LizaGazdija

 Ez.

 Van egy szuper játszótér a közelünkben, ami az én tempómban 10-15 perc itthonról, Flóráéban olyan 35-40. Ennek megfelelően nem járunk oda gyakran, max. heti egyszer-kétszer. Mindig ugyanazon az útvonalon megyünk, és (ha szemből nézzük a játszóteret) mindig a jobb oldali bejáraton megyünk be - mivel elég nagy terület, szerintem Flóra nem is vette még észre, hogy másik kapu is van. Tegnapelőtt megbeszéltük, hogy tegnap megint megyünk, mert a gyerek már reklamálta azt a játszóteret, ahol három csúszda van. Amikor odaértem az oviba, már látszott, hogy elég hisztis hangulatban van a kisasszony, gondoltam, így nem vágok bele egy 35-40 perces sétába, úgyhogy mondtam neki, most új útvonalon megyünk, felszállunk a metróra, azzal egy megálló és lényegesen kevesebb gyaloglás. És a bal oldali bejáraton keresztül lehet megközelíteni. Már odafelé többször megkérdezte, ezen a játszótéren is három csúszda van-e. Mondtam, igen, ez ugyanaz a játszótér, ahová szoktunk menni, csak most máshogy megyünk. M

 Be  van állítva a telefonomon az ébresztő, hogy hétfőtől péntekig 6-tól ordítson (ez esetben megesik, hogy már fél 7-kor ki tudom nyitni a szemem :D ). Általában szoktam figyelni, hogy feleslegesen korán ne keljek fel, de most nem sikerült. Így történt, hogy pünkösdhétfőn reggel 6-kor annak rendje s módja szerint ébresztett a telefon, én meg a szokásostól eltérő módon egyből fel is ébredtem rá, és szintén példátlan módon nem is tudtam már visszaaludni. Ráadásul fél 3-kor aludtam el, olyan izgatott voltam este - hamarosan elmehetünk megnézni egy nagyobb lakást, ami itt van egy köpésre, és nagyon szeretnénk, hogy a miénk legyen (mármint bérlőként).

Flóra elindul kifelé a szobából, de két lépés után fordul is vissza, és a tenyerét a szemére tapasztva jön vissza. Én: Mi történt? Ő: Mentem, mentem, és egyszer csak belement a kezem a szemembe. Majdnem fájt. Van, amikor nehéz megállni nevetés nélkül. Ez esetben sikerült kibírni addig, amíg átért a másik szobába.

Általában elégedetlen vagyok, ha egy könyv elolvasása után megnézem a belőle készült filmet/sorozatot is*. Mégis rendszeresen nézek adaptációkat. Akkor nincs bajom, ha egy sorozatról széltében-hosszában híresztelik az alkotói, hogy csak az ötlet van egy bizonyos könyvből, ilyen például a Váratlan utazás, ahol mondjuk a sorozatot jó húsz évvel előbb láttam, mint ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, de teljesen elfogadható számomra, hogy kb. csak a neveket, a helyszínt meg a hangulatot emelték át, semmi mást. No de... Amikor egy adaptáció hűen követi a könyvet, aztán egyszer csak azon kapom magam, hogy arra gondolok, hmm, a főszereplő a könyvben simán csak fura volt, a sorozatban meg egy bunkó, az nem jó. Meg az sem jó, amikor olyan szerelmi szálakat szőnek a történetbe, amikre semmi szükség, a könyvből egyáltalán nem hiányoztak. Meg amikor egy fontos megmérettetésen azért bukik el a főszereplő a könyvben, mert egyszerűen nincs olyan jó, mint az ellenfele, a filmben meg azért, mert előző é

 Múlt héten volt talán hír, már nem emlékszem, a világnak melyik tájáról, hogy egy férfi bement egy óvodába, és több felnőttet és gyereket megölt egy késsel. Ezek után kedden, amikor mentem a gyerekért, azzal fogadott az óvóbácsi, hogy a nap folyamán valamikor megpróbált bejutni az oviba egy idegen férfi késsel a kezében. Szerencsére nem sikerült neki, de hiába hívtak rendőrt, az ember elmenekült. Ez kedden volt, azóta sem térünk magunkhoz teljesen. Szerdán nem vittük oviba Flórát, ma ünnepnap volt, azt meg nem tudjuk eldönteni, mi legyen holnap. Nem írnak az esetről semmilyen oldalon, így nem tudjuk, később elfogták-e ezt az alakot. Azt sem tudjuk, miért akart bemenni az oviba, miért pont ebbe, és így, hogy nem sikerült neki, megpróbálja-e máskor is. De ha nem fogják el, akkor mi a jó megoldás? Többet nem megy oviba a gyerek? Nagyon szomorú, dühítő és ijesztő, hogy ennyi elmebeteg szaladgál szabadon szerte a nagyvilágban. Nagyon szomorúak vagyunk (Flóra nem, ő nem is tudja, mi történt

