LizaGazdija

A metrón megint egy kisgyerekkel utazó anyuka mellé keveredtem. Hasonló élmény volt, mint a múltkori. A kislány bohóckodott, anyukájával együtt nevettek, majd anyukája egyszer csak ráhúzott egyet a hátára, és rákiabált, hogy fejezze be. Ez engem kicsit sokkolt. Aztán a kislány kis csönd után bohóckodott tovább, anyukája megint vele nevetett, csikizte, stb., majd hirtelen rávert a fejére, nem kicsit, és rákiabált, hogy ne idétlenkedjen már. Kb. 10 percet utaztunk együtt, ez idő alatt legalább tízszer ütötte meg a gyereket. Hol a lábán, hol a hátán, hol a fején, hol a kezén... Nem hinném, hogy ez jót tesz a gyereknek, aki egyébként annyira kicsi ember volt, hogy még Bencénél is legalább egy évvel fiatalabb. Nem baj, ha anyuka szerint a bohóckodás nem a metróra való, csak akkor ezt előre el kell árulni a gyereknek. Az se baj, ha szerinte a bohóckodás a metróra való, akkor lehet együtt nevetni a végállomásig. De ha szerinte nem a metróra való, akkor nem jó megoldás, hogy először együtt nev...

Elolvastam hét tanulmányt a kötetből, még van három, szóval még készen is lehetek vele holnapra, amikor Andi nénihez megyek, és akár elő is adhatom, mit tudtam meg. Jók ezek a tanulmányok, tetszenek. Még 30 oldalam van Woody Allenből, pedig csak utazás közben olvasom. Eddig legjobban az első színdarab tetszett, de volt már olyan novella, amin többször majdnem felnyerítettem a metrón. Aztán erőt vettem magamon. Woody Allen nem normális, de ezért szeretjük őt.

Bazi messze van ám ez a Csillebérc, az a helyzet. 3/4 3-kor indultam itthonról, és késtem 3 percet a 4 órás kezdéshez képest. 15:10-re értem a Moszkvára, ahol eltöltöttem bazi sok időt azzal, hogy nem találtam, honnan megy a nyomorult busz, aztán mikor megtaláltam, kimaradt az a járat, amivel nekem el kellett volna mennem, hogy normálisan odaérjek. Utóbb a tanítványok azt mondták, tök megszokott, hogy ez a busz időnként nem jön. Örvendek. Minden első óra csupa stressz, nem szeretek első órát tartani. Ez se volt jó. Remélem, hétfőtől belerázódunk lassan, mert nehezen viselem, ha nyomott a hangulat.

készített nekem egy algoritmust Excelben, ami megmondja nekem, hogy Tomi adott napon dolgozik vagy szabadnapos. (L)

Muszáj idemásolnom ezt a bejegyzést képpel együtt. "We thought we were so smart. No giant glass TV screen 3 feet off the ground for us. The $1400 digital projector was safely hung from the ceiling, far out of reach of our 4-year-old twins. We didn’t count on flying Barbies. At least she had her crash helmet on."

jó ötletnek tűnik az új lakópark az elárasztott falu egy távoli pontján. Nekem sem lenne kedvem visszaköltözni a tározó alá, gát és lakhatóság ide vagy oda.

Már az ovisok gyomra is felfordul attól, aki játék közben önkényesen megváltoztatja a játékszabályokat, mert képtelen előre meghatározni azokat. Ez nagyban talán még undorítóbb. Nem azzal van a baj, hogy születik egy ilyen törvény. Nem is azzal van a baj, hogy nem akarják elengedni a felelőst. De azzal igenis baj van, hogy visszafelé is érvényes a törvény. Itt már tényleg mindent lehet? Egyébként az is aranyos, hogy bejelentik, lecsukták a cégvezért, és elkezdik a nyomozást a felelősök után. Ez nem fordítva szokott lenni? Vagy elnézést, Pelikán elvtárs, ez az ítélet, a tárgyalás majd utána jön? Az eddigi törvények alapján is lehetne felelősöket találni és jól megbüntetni őket, ha nem töketlenkednek szokásos módon. De nem, nem lehet alkotmányos módon megoldani ezt az ügyet - illetve már nem is igazán van értelme annak a kifejezésnek, hogy alkotmányos, mert minden alkotmányos, amire az új bagázs rábök. Az is jó lesz, ha mostantól valamilyen okos ürüggyel bármely cégre ráteheti a mancsát ...