LizaGazdija

Ma van Szent István, az új kenyér, az alkotmány meg a nemzeti összefogás ünnepe. Kinek mi. Anyuval és Gabival felmentünk a Várba, és végigjártuk a Mesterségek Ünnepét, ami idén már 24. alkalommal kerül megrendezésre, tegnaptól vasárnapig tart. Minden évben voltunk rajta anyuval, már persze az első alkalmat kivéve, amikor még nem éltem, bezzeg anyu már akkor is megnézte. Az eddigiektől eltérően idén a Lánchídon csak magyar zászlók vannak, EU-s nincs sehol, valamint idén óriási hangszórókon keresztül mindenféle ünnepi műsorokat voltunk kénytelenek nyomon követni, amelyekben volt egy kis hittérítés itt, egy kis történelem oktatás ott. A program viszont tök jó volt, mint minden évben. Idén a hagyományt megszakítva nem gyrost ettem, hanem kenyérlángost. Gyros amúgy nem is volt. Tomi kapott gigantikus méretű kürtőskalácsot, hát elég gnóm kinézete lett, mire hazaértem vele. Én kaptam egy rugón ringatózó boszorkányt seprűvel, közösen pedig kaptunk egy Édes Otthon feliratú ajtón lógót, valamint...

is akad azért a napjaimban :) Szoktam például a barátnőimmel találkozni. Blanka és Livi is volt nálunk a héten, mindkettőjükkel jót beszélgettünk, nézegettünk képeket is nyaralásokról, ilyesmi :) Nekiálltam a Pán Péter fordításnak, és arra gyanakszom, hogy vagy baromira rosszul emlékszem az eredeti történetre, vagy Tótfalusi István írt egy teljesen újat az eredeti szereplők felhasználásával. Csak az első fejezet végéig jutottam első nekifutásra, de igyekszem erőt venni magamon, és végigolvasni. Közben gyűröm a Bandele-könyvet is. (Ő az író, wow: .) Már majdnem a felénél vagyok, és lassan összefutnak majd a szálak. Érdekes a sztori továbbra is, kíváncsi leszek, mi sül ki belőle a végén. Találtam egy weboldalt , ahol ingyen lehet különböző nyelveket tanulni különböző szinteken, így aztán beneveztem egy kezdő spanyolra, lássuk mit tud alapon. Nyilván nem lettem tőle nagyon okos az elmúlt három napban, viszont tudok mindenféle színeket, néhány alapvető főnevet, tudok többesszámot csinálni,...

Kíváncsi voltam, fent van-e már a harmadik rész youtube-on, ezért tegnap keresgélésbe kezdtem. A harmadik részt ugyan nem találtam meg, viszont fent van az első és a második :) Tegnap megnéztem az elsőből fél órát, és miután ma lemondták az esti órámat (indulás előtt 20 perccel, khmm), úgy döntöttem, az így nyert időt Toy Storyzásra fordítom. Meg is néztem az egészet, most lett vége a második résznek. Elég kemény, mennyire elfelejtődtek már ezek a történetek, pedig mindkettőt láttam. Annyira vicces a bolti Buzz Lightyear és a gonosz Zurg beszélgetése: Buzz: Megölted az apámat! Zurg: Nem... ÉN vagyok az apád. Aztán Rex véletlenül a mélybe taszítja Zurgot, mire Buzz: "Apaaaaaa!", de olyan fejjel, hogy szakadtam a röhögéstől. Tudom, tudom, az ember 23 évesen nem tölti ilyesmivel az idejét, de ez van, nekem ez nagyon tetszik. Ráadásul most megfejtettem jópár 3. részes mondat eredetét (pl. a kis földönkívüliek kedvencéét: "Óóóó, a kampóóóó!"), plusz most már mindegyik já...

nem nagyon érdekel engem idén, nem követem, stb. A Kétfarkú Kutya Párt viszont indított viccesen egy blogot, ami gyakran főoldalra kerül, így aztán megláttam, hogy ma a budapesti látványterveiket publikálták. Nagyon sajnálom, de ez nekem tetszik. Érdemes elolvasni a cikket a kommentekkel együtt egyébként, könnyed szórakozást nyújt. Na jó, azért a 4-6-os villamos hiányozna az életemből... De milyen vicc lenne már a házból egyenesen egy csónakba lépni, mint Velencében! (Azért remélem, nincs annyi humoros ember, aki megválasztaná a jelöltjüket. Ugye, nincs?)

Még annyit szeretnék mondani, hogy nem véletlenül tartom ütős kezdésnek az első jelenetsort: annyira gyönyörűen bemutatja, hogyan játszik egy gyerek, hogy ennél szebben nem is lehetne. Egyébként meg nem tudok betelni vele, hogy Andy (kisgyerekként) milyen kreatívan és fantáziadúsan játszik.

Biyi Bandele: The Street. Nigériai, de Londonban élő szerző multikulturalitásról szóló könyve, helyszíne Anglia. Még csak a 40. oldal táján járok, de az már látszik, hogy érdekes, vicces lesz. Több álmot bemutatott már az elbeszélő, mindegyik kellemesen szürreális, mint Alice Csodaországa. Az egyik főszereplő unokatestvére se kispályás. Beceneve Heccelő, mert munkája nincs, de elfoglaltsága van: odaáll utcai hittérítők mellé, és mindenféle poénos beszólásokkal zavarja őket a hittérítésben. Még a legkevésbé durva a következő kérdése: "Na és mi lett volna akkor, ha Mária fogamzásgátlót szed?" Ez meg egy nagyon jó, de elsőre nehezen fordítható szóvicc: a hittérítő mondja Jézusról, hogy "he was without sin", mire a Heccelő: "I'll have sin and tonic!" És nem verik meg, az benne az igazán csodálatos. Szóval jó könyvnek ígérkezik. Remélem, jó is marad.

Anyuval és Rékával mászkáltunk egész éjjel, mindenféléket el kellett intézni, aztán Réka hirtelen Berlinben termett az egyetemen az ösztöndíjával. Onnan felhívott (én ekkor tudtam meg, hogy már kint is van, mikor öt perce váltunk el az erzsébeti ház kapujában), és mesélt mindenfélét. Az egyik mondat elejét nem értettem, de így folytatódott: "... nincs már többet." Erre visszakérdeztem: "Mi nincs már többet?" És erre a kérdésre keltem: sikerült konkrétan, jó hangosan feltenni a kérdést, Tomi is felébredt rá.