LizaGazdija

Tomi elvitte ma reggel Lizát az orvoshoz. A kutya bal lábának semmi baja, de van oka annak, hogy botladozott meg elesett: valószínűleg enyhe lefolyású agyvérzésen esett át. Ennek tulajdonítható az is, hogy nem tudott egy helyre fókuszálni, és nehezen tudta nyitva tartani a jobb szemét. A fura fejtartás is emiatt lehet, és ha nem épül fel teljesen, akkor ez megmaradhat neki. Részemről kibékülök ezzel a félrebillentett fejjel, ha nem lesz több ilyen vagy ehhez hasonló fennforgás a kutyával. Kapott egy csomó gyógyszert, két szurit, a laborja meg rendben van. Nagyon remélem, hogy nem lesz több ilyen eset. Meg ehhez hasonló sem. Elég neki az a szalagszakadásos jobb hátsó láb, biztos vagyok benne. Mindenesetre ágynyugalomra ítéltük, ő meg lelkesen engedelmeskedik, mert az evés után aludni szeret a legjobban.

még azt akartam mondani, hogy hosszú idő óta az első bolt, ahol fél óra nézelődés után sem éreztem, hogy megőrülök a zenétől. Ha náluk hagynék 10 ezer forintot, jutalomból választhatnék egy CD-t, amin ezek a boltban játszott számok vannak. Hát, lehet, hogy megérné. (Ne aggódj, Tomi, teljesen elméleti az elgondolás :) )

Ma a hegyre felfelé végig stand-up műsort nyomott a sofőr. Már a Moszkván elkezdte, és egészen a hegytetőig folytatta. Ilyen szövegei voltak: - Én ugye 1956-os gyerek vagyok. Jó is már, ha megtudom, forradalom volt vagy ellenforradalom. De nagy szerencse, hogy '56-os vagyok, így nem tudtak rám fogni semmit. - A bajnok csapat. Ott a bajnok csapat! Baj-nok csa-pat! Baj-nok csa-pat! - Még nem a benzinkút jön. Jó buszra szállt egyáltalán, kisasszony? - Mindjárt megyünk tovább, csak kicsit nyitva hagyom az ajtót. Kell egy kis levegő, mert... rosszul lettem. Eleinte azt gondoltam, részeg, és fontolóra is vettem, hogy leszállok és megvárom a következő buszt. Aztán arra gondoltam, hogy őrült. De amikor a vége felé minden fel- és leszállónak köszönt, már arra gyanakodtam, hogy egyszerűen besokallt mára, halálra unta magát, és egy kis csevegéssel próbálja izgalmasabbá tenni a melót. Érdekes élmény volt mindenesetre.

Hazafelé a metró egy csomót állt a Ferenciek terén, végül bemondta a vezető, hogy ha van orvos a szerelvényen, az gyorsan menjen előre. Aztán nem történt semmi, ezért még egyszer bemondta, és akkor hallottam, ahogy valaki magassarkúban rohan a peronon. Aztán elindultunk, és a peron legelejénél feküdt a hátán valaki, körülállták vagy tízen, és ott guggolt mellette valaki, gondolom, az orvos, aki pont a metrón volt. Nekem meg egy tücsök ciripel a fülemben tegnap óta, és Liza még mindig ferdén tartja a fejét. Most már történhetne valami eszméletlenül pozitív is. Az, hogy tetszik a Rip van Winkle meg az Álmosvölgy legendája, nem számít eszméletlenül pozitívnak.

A reggel nagyon gyatrán kezdődött. A tegnapi két alkalom után ma már reggel 10-kor (a reggeli séta után) bepisilt, ráadásul nem is látszott, mit csinált, és az elosztóra sikerült alkotni, jó, hogy agyon nem vágta az áram. Utána a körömvágást nem engedte, ami végül is várható volt, azt az orvosnak is csak úgy hagyja, ha előbb szájkosarat kap (mármint Liza, nem az orvos). De aztán... Egyrészt csetlik-botlik, egy konyha-szoba útvonalon kétszer csuklott össze. Aztán furán tartja a fejét: kicsit oldalra billenti, pedig nem akar érdeklődő képet vágni, és ez ijesztő. A bal szemét egész délelőtt rossz volt nézni: lefittyedt a bőr a szeme alatt, és alig bírta nyitva tartani a szemét. Ráadásul egyik szemét sem bírta egy helyben tartani, nem tudott ráfókuszálni semmire, mert úgy mozgott balról jobbra mindkettő, mintha iszonyú sebességgel olvasna. És a legdurvább: nem ette meg a reggelijét - eddig akármikor akármilyen szarul volt, enni mindig volt kedve. Ezektől nagyon megijedtem. Tomi szerint láz...

Még ma van, amikor ezt írom, 11 óra, csak a rendszer nem állított órát, ezért azt hiszi, elmúlt éjfél. 11-kor zárja a bazárt :) Ma délelőtt főztünk. Fél 10-kor keltünk, délre meglett minden. Én a magam részéről megpucoltam 3 kg krumplit, feldaraboltam kb. 1 kg-ot (Tomi hatékonyabb módszerrel dolgozott, így ő 2 kg-ot csapkodott fel egységnyi idő alatt), valamint sütöttem egy adag muffint, ami valami miatt nem akart megszilárdulni, úgy tűnt, kuka az egész. Aztán átmentünk anyuékhoz ebédelni, közben kiderült, hogy Liza tegnap kicsit nagyobbat esett, mint amennyire súlyosnak tűnt a helyzet. Alig áll a lábán, mert most már a balt is rendesen megütötte, szóval most elég ingatag lábakon áll, mondhatni. Nem jönne rosszul neki egy reiki, akár gondolatátvitellel. Eléggé aggódom őszintén szólva, úgyhogy neki már 8-kor lőtték a pizsit - beparancsoltuk a kosarába, és azóta nem is nagyon kelt fel, alszik szépen, addig sem erőlteti a lábát. Blanka fél 3-kor érkezett a vonattal, úgyhogy hazafelé elmen...

Voltunk két temetőben összesen három sírnál, aztán anyuéknál, ahol Katáék is ott voltak, aztán vásároltunk, végül itthon farigcsáltunk. Most meg érdemes lenne aludni, de én ma még egy sort sem olvastam Agatha Christie-ből, úgyhogy lehet, hogy egy fejezetet legalább kéne alvás előtt.