon tetszett a humor. A legtöbb jó mondás még viszonylag az elején található, amikor a főhős meg néhány barátja részegen filozofál az élet nagy dolgairól - kifejezetten szellemeseket mondanak. Tetszik a tanulság is, bár szokás szerint nem értem az epilógust. Jó, régen volt már ilyen, de régen ne...

Ritmust ugyan adott, viszont a 4-5 perces számaival elég unalmas volt. Marci is velem futott, végig ráncigált, úgyhogy jól elfáradtam a küzdelemben, és bénát is futottam. Majd legközelebb jobb lesz. Meg majd megtanulunk Marcival együtt futni, és akkor nem hátráltatjuk egymást. Mert nyilván én is hátráltatom, amikor nem hagyom neki, hogy meginduljon macskát kergetni. Még kicsit nevelődik, és mindent lehet majd vele csinálni.

Michael Seed regényétől nem készültem ki annyira, mint ennek a könyvnek két novellájától, pedig abban volt gyerekverés, gyerekkínzás, gyerekmolesztálás, ebben meg csak vámpírok vannak.

Szeretem a Kindle-t, ez már biztos. Eddig ismerkedtünk egymással, most már ezen túl is vagyunk. Már tudom azt is, hogyan kell e-bookot venni, majd azt felvarázsolni rá. A kísérleti szerzemény az Ellery Queen Mystery Magazine aktuális, 2011. szeptemberi száma, ami történetesen az indulás 70. évfordulóját ünnepli. 600 Ft-nyi dollárt kértek érte az amazonon, ami szerintem egy kéthavi magazinért nem drága, pláne akkor, ha dupla szám, ennél fogva saccra kb. 200 oldal, és csak krimik vannak benne, na meg a magazin története saccra kb. 6-7 oldalon. (Bár ténykérdés, hogy nem tudom, A4-es ez az újság vagy inkább az A5-höz áll közel. Ez utóbbi esetben akár 15 oldalt is tippelhetünk.) Egyébként újabb könyvet kezdtem el a Kindle segítségével, mégpedig az első Vonnegutomat. (Tudom, tudom, mi az, hogy csak 24 évesen, ez van.) 12%-ig jutottam, és nagyon tetszik. Remélem, ilyen marad végig. Most jó nekem.