LizaGazdija

Elküldtem. Még itt a harmadik könyv is, holnap esem neki, hétvégén le szeretném adni azt is. Remélem, hamarosan visszajelzések is jönnek. Egyéb mesélnivalóm is van, de most elfojtom, pedig mind pozitív.

(Valami nem oké az oldallal, előbb kitörölte publikálás után még a nyomát is az Emma Tennant-bejegyzésnek, írhattam újra az egészet, most meg nem enged videót embeddelve közzétenni, pedig a Live Writerben úgy szerkesztettem ezt... Mindegy, átmenetileg akkor rakok ide linket.) A dalt 1966-ban írta Chernek a férje, Sonny. Cher után még ugyanabban az évben előadta a számot Frank Sinatra legidősebb gyermeke, az akkor 26 éves Nancy Sinatra is . Érdekes egymás után meghallgatni a két változatot, teljesen eltérő a hangulatuk - nekem talán a Sinatra-féle jobban tetszik. (Egyébként nagyon sokan elénekelték már, Petula Clark is pl., mindenki máshogy.) Chertől egy 2003-as előadást találtam meg még ezt .

A képen az írónő látható. 1937-ben született, négyszer ment férjhez, három gyereke született, a posztmodern egyik fontos alakja. Nem tudom, Nagy-Britanniában vagy nálunk mennyire ismert, én mindenesetre még sosem hallottam a nevét. A könyv 1988-89-ben íródott, elég rövidke (142 oldal), mérsékelten érdekes. Egy újságírónőt kiküldenek az elszigetelt vidéki kúriában tartandó kreatív írás kurzusra, hogy írjon egy cikket arról, érdemes-e a kormánynak az adófizetők pénzéből támogatni ezt a működést. A kúria a 21 éve halott, ám a regény jelenéig is népszerű költőnő, Muriel Cole egykori lakhelye, amit most az öngyilkos költőnő férje, Jason és annak unokatestvére, Jane menedzsel. Az újságírónőnek nem sikerül kideríteni, hatásos-e a kurzus, öt nap alatt megtanulnak-e kreatívan írni a diákok, viszont azt látja, hogy a kurzus résztvevői közül mindenki vagy drogos, vagy elmebeteg, vagy gyűlöli Cole-ékat (Jasont és/vagy Jane-t), esetleg mindez egyszerre. A negyedik napon aztán egy haláleset is törté...

Ma volt utoljára, legalábbis a következő 3 hónapban biztos. Ma sikerült az eddigi legérdekesebb órakezdést produkálni. Odaértem fél 8 előtt 10 perccel, ahogy szoktam, persze nem volt még ott senki. Fél 8-kor az első érkező céges munkatárssal együtt bejutottam. Egészen 3/4 8-ig üldögéltem csendes magányomban a teremben, amikor is megérkezett az első hallgató. 8-ig befutott még kettő. Azzal a hírrel indítottuk az órát, hogy jövő héttől már ne jöjjek, mert beindul a céges nagyüzem, és nem fognak tudni hajnalban kelni, mert éjszaka járnak haza. Ez azt jelenti, hogy ha elindul is a két csoport, amit visszakapok, akkor is ott lesz a szerda reggel, amikor lehet aludni. Nagy segítség lesz ez, heti 5 nap hajnalban kelést nagyon-nagyon nehezen bírnék. Hazafelé megpróbált felszedni Éles István 1:2 arányú kicsinyített mása. Nem hagytam neki.

hogy erre a sokkra (halhalál) innom kell, de nem mondom, mert nem iszom. Úgyhogy akkor inkább zene és klip: És akkor még mellé az egyik kedvenc kommentem, bár azt a Neopolitan Dreamshez fűzte valaki: “Lisa and I are getting married, I bought the ring last week. But it’s a secret, guys, don’t tell her I’m popping the question. She will sing to me every night before bed! I guess I should meet her first, you know, so she knows who I am and all that…” (Magyarul kb.: Lisa és én összeházasodunk, múlt héten vettem meg a gyűrűt. De ez titok, srácok, ne áruljátok el neki, hogy megkérem a kezét! Minden este énekel majd nekem alvás előtt! Persze lehet, hogy előbb találkoznunk kéne, meg kéne ismernie, ilyesmi.)

Volt itt Niki kb. két órát, jól kibeszéltük, kivel mi történt, mióta nem találkoztunk (tehát a nyáron), és megbeszéltük, hogy majd egyszer egy hétvégén két óránál hosszabb időre is találkozunk, akár még valami programot is összehozunk. Nem tudom, mennyire jó ötlet azzal reklámozni egy (állítólag…) műveltségi vetélkedőt, hogy két ember együtt sem tudja, ki volt Daidalosz és Ikarosz, valamint milyen rokonságban álltak egymással. Ez azért már elég közel van mindennek a legaljához. Közepesen kellemetlen érzés, ha az ember nem kap levegőt, miközben nem is náthás, vagy ilyesmi. Szeretném, ha elmúlna ez az állapot, kicsit ijesztő meg fárasztó is. Rávettem magam a Dharma Road kritikájának elkezdésére, és legnagyobb örömömre a tartalom leírása három oldal lett. Ez azért örvendetes, mert elsőre azt hittem, egy bekezdésnél nem tudom részletesebben leírni. De sikerült. Már csak a kritikai rész van hátra, és lehet küldeni. Remélem, belejövök már lassan ebbe a recenzálásba, nagyon-nagyon szeretném m...

A cél elsősorban az volt, hogy eljussak a gyöngyöshöz, és vegyek charmokat. Na, erről beszéltem: a karkötő alap, amit kb. 2000 Ft-ért árul az a honlap, a gyöngyösnél 180 Ft, a charm meg, ami a honlapon 500 Ft, itt 100 és 250 Ft között van. Egyetlen hátránya a dolognak, hogy nincs választék charmból, így egy karkötő alappal meg egy szívecskével jöttem haza. De ha majd egy kicsit ráérek, ellátogatok újabb göyngyösökhöz, például az Üllőin a Kreatív Hobby gyöngyöséhez, és összegyűjtöm a kis bizgentyűket, aztán felszerelem őket a karkötőre. Ki fogom próbálni a zsugorkát, ez most már biztos. Nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen is az, fog-e sikerülni, és úgy döntöttem, 650 Ft-ot megér ez a próba. Aztán legfeljebb bebukom. Találtam Bencének ajándékot a szülinapjára, ami kb. másfél hónap múlva esedékes: Ez egy egységcsomagban található jelenleg színes téglalapok formájában, és majd én csinálok bele törpét répával, gombával, katicabogárral. A végén vagy bekeretezem, vagy veszek még egy falapot, és...