Oltás

Öt hete kaptam az első Pfizert, amikor Ausztriában kiemelt csoport lett a kismamáké. Mielőtt jelentkeztem volna, elolvastunk Tomival több tanulmányt, statisztikát, rengeteg hírt, plusz megkérdeztem a háziorvosomat* is, aki adott még egy sokadik tanulmányt, és azt mondta, mindenképpen adassam be, mert bár kevés még az adat, de eddig nem tudni oltási károsodásról sem a kismamák, sem a magzatok körében, viszont annak csúnya vége lehet, ha valaki terhesen elkapja a vírust. Ez utóbbit tudom, a hírekben is lehetett olvasni, és van olyan családtagunk, akinek a környezetében többeknél sürgősségi császár lett a vége a harmincadik hét körül, és három ismerősömnek összesen két olyan ismerőse is van, akinél hiába hajtották végre a császármetszést, végül meghalt.

Nem tudom, otthon hogyan megy ez, de itt a kismamák külön soron jutnak el az oltásig, és előtte még van egy elbeszélgetés is egy nőgyógyásszal, aki elmondja, mik az eddigi tapasztalatok a kevés adat alapján, milyen oltási reakció várható, mit lehet bevenni láz esetén, és hogy 39 foknál teketória nélkül irány a kórház.

Az első oltás után annyi történt, hogy nagyon-nagyon szomjas voltam, pár napig 4-5 liter vizet ittam meg naponta, és másfél napig úgy fájt a bal karom, hogy felemelni sem tudtam. Tegnap megkaptam a másodikat is, előtte megint volt beszélgetés, figyelmeztettek, hogy bár múltkor olcsón megúsztam, most durvább lehet a reakció, konkrétan számítsak erős fejfájásra, lázra és duzzanatra az oltás helyén. Hát, így 34 óra elteltével annyi történt eddig, hogy nagyon fájt a karom, szerintem jobban, mint legutóbb, de a borogatás sokat segített, így végig tudtam használni a kezemet, csak bizonyos szögekben eléggé fáj még mindig, plusz tegnap este elég rossz lett a közérzetem, de ezen kb. egy liter víz meg két óra fekvés segített. Bízom benne, hogy ez már így is marad. Aki oltott, kérdezte, első baba-e, mondtam, második, visszakérdeztem, neki van-e gyereke. Azt válaszolta, egy kétévese van, és ők is tervezték már a kistestvért, de majd a járvány után. Hát, igen, van ilyen és olyan szempont is, olvastam már többször olyan véleményt, hogy aki egy világjárvány közepén vállal gyereket, az egy szerencsétlen, üresfejű idióta. Csak mi meg úgy gondoltuk, a járvány akármeddig is elhúzódhat, és nem lenne jó, ha emiatt aztán akkora lenne a korkülönbség, hogy ne tudjanak mit kezdeni egymással a gyerekek.

Azóta már sikerült letölteni az oltási igazolást is, úgyhogy innentől kezdve nem kell többet tesztelnem, ha nem akarok, csak akkor, amikor a kórházba megyek majd UH-ra. De azért én fogok legalább heti egyszer - az orrba nyúlós antigén se tragédia, de az öblögetős pcr meg aztán abszolút nem kellemetlen vagy körülményes. Meg nem is felesleges, mert oltás után is el lehet kapni a vírust, tovább is lehet adni, csak jóval kisebb erre az esély, arra meg jóval nagyobb, hogy én könnyen átvészelem.

*A nőgyógyászt még korábban kérdeztem, akkor annyit mondott, mindenkinek magának kell eldönteni, beoltatja-e magát vagy sem. Szóval sokat nem segített a döntésben.