LizaGazdija

Flóra 6,5 hét kórházi tartózkodással kezdte az életét, sokszor mondtam neki akkoriban, hogy azt kívánom, egyben utolsó ott-tartózkodása is legyen ez élete során, már persze az esetleges gyerekszüléseket leszámítva. Nem így lett. A téli szünet után két nap volt oviban, szerdán hajnalban sírva ébredt, fájt a feje. Mellé feküdtem, még 7-8-ig aludtunk. Felkeltt, meleg volt a homloka, de csak 37-et mértem. Mivel sírt, hogy rosszul van, kapott Nureflexet, és hívtam az ovit meg az orvost. Flóra hamarosan jobban lett, olyan volt, mint máskor, jött-ment, játszott, nevetett, csacsogott. Amikor a dokihoz kellett volna már készülődnünk, nem volt hajlandó, lefeküdt a kanapéra, hogy ő fáradt. Gondoltam, a szokásos, időhúzós bohóckodás kezdődik, fel is húztam magam. A doki lázméréssel kezdett, 39,2-t mért. Teljesen elképedtem, mert egyáltalán nem volt meleg a gyerek. Nem kaptunk semmit, pihenjen, szedje a Nureflexet, majd jobban lesz.  Napközben hol jókedvű volt, hol bepunnyadt. Este aztán másfél óra

 A 2020-as karácsonyt külön töltöttük a családunktól, csak videótelefonálni tudtunk velük, mert éppen akkora szigor volt a határon, hogy karantént kaptunk volna visszafelé. Meg talán hazafelé is, már nem emlékszem. Meg persze nem akartuk megkockáztatni, hogy a családunk idősebb vagy éppen kevésbé jó egészségi állapotú tagjainak hazavisszük a vírust. Idén viszont semmilyen korlátozás nem vonatkozott ránk, és annyi pcr tesztet végzünk itthon, amennyit akarunk, úgyhogy bátran hazamentünk. A szokásos program volt: 24-én itthon ünnepeltünk, most már négyesben, 25-én reggel a szüleimhez utaztunk, 26-án délután Tomi szüleihez, és 27-én délután hazajöttünk. Flóra most ott maradt Sümegen a két ünnep között, de ez eléggé rossz volt nekem, szóval nem fogunk rászokni. Eleve kicsit lehangol minden évben, hogy vége a karácsonynak, de az, hogy nem együtt voltunk, nem játszottunk az új játékokkal, nem mentünk állatkertbe, ahogy terveztem, nagyon megviselt. A szilveszter érdekesen alakult, maradjunk an

Pénteken lett négyéves Flóra, aznap ünnepi ebéd és ajándékozás volt, tegnap meg közös program*. Még novemberben, amikor a schönbrunni állatkertben voltunk, odafelé is elmondta, hogy szeretné megnézni a sivatag házát (elhaladtunk mellette, de mondtam, hogy most az állatkertbe igyekszünk, ezt majd máskor megnézzük), visszafelé pedig toporzékolós hisztit rendezett, hogy demostazonnal . Egyrészt leszakadt a vállam, mert elöl Violát, hátul a hátizsákot cipeltem, másrészt a toporzékolós hisztivel azt lehet elérni, hogy tutira nem történik, amit el szeretne érni vele, így nem is láttuk aznap a sivatag házát. Tegnap reggel megkérdeztem tőle, van-e kedve elmenni, és volt. A kasszánál kiderült, hogy akinek éves bérlete van az állatkertbe, az féláron léphet be ide, ami annyira feldobott, hogy még a pálmaházat is bezsúfoltuk a programba. Nagyon tetszett Flórának mindkettő, többször is elmondta utána, még az elalvás előtti pillanatokban is, hogy nagyon jó volt, menjünk máskor is. Oda felé kérdezte,