Flóra mesél

A Mesél az erdő összes kötetét olvastuk már, de az elsőt valamikor másfél éve kezdtük, gondoltam, most már sorra kerülhet megint. Másfél éve úgy csináltam, hogy minden este egy mesét olvastam, most is így kezdtem. Tegnap végére is értem a történetnek, mondtam a gyereknek, vége a mesének, és adtam volna oda a könyvet neki, ugyanis az a menetrend, hogy elolvasom neki a mesét, aztán elveszi a könyvet, lapozgat benne, minden oldalnál énekel, és ez az ő meséje. De nem vette el, döbbenten nézett rám, majd azt mondta: "Anya, nem meséltél sokat. Még egyet mesélj!" Néztem, mennyi az idő, még belefért egy fejezet, úgyhogy átálltunk arra, hogy ebből a sorozatból egy este két mese lesz.

Ma a második történet után elkérte a könyvet szokásos módon, és énekes mesét mondott. Egy részét sikerült megjegyeznem: "És ásít egyet, áááá [ő is ásít], és lehunyja a szemét [ő is lehunyja], és elalud, és látszik a... hold [itt kis szünet] Aztán fölkel, és reggelizik! [ezt kiabálva]" :) (Az egyik mesében hullócsillagokat néztek az erdő állatai, kivéve a pelét, aki elaludt. Úgy tűnik, ez nagy hatással volt a gyerekre.)

És egy ide abszolút nem illő momentum, amit mindenképp le akartam írni: amikor én mondom, hogy "kabátja", azt az összeolvadás szabályának megfelelően mondom, két ty-vel. Ha viszont ő mondja, akkor az olyan, mintha valaki úgy olvasná fel a szót, hogy nem ismeri a szabályt: kabát-ja. T - j. Úgy tűnik, van nyelvi logikája.