LizaGazdija

"Hétfőn fél 7-kor tudunk találkozni, ugye?" (Nem beszéltünk a hétfőről, ez az első utalás.)

Még hétfőn befejeztem Az elátkozott partot. Most A pokol zsoldosai van soron, amely az első regénye, ha a wikipedia nem téved. 1936-ban írta. Abban tér el az eddigiektől, hogy csak a második fejezettől kezdve vicces, míg az összes többinek már az első során lehet szakadni a röhögéstől. Szeretem Rejtőt, mondtam már? :)

Van viszont egy, három, esetleg négy diplomám, attól függ, honnan nézem. Amerikanisztikán a védéssel kezdtem, aztán jött az általános pedagógiai-pszichológiai tétel (a tanórai és a tanórán kívüli tevékenységek), végül a szakmódszertan (az értékelést húztam, és csak a tangyakra meg a gimire voltak kíváncsiak). Nagyon kedvesek voltak, nem szívóztak, nem kötöttek belém, nagyon jó hangulatú volt az egész. Aztán vártam még kb. másfél órát a németre, ahol maga Bábosik István volt az elnök, jó szórakozást kívánt nekem meg a németes szakmódszertanosnak. A szakmódszertanos ránézett a handoutomra (szókincsbővítés), feltett három logikus meg egy cseles kérdést, és borzasztó büszke voltam magamra, mert a cselesre is egy pillanat alatt kitaláltam a választ, nem hozott zavarba. Aztán ötöst kaptam. Majd felfogom még, hogy vége. De ez még nem most van :)

Nos, az igazi profi a párjával legalább tíz percet tölt el vásárláskor a samponok és hajbalzsamok polca előtt. Körültekintően megnéz minden flakont, elolvas minden betűt, aztán úgy dönt, azt veszi, ami már bevált, nevezetesen Gliss Kur barna hajra való hajbalzsamot, mely könnyen fésülhetővé teszi a hajat (kivételesen nem reklámhülyeség, hanem tényleg). Otthon hajmosáskor előkapja a flakont, és nagy boldogan keni a fejére. És akkor mit vett Gliss Kuréktól? Barna hajra való sampont. Igen, ilyen az igazi, vérbeli profi.

Egyrészt itt blogolgatok ahelyett, hogy tanulnék, mert az a három óra tanulás, amin túlvagyok, teljesen kikészített és bedarált, és a tervezett fél órás pihenőm már legalább egy órája tart. Na jó, ne legyünk igazságtalanok, közben azért találtam egy szuper (= rövid és velős) összefoglalást az általános pepszi-témámhoz. Másrészt olyan emberek bukkannak fel az életemben, akik csak kabarékban fordulnak elő. Magam sem hinném el, hogy ilyenek tényleg vannak, ha nem én beszélnék velük. Az egyikkel beszélgetni olyan, mintha egy reklámforgatáson ülnék, a másikkal beszélgetni olyan, hogy a gyomrom forog (nem biztos, hogy mindenki szereti, ha egy nagypapája korabeli bácsi udvarol neki - én pl. nagyon nem szeretem, hogy csúnyát ne mondjak), a harmadik meg konstans stresszben tart, ugyanis eldurran az agyam, ha meglátom, és akkor még nem szólt hozzám. És persze ne hagyjuk ki a különböző hivatalos szerveket se, akik szintén gondoskodnak a napi idegrohamról - persze már egyre kevésbé sikeresen, mert...

Már megint. Persze nincs hozzá kedvem. Persze még bőven van dolgom ezen kívül is, és mindennel meg kéne lenni 3-ra, hogy amikor majd 5-kor megint le tudok ülni tanulni, már csak ismételgetni kelljen. Az a baj, hogy négy államvizsga iszonyú sok, és én már kettő után elveszítettem minden motivációmat és tanulási kedvemet. Azért szurkoljatok majd holnap, hogy mindkét képesítőre (11-kor és 13-kor) ötöst kapjak! Előre is köszönöm :)