LizaGazdija

 A sümegi Mikulás Flórának hozott még egy hógömböt, amit én betettem az adventi koszorú közepére, a másik mellé, nehogy valami baj érje. Eltelt két nap, egyszer csak a gyerek ránézett a két gömbre, és azt mondta: "De jó, hogy nekem is van egy, meg a Violának is!" Teljesen meglepett azzal, hogy már ennyi idő után nem arra emlékezett, hogy mindkettő az övé, és Violáé eltört, hanem átírta a történetet a kis fejében. Jó szíve van, én azt mondom.

Régebben nem szerettem a régi filmeket, mert sokszor gagyinak éreztem őket. Most viszont már úgy gondolom, jó lenne minél többet látni. Ennek szellemében két  három karácsonyi alkotást is megnéztem a napokban. Babes in Toyland (1934) Egy legjobb karácsonyi filmes listán szerepelt előkelő helyen, azért néztem meg. Semmi karácsonyi nincs benne, de azt olvastam, hosszú évekig-évtizedekig karácsonykor szokták adni a tévében, ezért maradt meg karácsonyi filmként a köztudatban. Laurel és Hardy filmje, Stannie és Ollie néven szerepelnek benne. Játékországban sok-sok mesefigura és játék lakik többé-kevésbé békességben, ám akad egy gonosz, szívtelen alak, Barnaby, aki ráadásul az ország leggazdagabb embere, így többeket a markában tart különféle kölcsönök okán. Szerepel Bo Peep*, Tom-Tom Piper, a három kismalac, Miki egér**. Laurel és Hardy két szerencsétlen, akik a játékgyárban dolgoznak, és Bo Peep édesanyjánál laknak albérletben. A kaland, amiről a film szól, izgalmas, és vannak benne jó po

 Idén nincs szerencsém a hógömbökkel.  A Mikulás hozott egy-egy picit a két lánynak - még 6-án este arrébb akartam tenni egy fabanánt, amit szintén tőle kapott Viola, erre ráejtettem Viola gömbjére, ami azon nyomban össze is tört. Az a szerencse, hogy nem Flóráét sikerült eltalálni, mert Violának ez most még mindegy, Flórának meg így is görbült a szája. Három kartondobozban vannak a karácsonnyal kapcsolatos mindenfélék és karácsonyfadíszek, ebből az egyik nem karácsonyi mintás volt eddig. Ez engem zavart, ezért idén már novemberben vettem egy olyat (tavaly december elején már nem volt). Ehhez járt két rendszerező is, egy nagyobb meg egy kisebb rekeszes. Először úgy gondoltam, engem ez inkább hátráltatni tudna a fadíszítésben, mint segíteni, aztán arra jutottam, abból baj nem lehet, ha kipróbálom legalább. Fogtam a karácsonyfadíszes dobozt, kiborítottam az ágyra, és ezzel a lendülettel el is törtem a Luca feliratú, hóembert formázó mini hógömbös díszemet. Szomorú, mert egyszer karácsony

Több hét után volt két éjszaka, amit végigaludtak, Viola fél 9-kor kelt, Flóra 10-kor. De ez csak beetetés volt. Viola most éjjel 1 körül felkelt, üvöltött, visított, nem lehetett megnyugtatni semmivel. Végül valamikor fél 4 és 4 között aludt vissza. Még nem tudom, hogyan élem túl ezt a napot, de jó sok dolgom van*, úgyhogy nem fekhetek le. *Idén kényelmesen végeztem volna mindennel karácsonyra, csakhogy múlt héten Flóra végig itthon volt betegen, és ha csak kimentem a szobájából, zokogott. Viola is elkapta tőle, így keddtől csütörtökig ketten sírtak szegények.

20-30 körüli pár könyveket nézeget egy budapesti könyvesboltban. Éppen ellavíroznék köztük, amikor a pasi felkiált: - Hogy dögölnél már meg végre! Irányt váltok, nem tudom eldönteni, a nőnek szólt-e ez a kedvesség. A nő halkan csitítja, közben a pasi levesz a polcról egy Zelenszkijről szóló könyvet, és folytatja: - De gyűlölöm! Patkány! Én meg elmerengek azon, mennyire durva ilyet hallani olyan embertől, aki egy könyvesboltban időzik épp. Jó mélyen járunk.

Mindig összehajtogatva, egymásra pakolva tartottuk a ruhákat, az ágyneműket és a törölközőket otthon, működött is, nem is akartunk változtatni rajta. Amikor elköltöztem, kiderült, hogy a saját háztartásomban már kevésbé válik be, illetve ekkor kezdett jobban zavarni, hogy ha nem a legfelső darabot veszem le valamelyik toronyról, akkor minden borul mindenfelé, de minimum összegyűrődik. Aztán lett egy gyerekem, aki kb. hároméves kora óta szívesen veszi elő maga a ruháját a szekrényéből, na, ennek az eredménye az volt, hogy állandóan hajtogathattam a ruhákat, vagy, ha ehhez nem volt kedvem minden egyes nap, akkor rossz volt benézni a szekrénybe. Ennyi idősen ő még nem tudta megtanulni, hogy amit összetúrt, azt szépen rendezze el újra, és pláne nem lehetett elvárni tőle, hogy hajtogasson. (Próbálgatja, tanulgatja, de még 5 évesen is messzebb vagyunk a tökéletestől, mint közelebb hozzá.) Ráadásul rájöttem, hogy igazából számomra is kevésbé átlátható ez az egymásra halmozós rendszer, mert eg