LizaGazdija

a Ding-Dong Csonka Pici előadásában. Ezt nem én mondom, hanem itt mögöttem az X-Faktor. Jézusom.

Ezen voltunk ma Tomival, Blankával, Nórával és az ő biglijével, aki Roxy. Liza végül itthon maradt, mert úgy döntöttünk, kemény lenne ez már az ő korában. Hát, nem tévedtünk, nagyon rossz lett volna, ha elvisszük, mert nem bírta volna, és ezen a terepen mi sem bírtuk volna őt háton cipelni. Az útvonal röviden úgy foglalható össze, hogy Dobogókőről lemegyünk a völgy aljába, aztán visszamászunk Dobogókőre. Erre öt óránk volt, mert nem futottunk. Ha futottunk volna, négy óra lett volna a szintidő. Hatalmas sár volt mindenhol, így az első rész, a leereszkedés vagy egy órát igénybe vett, lehet, hogy többet. A visszamászás nagyon jól sikerült, ha nem vesszük figyelembe, hogy durván eltévedtünk, és nem azt a hegyet kezdtük megmászni, amelyiket kellett. Így aztán átvágtunk egy völgyön, majd toronyiránt felbaktattunk a mi hegyünk tetejére. Közben volt bozótharc, amelyben mindegyikünk megsérült, mert ráadásul valami tüskés (esetleg tövises) bozótosban tévelyegtünk legalább fél órát. Széttépték a...

Vége lett az egyik tanfolyamomnak. Az utolsó órára nemcsak én vittem csokit, hanem a négyből még két lány, úgyhogy egész órán csokievés ment. A dolgozatok meg a kérdőív után megnéztük a This is America, Charlie Brown című rajzfilmet, amit én nagyon szeretek, és ők is egész jól elvoltak vele, főleg, miután azzal motiváltam őket, hogy az ott elmondottak nagy része a történészek szerint igaz, meg hogy mindjárt hálaadás van, és akkor itt látható ennek örömére az első hálaadás napi vacsora. Nagyon jó volt a hangulat, aztán az óra végén, amikor mentünk már el, beszólt a lányok egyik kollégája, hogy miért van máris vége az angolnak, mert nem tartott 90 percig, csak 60-ig. Én túltettem magam ezen, mondtam neki, hogy ez csak egy búcsúóra volt, ami ritkán lesz 90 perces, de az egyik tanítvány eléggé leordította, mert állítólag mindig ezt csinálja, mindenkinek beszól mindenért. Ez a tanfolyamvég egyelőre azt jelenti számomra, hogy két nap is alhatok. Micsoda öröm :)

Megkérdezte tőlem egy srác a Hősök terénél, hogy melyik kerületben vagyunk, amire én azt mondtam, szerintem a XIV. lesz a megoldás, de nem esküdnék meg erre, kérdezze meg mástól is. Megkérdezte. Bement ahhoz a céghez, ahová éppen én is igyekeztem, és egyszerre értünk a recepcióhoz. A recepciós lány elküldte azzal, hogy fogalma sincs, ami már önmagában is fura. De az, hogy utána percekig röhögtek a srácon egy másik csajjal, az gáz. A másik csaj ilyeneket mondott: "Meg kell nézni egy utcatáblát, kisfiam", valamint "Az ABC ismerete hatalom". Hogy valaki ennyire rosszindulatú legyen, hát ez nem semmi. Voltam vásárolni, és miközben válogattam a puszedlik között, mellém ért egy harmincpár éves apuka a legfeljebb kilenc-tízéves kisfiával. A kisfiú a kezébe vett valami sütit, majd megállapította, hogy nem ennek az ára van kiírva a polcra. Mire apuka: "Mert valami köcsög rossz helyre rakta vissza, hogy baszná meg a rohadék." Nekem erősen kerekedett a szemem, nem is...

Ma már hittem azt, hogy 25 éves vagyok, meg azt is, hogy 21. Lehet, hogy nem lenne hülyeség egyszer végre rendesen kipihenni magam.

Én: Megyek, nézek jegyet a prömierre. Bár arra úgy ildomos menni, ha varázslónak öltözünk. Tomi: Ühüm. Ezt kicsit benézted.

Mint már említettem, kb. tizennégy évesen egyszer elkezdtem az első kötetet, és - most már pontosan tudom - a harmadik fejezet közepén le is tettem, hogy ez nagyon unalmas, hogy lehet ezt végigolvasni. Még a pontos jelenetre is emlékszem, aminél eldobtam a könyvet, mert nagyon viccesen hatott, amikor elmentünk a moziba megnézni az első filmet, és ez a jelenet kb. az ötödik percben már el is jött. Azóta többen megerősítettek abban, hogy a könyv eleje nagyon nehezen haladós, Dani még javasolta is, hogy ugorjam át az első 50-60 oldalt, és onnantól már jó lesz. Most megint belevágtam, végül angolul, mert nagyon jutányos áron kaptam meg az egy kötetben kiadott három könyvet. Na most, ha szokásom lenne az ilyesmi, már tövig rágtam volna a körmöm az első néhány fejezeten. Most is megismertem azt az ominózus jelenetet, és elképzelni nem tudom, hogy lehet pont ott letenni a könyvet. Meg most már Danit sem értem, hogy ő mire gondolt, amikor azt mondta, hogy a könyv eleje unalmas. Vasárnap kezdte...