 Az otthoni anyukás csoportban megkérdezte valaki, hogy ha még nem érkezett meg az oltása óta a védettségi kártyája hová viheti a 3 éves gyerekét, ha programot szeretne csinálni vele. És az derült ki, hogy nem túl sok helyre úgy országszerte. Teljesen hihetetlen, hogy csak az mehet bárhova is, aki már volt beteg, vagy beoltatta magát. Mennyivel jobb lesz itt, hogy az is mehet, amerre lát, akinek van negatív tesztje, miközben a tesztelés tök ingyen van, és kb. olyan gyakorisággal, amilyennel kedvünk tartja! (És még emiatt is ki vannak akadva egy csomóan. Ebből persze az látszik, hogy nem lehet olyat csinálni, hogy mindenki boldog legyen, de azért...) Ja, hogy arról már ne is beszéljünk, hogy (szintén otthon) egy tervezett műtétre 30-40 ezer forint a beugró, mert aki nincs beoltva/nem volt beteg, annak kell egy max. pár napos negatív pcr meg egy aznapi antigén, természetesen ezek egyike sem ingyen. Tényleg hihetetlen. Ha nem tudnám, hogy ez komoly, nem hinném el.

Szerencsére van az a lehetőség, hogy az ember a karantén 10. napján csináltat egy tesztet, és ha az negatív, akkor szabadul, nem kell kivárni a 14 napot. Valamiért engem jobban megviselt ez a bezártság, mint a gyereket, úgyhogy pláne nagyon vártam a pénteket, hogy végre lehessen menni tesztelni. Elsőre lyukra futottunk, mert, mint kiderült, Teststrassén kicsiket nem tesztelnek (a honlapon nem pont ez áll, de mindegy), de aztán felhívtam a hotline-t, és kiderült, hogy gyógyszertárba lehet vinni Flórát, ott megcsinálják a tesztet. Tomi vitte, most is garatból ment a mintavétel (az orrába még sosem nyúltak), és negyed órával később már kaptam is az SMS-t, hogy letölthető a negatív lelet. Ez több dolgot is jelent: hétvégén már mehetünk ide-oda (ma vadasparkban voltunk, holnap megnézzük a Böhmischer Pratert), hétfőn pedig lehet vinni oviba a kisasszonyt. Már nagyon hiányzik neki, sokat emlegeti a gyerekeket és a néniket is, úgyhogy biztosan nagyon fog örülni, amikor hétfőn elindulhat végre.

Másodszor olvassuk a Futrinka utcát. Először talán két éve olvastuk végig, akkor még Flóra kicsi volt, és időnként megesett, hogy beletépett egy-egy könyvbe. Ebbe is. Tegnap este értünk az eltépett oldalhoz. Flóra megfogja a félbetépett oldalt, és azt kérdezi: - Ez miért elszakadt? - Hát, Flóra még kicsi volt, és elszakította. - Én? - Igen, de akkor még nagyon kicsi voltál. Erre azonnal sírva fakadt: - Nem akartam eltépni! - Semmi baj, most megint ideértünk, nem is emlékeztem, hogy nem ragasztottam meg, de majd megragasztjuk. - Most! És úgy örült neki, amikor együtt összecelluxoztuk a lapot :)

Sokat gondolkodtam, melyik legyen majd az első hosszabb rajzfilm, amit megmutatok Flórának. Rövid, 6-8-10 perces részekből álló sorozatokat ismer, de nekem nagyon kedves emlékeim fűződnek hosszabb rajzfilmekhez, és már nagyon vártam, hogy elkezdjük együtt az igazi mesenézést. Persze nem tudtam, hová illesszem be a napunkban, meg alapvetően nem is tartom jó dolognak a hosszas képernyőbámulást, de mivel nekem semmi bajom nem lett tőle, hogy ovis koromban néha (szombat délelőttönként talán) megnézhettem egy-egy 75 perces mesét, gondoltam, neki sem lesz. A Micimackót korábban már látta napi 10 perces etapokban, és úgy voltam vele, ne olyan legyen az első hosszúja, amit részletekben már látott. Nekem a Hófehérke és A kis hableány volt a két nagy kedvencem, de mindkettőben elég ijesztő a gonosz szereplő, szóval ezeket korainak ítéltem*. Esti mesében a Csipkerózsika a kedvence, de abban meg annyira ijesztő a gonosz tündér felbukkanása és átokszórása, hogy amikor először láttam a mesét, konkré