LizaGazdija

Tizenkét éven aluliaknak ajánlott, főleg akkor, ha fiúk, bár a tengerimalac hölgy célja biztosan a kislányok meggyőzése. A figurák aranyosak, a történet meg nekem gagyi.   Kicsit nehezen tudom beleélni magam, hogy három tengerimalac megmenti a világot, miközben egy vakond meg elpusztítani próbálja. Az meg nagyon viccesnek tűnik, amikor a tengerimalacról kiderül, hogy ő egy igazi, hazafias amerikai, aki hazájáért vérét adja bármikor. A legdurvább mégis az, amikor a film végén az FBI elnöke köszönetet mond a Rágcsávóknak, tehát négy darab tengerimalacnak, amiért megmentették a világot. És ezek közben a szokásos nyálas zene is megy, nagyon jól sikerült paródia. De ha nem paródia, akkor is vicces.   Van benne pár tényleg poénos rész, például a pszichiátriai eset hörcsög, aki gondosan titkolja, hogyan lehet simán elhagyni a ketrecet, meg a következő párbeszéd (persze leegyszerűsítve): Vakond: - Háhá, most elpusztítom az emberiséget meg az emberek otthonait, mert ők is elpusztították az én c...

Nem lesz teljes, az fizikai lehetetlenség. De azért nekifutok.   - Laura Ingalls Wilder: Little House... (6.-10.) - Terry Pratchett: tőle minden (eddig már megvan a Witches Abroad meg a Rolling Stones) - Joanne Harris: tőle is minden (eddig megvan a Partvidékiek, Csokoládé, Lollipop Shoes - mert nem vagyok hajlandó magyar címén emlegetni, Urak és játékosok, Jigs&Reels, amelynek magyar címe szintén rendkívül gagyira sikeredett) - Szabó Magda: tőle is minden, főként az Örömhozó, bánatrontó; tőle megvan az Abigél, Az ajtó, a Régimódi történet - L. Frank Baum: tőle is minden, de már megvan az Óz-sorozat első két része és a télapós meséje, ez utóbbit még nem volt alkalmam elolvasni - Elisabetta Gnone: Fairy Oak, amiből csak az első rész van meg (nagyon jó a sztori és a fordítás is - olaszból valószínűleg nem fordíthat még fű-fa-virág, vagy csak nagy mázlim volt)   Elsőre ennyi jutott eszembe. Ezt mind elolvasni azért eltartana egy darabig. De szeretném, hogy meglegyenek. Akkor azt érezn...

Mostanában nagyon koncentrálnom kell minden mozdulatomra, mert kicsit nem figyelek, és máris nagyon furákat csinálok. Pl. a mirelit kukorica zacskóstul kiköt a fölső konyhaszekrényben, illetve a mélyhűtőbe visszakerül a jégkrém üres doboza, illetve bokros teendőim ellenére itthon felejtem magam. Ez utóbbi tűnik a legnagyobb problémának, ezért aztán elővettem egy lapot, és amikor eszembe jut valamilyen elintéznivaló, azonnal feljegyzem, aztán a sor elejére helyes kis pipát teszek, ha adott napirendi pontot letudtam. Nem tudom, mi van velem, ennyire szétszórt sosem voltam. Ja, és még terhes sem vagyok, pedig állítólag az az igazán bulis időszak szétszórtság és feledékenység tekintetében. Vajon mit lehetne kezdeni velem, hogy visszakapjam régi önmagamat?

Ez a nő annyira pofátlan, hogy arra talán már nincs is szó. Két éve három évre eltiltották a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától, miután kicsit sok embernek lett baja áldásos tevékenysége közben, most pedig éppen per folyik ellene, mert meghalt miatta egy újszülött. Erre van pofája továbbra is otthonszüléseket levezetni, és amikor megint kis híján meghal valaki, akkor a haverokon keresztül azt üzenni a nagyvilágnak, hogy neki két diplomája van, és így nemcsak szülész-nőgyógyász, hanem bába is, attól meg nem tiltották el, és ezért ő ott volt. Az se világos előttem, hogy ki az a szerencsétlen, aki még felkéri őt segíteni, de az lenne a tuti, ha ezt a kedves nénit bezárnák. Hány embert szeretne még életveszélybe sodorni?   (Magáról az otthonszülésről meg az a véleményem, hogy semmivel nem tudnának rávenni. Nincs a közvetlen közelben egy műtő meg semmiféle normális műszer, és ezen az sem segít, hogy gyalog két perc a legközelebbi kórház. Biztos, hogy nem tenném ki magamat meg a gyereke...

Ma elmentem belvárosi túrára, melynek első állomása a suli volt. Megpróbáltam a Mediothekből kivenni az olvasnivalót a szerdai irodalomra, erre kiderült, hogy csak itt, csak most délután 1-ig vannak nyitva. Én fél 2-kor értem oda, mert úgy tudtam, 2-kor zár a bazár. De nem. Kivételesen nem. Ezek után nem mentem át a könyvtárba, mert az a könyv ráér hétfőig, sőt akár szerdáig is, és gondoltam, akkor ezt most kihagyom. Felvettem egy könyvet a bookline-ból, aztán egyet az Aréna2000-től, aztán egyet a Szabó Ervin egyik fiókintézményéből. Közben egyszer terhesnek nézett egy pasi a buszon, és nagyon készségesen le akart ültetni, és nem értette, miért nem akarok leülni. Nem mondtam meg neki, hogy nem vagyok terhes, mert ő sem mondta, hogy szerinte igen, csak a szituációból derült ki.   A tegnap esti jazz utóhatása kitartott hajnali fél kettőig, ugyanis addig pörögtem tőle. Akkor végre el bírtam aludni. Ma viszont felfedeztem a tegnapi óra igazi hatását magamon, és emiatt most a másik tanárhoz...

Tomiéknál a munkaidő olyan, mint a kalózeskü. Inkább afféle útmutató, mintsem valódi törvény.

Liza tényleg azt hiszi, hogy ő egy ember. Ennek megfelelően gyűjti a ruházati cikkeket. Van már harisnyája, zoknija, papucsa és csizmája, igaz, utóbbinak csak a fél párja érdekli. Azért persze nem hordja ezeket, hanem inkább párnának, néha ágynak használja őket. Én meg nézhetek új csizma után. (Megjegyzés: Erre mindenképpen szükség lenne, mert az elmúlt 4 télen a szóban forgó csizma eléggé elhasználódott. Különben azért nem lennék ilyen nagylelkű még Lizával sem :P)