LizaGazdija

Ezt mondogatom magamban. Engem igazából nagyon érdekel, mit gondolt Schenke Cervantes Don Quijotéjáról, nem is tudnék létezni enélkül. (A google alapján már látom, hogy valójában nem Schenke, de most nincs kedvem megkeresni, hogy mi is a neve.) Hatalmas élmény olyan cikket olvasni (angolul), amiben egy sorstárs szorgalmasan aláhúzogatta az összes, tehát az ÖSSZES szót, amit nem ismert. Valószínűleg nem angol vagy amerikanisztika szakos lehetett az illető, de középfokúja volt, mert gyakorlatilag az összes olyan nívósabb kifejezést aláhúzta, amit én pl. az egyetemről ismerek (és mindenki magából indul ki). Ez nem kevés szó, gyakorlatilag mondatonként három. Én meg ahhoz szoktam ezeknél a könyvtári könyveknél, hogy ha valami alá van húzva, az a lényeg, és így meggyorsítható az olvasás folyamata, hogy csak az aláhúzott mondatokat olvasom el. Szóval kicsit zavaró, hogy ő meg nem a lényeget húzta alá. Az is aranyos, mikor egy másik illető meg csak a neveket és az évszámokat emelte ki, de azo...

Ma fura dolgot fedeztem fel a tükörben. Nem vagyok kövér, nem nagy a hasam (de régen láttam már így), viszont a viszonylag kis méretű hasamnak valami olyan döbbenetesen hülye formája van, hogy már értem, miért adják át nekem időnként a helyüket az emberek a villamoson. Ha nem az én testem lenne, én is azt gondolnám, amit ezek az emberek. Sürgősen fel kell venni a repertoárba valami komolyabb mozgást, mint a két pilates és három itthoni torna, pedig ez utóbbi esetében nem kímélem magam, ma sem hittem, hogy túlélem. Nem kizárt, hogy igen-igen hosszú tervezgetés után elmegyek ide a közeli fitnessbe most már tényleg, meg ha eljutok venni úszódresszt akciósan 3000 Ft-ért, akkor heti egy-két úszás sem ártana. Még úszószemüvegem is van hozzá.

Az egyik Pán Péternek két fordítója van, és egy ideje már kutatom őket, hátha lehetne velük is csinálni egy rövidke interjút. Ma kiderült, hogy az egyikük négy éve meghalt, a másikuk neve meg nem is olyan ritka, mint elsőre gondoltam, ezért holnap írhatok idétlen emilt, amiben megtudakolom valakitől, hogy ő az a fordító-e, vagy valaki más. Jó lesz. Amúgy visszakérték ma a Szilágyi Domokos-féle Pán Pétert, én meg nem biztos, hogy megint kölcsönkérem majd, mert fent van a MEK-en, illetve már lent van a gépemen. Ennek aztán most lehet örülni :)

A cég, ahonnan egyébként mégsem fogok rendelni, regisztrációnál elkéri a szállítási adatokat, többek között a helyiséget. Vajon értenék a viccet, ha valaki beírná, hogy nappali? Vagy esetleg előszoba? (Nem, nem írtam be, inkább kikövetkeztettem, hogy az a kérdés, melyik városban élek.)

Vagy a szemetest tartjuk zárható helyen ezentúl, vagy a kutyát. Óriási mázlija van, hogy nem fulladt meg attól a darab csirkecsonttól (attól a szúróstól, ami a combon van), amit a szemetesben talált. Nem normális ez a kutya. Vagy az is lehet, hogy a második gyerekkorát éli, mert hasonló szintű dolgokat akkor eszelt ki, mikor hozzánk került. Csak jelezném, hogy egyébként az egésznek a közepére pisilt, úgyhogy különösen nagy öröm volt feltakarítani ezt a kupit. Mivel nem vagyok hajlandó minden darab hulladékkal lesétálni a kukához, Liza ettől a perctől fogva csak felügyelettel tartózkodhat a konyhában.

Olyan érdekes szerintem, amikor egy levelezőlista tagjainak elmondják legalább negyvenszer, hogy ha egy bizonyos embernek üzennek, és nem az összes többi tagnak, akkor ne a levelezőlistára írjanak, hanem adott ember privát címére (és ezt a címet meg is adják, szintén negyvenszer), és mégis tele a postaládám "Kedves X!" kezdetű levelekkel, ahol X ≠mindenki.

Nagyon nehéz nekem ez a filozófiai meg irodalomelméleti könyvrengeteg. Szerencsére a tizenhatból hármat lehetetlenség beszerezni a városban, vidéken nem próbálkozom, mert nincs annyi pénzem meg akaraterőm meg időm, de egyébként is azt mondta ugye a tanárom, hogy ne vegyem komolyan, olvasgassak, aztán majd beszélgetünk valamiről. De azért a mélypont az volt, amikor Friedrich Schlegel Lucindáját kellett (volna) olvasnom. Egy-két bekezdésnél nem bírtam tovább, hangosan tört ki belőlem az "Úristen!" meg az "Ezt nem hiszem el!" meg a "Jesszusom!" Röviden úgy foglalhatnám össze a történetet, hogy: Antonio: Ó, Lucinda! Lucinda: Ó, Antonio! Jesszusom. Szerintem május 25-én elmegyek vizsgázni, mert akkor mához pont két hétre megszabadulok ettől, nem fog gyomorgörcs gyötörni, hogy ezt a sok... khmm... igen érdekes könyvet kell forgatnom napi sok órában, és tudok teljes gőzzel a konferenciára koncentrálni. Még ezek előtt viszont valaki megírhatná a recenziómat jövő p...