LizaGazdija

 - Mikor jön apa? - Ötkor. - Egy, kettő, három, négy, öt. (Az ujján is számolja persze.) Most jött?

Beszélgetünk Flórával. - Képzeld, Viola ma volt tornázni ott, ahova te is jártál, amikor kicsi voltál. Csak ő egy másik nénihez jár. Te Silviához jártál, ő Estefaniához. - Silviaaaaa? - Igen. - De az egy ennivaló! - Igen? Milyen ennivaló? - Hát Silvia! Kár, hogy teljesen le vagyok harcolva, mert volt ma még egy nagyon cuki, amit fel akartam írni, de nem bírom felidézni.

volt a Nagyi legidősebb testvérének, B-nak és feleségének, Zs-nak a temetése. Idén töltötték volna be a 86. életévüket, és már egy ideje mindketten betegeskedtek. Én is elmentem a temetésre, jött velem Viola is, mert őt még nem tudom itthon hagyni több mint egy egész napra. Magán a szertartáson nem voltam ott, mert a kicsi nem bírta, ezért a kocsiban ültünk, ott nyugtatgattam, de később azért elsétáltam a sírhoz. Ott nyugszanak a dédnagyszüleim is. A temetés után tor következett, amit családi beszélgetésnek hívtunk. Nagyon-nagyon régen nem voltunk már együtt így mind, és annak örülök, hogy most végre ilyen is volt, csak az nagyon szomorú, hogy egy temetés kellett hozzá. Olyan rokonok is eljöttek, akikkel már vagy 15-20 éve nem találkoztunk. B és Zs nagyon hiányoztak az összejövetelről, mert minden karácsonyi és nyári ugyanilyen, sokszor ugyanitt megrendezett találkozón ott voltak, ameddig csak ilyeneket szerveztünk. Nézegettünk régi képeket, egészen az ükszüleimig visszamenőleg vannak

Viola a kezdetek óta nagyon jó alvó, újszülöttként is max. kétszer kelt, 2-3 hónaposan átaludta az éjszakát (fél 10-től 8-ig), aztán egyszer kelt, 3-4 vagy 5-6 körül, de hamar visszaaludt. Egy ideje a hajnali keléskor 1-1,5 órát bulizunk, mire visszaalszik, de ez a hét volt eddig a mélypont*. Vasárnaptól péntekig minden éjjel legalább háromszor kelt, és harmadszor, hajnali 1 és 2 között már nem is aludt vissza, csak valamikor 5 körül. Ebből adódóan vasárnap óta 2-4 órákat aludtam, és nappal sem tudtam behozni a lemaradást, mert egész nap sírt minden nap. Péntekre már rendesen leamortizálódtam. Utaztunk Pest felé kocsival, a hölgyek nyűgösködtek, én énekléssel igyekeztem nyugtatni őket. Az Egyszer egy királyfinál jártam, amikor a következőre került sor: "Kerüljön a házba, üljön a patkányra..." Már persze padkára... Folyt a könnyem, sírtam a nevetéstől. Tegnapról mára aztán aludt Viola, csak fél 6-kor kelt, de én olyan fáradt vagyok, hogy délelőtt a földön ülve elaludtam, miköz

Hónapok óta kapom belőle az ajánlókat, a vicces jeleneteket Facebookon, és mivel igen szórakoztatónak tűnt, gondoltam, megnézek belőle néhány részt. A harmadik évadnál tartanak most, egy évad hat, egyenként 22 perces részből áll, szóval nem vitték túlzásba mennyiségre. A történet Írországban, Derryben játszódik, és négy helyi tinilány meg egyikük angol unokaöccse vagy -bátyja mindennapjait kísérhetjük figyelemmel. Háttérként az IRA terrorcselekményei szolgálnak, mindenütt gépfegyveres katonák járkálnak, a reggeli híradóban néha bemondják, hogy terroristák felrobbantották ezt vagy azt a hidat, amire a családok részéről az a reakció, hogy "a francba, most mehetek kerülővel dolgozni, minek kell ezeknek állandóan robbantgatni". Arra mutat rá a sorozat, hogy bármilyen, bármennyire groteszk élethelyzetet meg lehet szokni, és egy idő után már fel sem fog tűnni. Az ír tinilányok már fel sem veszik, hogy az ellenőrzőponton megállítják az iskolabuszt, és gépfegyveres katonák szállnak f

Érdekes, ugyanakkor persze nem meglepő, hogy két teljesen egyforma gyerekünk van. Viola gyakorlatilag teljesen ugyanúgy néz ki, mint három és fél évvel ezelőtt Flóra, de még a haja is ugyanúgy nő. Tominak már tudtam olyan képet mutatni, aminek láttán nem tudta eldönteni, melyiküket látja, és ma reggel megvolt az első olyan videó, aminek csak a 30. másodpercénél derült ki számomra, hogy Flóra szerepel benne, akkor is azért, mert láthatóvá vált a Flóra feliratú, első karácsonyára készíttetett pólója :D Mindig nagyon lelkes leszek, amikor tök egyforma testvéreket látok valahol, és izgalmas belegondolni, hogy a mi gyerekeink is úgy fognak kinézni néhány év múlva, mint azok a gyerekek: mint az ikrek, csak az egyik egy fejjel magasabb, mint a másik. (És kár, hogy nem tehetek fel képet, nagy kár.) Továbbra sem kedvelem különösebben a babakocsit, mert kényelmetlen nekem. Nem minden járműre lehet csak úgy feltolni, nem tudok bárhol lemenni a metróba*, foglalt mindkét kezem, ezért Flóráét nem tu

 az otthoni hírek, első dühömben arra szoktam gondolni, hogy úgy elhúzok, de úgy... Aztán rájövök, hogy már 8 éve elhúztam <3 Mondjuk, a családomat sajnálom.