LizaGazdija

Amikor majd már vehetek könyvet, a következőket biztosan be fogom szerezni: Kacérkodom még a gondolattal, hogy ezeket is megrendelem velük együtt: Ez persze még sokára lesz, még bőven van mit olvasnom :)

Most voltam először moziban egyedül. Nem is volt vészes, ezt is meg tudnám szokni, bár szerencsére nem kell. Aki nem látta a filmet, de még megnézné, az ne olvassa ezt el! Eddig jó kritikát még nem olvastam, jó véleményt nem hallottam róla. A Magyar vándor esetéből viszont azt tanultam, hogy mások véleményét meghallgatom, majd aztán megtekintem, ha amúgy érdekelne, és akkor lesz saját véleményem is. (A Magyar vándort ízekre szedték, hogy az milyen szar film, ezért nem is mentem el megnézni. Aztán tévében láttam, és azóta is az egyik kedvencem. A port.hu fórumán vannak azért súlyos arcok meg súlyos vélemények, most így elsőre ezen tátottam el legjobban a számat: “Hülyének állítják be a magyarokat, és a legdicsőbb dolgot, a honfoglalást…” Erről azonnal eszembe jutott egy másik, a hircsarda.hu-n olvasott vélemény: “Szar lehet neked humor nélkül élni.”) Az általam olvasott kritikákkal egy dologban értek egyet: Jude Law tényleg nem kellett volna ide, nem illik bele a történetbe, a hangulatb...

nem szeretném, ha minden iskolában kötelezően kint lenne a Hiszekegy, mint 1920 és 1945 között. Meg azt sem szeretném, ha olyan emberek, akiknek ilyen ötletei vannak, parlamenti képviselők lehetnének, de mint annyi mindenbe, ebbe sincs beleszólásom az egy szavazatomon kívül.

Lefényképezték Borneón egy száz éve kihaltnak hitt vidrafaj egyik képviselőjét a cikk szerint . Ennek örömére gyorsan szervezkedni kezdtek, hogy megóvják a kihalástól. Az a tény, hogy száz évig kihaltnak hitték, miközben él és virul, nem arra utal, hogy köszöni szépen, nincs szüksége az emberekre?

volt egy időszak, amikor A muzsika hangja nagyon nagy kedvenc volt, nagyon sokszor megnéztem, és úgy általában: imádtam. Ebben az időszakban támadt az az ötletem, hogy meg kéne érteni, pontosan mit is énekel Julie Andrews a Favorite things című számban (mert angolul még nem tanultam, illetve az időszak vége felé éppen csak másfél éve), és azokat a tárgyakat/embereket/állatokat, amiket említ a szöveg, meg kéne hímezni, így kialakulna egy falvédő, és ki lehetne tenni a szobámban, hátha akármilyen rossz kedvből is jó kedvet tudna csinálni. Most így utólag úgy érzem, nem lett volna varázsereje, mert rendkívüli módon el tudok borulni kedvileg, de esetleg érdemes lenne mégis kijegyzetelni azt a dalt, és kis képeket hímezni az említett dolgokból, azokat meg egy majdani, esetleges gyerekszobába kifüggeszteni. Szerintem szép lehetne.

Az elkészítése egy egész napot felvett, bár ténykérdés, hogy nem nonstop elfoglaltság volt, közben tudtam ebédelni, mosni, teregetni, sőt fórumot olvasni is, többnyire a decoupage ragasztó száradási idejében. A végeredmény nekem annyira tetszik, hogy már majdnem oda sem akarom adni. Pedig se a festés nem volt jó jel, sem az, hogy az egyik első felragasztott képecske lazán hozzáragadt az ujjamhoz, majd nemes egyszerűséggel elszakadt, és csak apró cafatokban jött le a ládáról. Ha találnék neki funkciót, biztos, hogy vennék egy ládát magamnak, és megcsinálnám ugyanilyenre, vagy nagyon hasonlóra. De majd jön Tomi, és ítéletet mond, az ő véleményére nagyon kíváncsi leszek. Az ajándék amúgy még egy részből áll, amit majd festeni kéne (kellett volna ma...), ezért nagyon örülök, hogy vettük nekem azt a 10 darabos sünis temperát. Már csak egy ecset kell meg fél óra türelem önmagammal szemben, és remélhetőleg csodaszép második ajándék kerekedik a dologból. Majd ha már az ünnepelt, aki egyébként ...

Mivel a faanyagot sikerült jól látható helyen elrontani, muszáj volt faltól falig beteríteni szalvétával a tetejét. Ez mostanra lett meg. Elsőre elég furcsának éreztem, de ahogy szokja a szemem, egyre inkább meg vagyok elégedve vele. Azért majd Tomi mint tesztközönség megmondja, mi a véleménye, és ha szerinte nagyon durva, és ezt inkább neee, ajándékba neee, akkor megvan az első decoupage, amit magamnak készítettem. Ebben az esetben holnap visszamegyek a hobbiboltba, beszerzem a hozzávalókat, és nekikezdek újra. Szokták mondani, hogy minden rosszban valami jó, ebben a szellemben ragasztgatok tovább.