LizaGazdija

kedden hajnalban indulnak Nápolyba, pont ugyanabba a szállodába, ahol mi voltunk, és lesz egy-két dolog, amit mi láttunk, és ők is látni szeretnék. Ilyen Pompeii is, ahol a jegy mellé egy nagyon komoly útikalauzt adnak, amiben sorszámozva írnak egy oldalt mindent látnivalóról. Magyarul nyilván nincs meg a kasszának, csak angolul, és mivel azt szeretném, ha anyuék minden szavát értenék, akkor is, amikor már kiszívta a gondolkodási képességüket a nap, lefordítom nekik magyarra. Nekem bizonyos mennyiségű napon eltöltött idő után problélmát okozott ez a dolog, bár sokat segített, hogy mindent felolvastam hangosan magyarul, de a végén található függelék, ahol is definiáltak néhány latin művészettörténeti kifejezést, az horror volt, mert én a művészettörténethez tök hülye vagyok, úgyhogy nagyon erősen kellett koncentrálni, hogy felfogjam, mi van, és még úgy sem mindig sikerült. Szóval most ezt a fordításos dolgot találtam ki, remélem, elkészülök vele hétfőig, amikor utoljára nyílik alkalmam ...

Négy óra alatt kiválogattam a képeket, hogy ne töltsek fel kb. kétezret, valamint hogy ne kelljen hatvanezer romépületet végignézni senkinek, így maradt a végére 220 kép. Csak évek kérdése, és feltöltöm, majd belinkelem a képtárba, és akkor meg lehet tekinteni, mindhez van képaláírás.

Szól nekem, hogy szerdán lesz az évfordulóm Tomival. Arra az esetre, ha nem erre készülnék (csak gondolatban, sajnos) hónapok óta :)

Gyors összefoglalásként annyit mondhatok, hogy Pompeii gyönyörű, Herculaneum gyönyörű, Procida szintén, az Amalfi-partról nem is beszélve, és Nápoly is gyönyörű, ha el tudunk tekinteni az utcákon bokáig, helyenként térdig érő szeméttől (egy hét alatt megtanulunk ettől eltekinteni), valamint ha figyelmen kívül hagyjuk a kaotikus, szerintem helyenként tragikus tömegközlekedést. Látványosságokban viszont nem szűkölködik, a terv feléig jutottunk kb., és minden csodaszép. Pompeiibe 13 éve vágyom nagyon, ekkor hallottam róla először latinon, valamint ekkor láttam a Cave Canem mozaikot a könyvben (ennek másolata ma is megtekinthető a Tragikus Költő házában). Szörnyű meleg volt, 40 fok árnyékban, csak árnyék nem volt sehol, viszont tűző nap annál több. Tervezek részletes beszámolót napokra bontva, ebben majd a papír alapú blogra támaszkodom, ami idén már hagyomány. Most viszont kipihenem ezt a napot, elég sűrűre sikerült, és felkészülök a holnap kora reggel esedékes fogműtétre.

Tegnap meg ma egész nap vásároltunk, tegnap Tomival, ma anyuval. Egyszerűen nincs egy gönc, ami normálisan nézne ki, ha meg mégis akad, akkor rajtam áll úgy, mint tehénen a gatya. Kövér vagyok, ez most már egészen biztos. Felpróbáltam itthon azt a zöld gatyát, amit a 2007-es gólyatáborra vettem. Amikor megvettem, pont jó volt rám, a gólyatábor első napján már a mutatóujjam is befért a gomb és a hasam közé. Na, ennél a gatyánál hiányzik vagy 2-3 centi, hogy össze tudjam gombolni. Gusztustalan, majdnem elhánytam magam. Muszáj lefogyni, nincs mese, ez így nem maradhat. Két nadrágom meg egy felsőm azért lett, kész szerencse, hogy kellett volna 1-2 szoknya, két nyári ruha, valamint három felső is. Szandált sehol nem árulnak, a papucs a menő, ahol meg akad szandál, hát az olyan ronda, hogy leírhatatlan. Ezért aztán ma az órám után a bazi nehéz tanítós felszerelésemmel elbumliztam a Tescóba, ahol van egy Deichmann. Tomi mindig ideges lesz a Deichmanntól, mert az igénytelen, minőségtelen, gagy...

Szent Iván napján született. Ezt a jeles napot ma ünnepeltük meg, így alakult. A program főként beszélgetés volt, közben megnéztük a Hófehért. Olyan gyorsan eltelik az a néhány óra, na ezt nem szeretem benne. Jól kibeszéltünk mindent és mindenkit :) A végén még üzenetet is kaptunk Blankától az üzenőfalra :)