LizaGazdija

Ma először voltam jazzbaletten. Dóri tartja, aki németen csoporttársam. Kb. az ötödik perc után éreztem úgy, hogy kiköpöm a tüdőmet. Kicsit meg is ijedtem, hogy ennyire béna vagyok. Szerencsére sikerült belerázódni a dologba. Nagyon tetszik, mindjárt be is szereztem egy bérletet. Dóri megdicsért, hogy jól lekövettem a minikoreókat. Na, ennek én is örültem :) Jövő pénteken megint megyek.   Vasárnap Tomival korizunk egyet, már csak azt nem tudom, hogy hol, a Westend tetején vagy az Europark előtt. Utóbbi jóval olcsóbb, viszont nem tudom, van-e hol letenni a táskát meg a kabátot, és hogy milyen a jég. Na mindegy. Kiderül.   Holnaptól van plusz egy tanítványom, Fanni. Fél éve tanul angolt, kíváncsi leszek.   A fordítással meg nem haladok. Egyszerűen nem értem. Komolyan. Borzasztó :(

Ki találja ki, mi történt tegnap este?   Bingó, elöntötte a fürdőt meg a konyhát a víz. Dugulásunk van. Hát nem csodálatos? Az a szerencse, hogy kb. egy hete volt itt a szerelő megoldani a problémát. Úgy örülök. Egyébként meg nagyon érdekelne, mégis mitől van ez az egész hülyeség. Mi olyan van abban a szerencsétlen csőben, amit nem lehet kitakarítani belőle?

Pénteken találkoztam Nikivel. Jól érzi magát kint, lehet, hogy egészen nyárig Erlangenben marad, amitől én azért kicsit szomorú vagyok :(, de annak örülök, hogy jól érzi kint magát :)   Idlekt hirdetőtábláján kb. egy hónapja az olvasható, hogy a programzáró eredményei LEGKÉSŐBB január 9-én pénteken kikerülnek a hirdetőtáblára. Milyen nap is van ma? 14-e, szerda. És mit mondott ma Sándor, mikor derül ki az eredmény? "Hát, úgy néz ki, LEGKORÁBBAN hétfőn." Ami 19-e. Gratulálok. Mindig ez van.   Ma kaptam még két jegyet, úgyhogy már csak kettőt kell beíratni, amiből már csak egyet nem tudok. Hurrá :)

Most már próbál direkt érzelmekre hatni, és így elérni, amit szeretne. Ha kinéz magának valamit, és azt mondják rá, hogy nem lehet, akkor a következő jelenet zajlik le. Görbülni kezd a szája, vörösödik a szeme meg a feje, és aztán az egyik kezével eltakarja az arcát. Kicsit így marad, aztán keserves sírásra fakad, és mikor már eléggé hullik a könnye, elveszi a kezét az arca elől, és megmutatja, mennyire szánnivaló is ő. Egyszerűen imádom :) És amikor meg jókedvű, még jobbann imádom, mert akkor meg nagyon-nagyon huncut :) Ha majd már nem tör ki a katasztrófa attól, ha anyukája elmegy a mosdóba, akkor remélem, szeret majd engem annyira a gyerek, hogy szívesen jöjjön velem ide-oda. Már alig várom :) Jaa, és még egy. Karácsonykor még nagyon instabil volt, csak úgy tudott menni, ha valaki fogta a kezét. Na, ehhez képest most már minden segítség nélkül száguld. Édes :)

Vasárnap ünnepeltük anyu 49. születésnapját és 50. névnapját, bár e két esemény napja ma, 13-án volt. Apu főzött "szokásos ünnepi menüt" (húsleves és ananászos csirkemell, évek óta nem lehet letaszítani a trónról, én is mindig ezt kérem :P), Tomi sütött almás pitét (amiben egy darabig segítettem, de mikor a tésztagyúrásnál kiderült, hogy ez a tészta bizony kényesebb, mint Borsószem királykisasszony, Tomira testáltam a feladatot, és inkább almát reszelgettem a töltelékhez - és lyukakat ütöttem a kezembe :D), én meg csináltam tiramisut. Zoli nem jött el, mert beteg, Tomi meg nem jött el, mert dolgozott. Anyu sok-sok szépet kapott, meg is állapította, hogy valószínűleg nagyon jó volt egész évben :) Volt ott Mucha-könyv, mécsestartó, Fotósuli, Világ meséi dvd-k, Tilda-könyvek…. És egy képeslap :) "Szeptemberben érkezem". Ez pedig azt jelenti, hogy kétszeres nagynéni leszek. De jóóó :) Már alig várom, hogy kiderüljön, Bence egy kisfiú vagy egy kislány nagy és erős bátyja...

Legalábbis egy időre. Mármint a dugulás. Ma nem a tegnapihoz hasonló álszakember jött, hanem egy igazi, szépen ki is pucolta a csövet, és most aztán van minden, happy day, holiday. Egy ideig. Anyu azt mondta, mikor régen itt laktunk, kb. évente egyszer le kellett futni ezt a kört. Ha legközelebb egy év múlva kell, én már elégedett vagyok. Szegény nénit eléggé megviselte a dolog, úgy láttam, mikor ma összefutottunk. Én meg végre tudok mosni, ha holnap reggelig nem történik már megint valami dugulásszerű.   Megoldották a csepeli lövöldözést is. Nagyon-nagyon gusztustalan. Nem tudom, hogy jut idáig valaki, és nem irigylem se az érintett családokat, se azokat a rendőröket, akik végighallgatták a diktafon felvételét. Állítólag a beszélgetés eleje feszült volt, aztán oldódott a hangulat, és már majdnem kedélyessé is vált, mikor a biztonsági őr fegyvert rántott. Aljas egy emnber... Nem irigylem azt, aki végighallgatta. Ahhoz képest, hogy előre kitervelték ezt a dolgot, eléggé idióta volt a vé...

Az előbb volt itt a gondnok, hogy ne használjuk a vizet, mert jön a szerelő. Mondtam, ezt reggel óta tudjuk, mert a néni már szólt. De azért még elmondta kétszer. Ezek után fordulatos ügyünk csattanójaként kiderült, hogy a kialakult helyzetről Tomi tehet. Mert neki kellett volna megmondani a szerelőnek, hogy menjen le a másodikra is dugulást hárítani. Ne már Tomi legyen itt nekem a logisztikai felelős. Eszem megáll. Mondtam, a szerelő bizony járt a másodikon is. Hát akkor mit csinált ott, ha egyszer továbbra is dugulás van (megjegyzem, több fokkal durvábban, mint eddig)? Mondtam, pumpával igyekezett megoldani az ügyet. Hát miért pumpával, lehetett tudni, hogy attól nem lesz jobb. Komolyan... Mindjárt jól lecseszem Tomit, amiért nem mondta meg a szerelőnek, hogyan kell dugulást hárítani. Komolyan mondom, ez egy vicc. És tényleg ki fogom kötni azt a csengőt.