LizaGazdija

Tomi éjszakáig dolgozott, tökre fáj a lába, most ért haza. Flóra fogzik, mellé beteg, ezért egymás után két olyan éjszakánk volt, amikor többször is felébredt, ami után én olyan vagyok, mint akit agyonvertek. Tomi mond valamit, de nem értem a fáradtságtól, ezért többször is visszakérdezek, végül azt mondom: – Bocsi, nagyon fáradt vagyok. Erre ő: – Miért? Mitől? Tegnapelőtt aludtál! Majd sírva röhögésben tör ki. 

Jön a foga. Nagyon jön. Most már tele van vörös huplival az ínye, és felül az első két fogacska éle látszik is, bár azt nem tudom eldönteni, áttörték-e már az ínyét. Mindenesetre nem egyszerű ez szegénykémnek, pénteken hőemelkedése volt, egész nap bújt meg aludt, nem volt kedve semmihez, szombaton nem tudott aludni, nagyon sokat sírt éjjel, ma meg egész nap ment a hiszti. De valami elképesztő dolgokon. A kedvencem az volt, amikor lapozgatta az egyik vastag, kemény lapokból álló babakönyvet, és szeretett volna még egyet lapozni, csak már nem volt hova, mert az utolsó oldalhoz ért, és hiába volt vastag az a lap, attól még csak egy volt - erre zokogásban tört ki, rázta a fejét, csapkodott. Nem könnyű a babaélet, az biztos. De építettem neki egy tök magas várat a száz kockája kb. feléből, és attól kicsit megvigasztalódott. Meg amikor kiborogatott mindent az alsó konyhaszekrényből, az is feldobta a napját. Utóbbit mutatom.

Sétálunk, Flóra elöl, a hordozóban utazik. Engem néz, mosolyog, majd egyszer csak behúzza a kezét a hordozón belülre (amúgy oldalt kilóg), és simogatja a mellkasomat. A jógán az egyik kisfiú beüti a fejét a padlóba, nagyon sír. Anyukája elvonul vele, megszoptatja, a kicsi megnyugszik, elalszik, anyukája leteszi a padlóra terített pokrócára. Flóra nézi, nézi, ahogy a kisfiú mozdulatlanul fekszik a hasán, majd odakúszik hozzá, és megsimogatja a fejét. Hőemelkedése van, szerintem fogzik, bágyadt. Egész vonatúton nem akar egyedül ülni, az ölembe kéredzkedik, odabújik, simogatja a kezemet. Tündér.

amikor Flóra alig nyúlt a játékaihoz. Ennek az volt az oka, hogy egész nap kúszva-mászva követett, mindig ott sertepertélt körülöttem, és azzal játszott, amihez épp hozzáfért. Például ki-be pakolászta a dobozból a gyümölcsöket és zöldségeket, megnézte a felmosóvödröt, rángatta a felakasztott konyharuhákat, nyitogatta-csukogatta a konyhaajtót, ilyenek. Mennyire vártam, hogy ez eljöjjön! Annyira édes, és tök jó, hogy nem sír már, hogy nem akar egyedül lenni, hanem megoldja, hogy együtt legyünk. (Amíg nem tudott kúszni-mászni meg ülni, addig ez problémás volt, mert a gyerekhordóban/pihenőszékben korlátozott ideig maradt meg, a földre meg nem tettem le csak úgy simán a hátára.)

Agresszív kismalac bicajozik hazafelé, egyszer csak hatalmasat esik. Arra megy a jótündér: -Jaj, kismalac, megütötted magad? -Kuss, én mindig így szállok le!

Pár hónapon belül két ugyanolyan típusú, vadiúj repülő zuhan le, az elsőnél már tudni, hogy vmi érzékelő (nem értek hozzá) azt hitte, át fog esni a gép, ezért lerántotta az orrát, és a pilóták hiába próbálták visszahúzni, többször felülbírálta a döntésüket az automatika. A második esetnél is erre gyanakszanak. Több légitársaság kiveszi a flottájából az érintett gépet. Erre a gyártó: "A repülőgép teljesen biztonságos, csak a pilóták nem tudják használni." Az akkor azt jelenti, hogy állati veszélyes, nem? Plusz csak meghalt 350 ember, kicsit jobban lehetne sajnálkozni, esetleg megígérni, hogy átgondolják ezt az automatikát meg a pilóták továbbképzését a társaságokkal egyeztetve. Amúgy ha egy érzékelő bajt érzékel, amikor nincs baj, akkor szerintem lehet, hogy nem a pilóta a hülye, hanem az érzékelő sz*r. Eltörik az ember lába, igaz, olyan helyen, ahol nem lehet begipszelni, fáj is persze. És akkor az embert elküldi dolgozni az orvos. Ettől csak az én agyam dobta le az ékszíj

Százzal tép ott, ahol hetvennel lehet, nekiáll előzni egy hosszú kocsisort, amiben teherautók is vannak, és cseppet sem izgatja fel, hogy a szembejövő sávban is érkeznek autók, és nagyon szűken fér vissza a sávjába még úgy is, hogy a szembejövő lassít. Ilyenből 200 km alatt négy-öt. Ezeket nem várja otthon senki, vagy mi lehet? El kellene venni a jogosítványát mindnek, akkor a többi gizda is jobban átgondolná, neki megéri-e.

Ez a kérdés merült fel az itteni magyar anyukás csoportban. Először azt hittem, be fogom írni, hogy 30 euróért, de aztán elolvastam a hozzászólásokat. Egy-két ember használtan 120-150 euróért, rengetegen 450-600 között, de akkor dőlt el, hogy csendben maradok, amikor valaki beírta, hogy 1300-ért. Oké, én már az elején is tudtam, hogy lift hiányában nem fogok kijutni a lakásból babakocsival, és azt is, hogy hordozni szeretnék, mert úgy szabad a kezem. Idén talán még nem is volt a babakocsiban, de február elseje óta tuti, hogy nem. Amúgy pár napja megtudtam, hogy a gyerekek nagyon szenvednek "ezekben a szarokban," hordozni gyerekkínzás, tönkremegy a gerincük, és a babának a babakocsiban van a helye. Flóra mindenesetre örömében sikkantgat, és fülig ér a szája, ha meglátja a hordozót, nagyon talán nem szenved benne.

Ezzel jól állunk, most már szinte mindig azt eszi Flóra, amit mi, és szívesen falatozgat. Egyedül evésre még nincs igénye, viszont nagyon szeret időnként beletúrni a tányérba, érdekli az ételek állaga. Inni is szeret, eddig csak vizet kapott, illetve párszor reggelire vízzel higított tejet. Vizet már kér is, jelzi, ha szomjas. Lelkesen lát hozzá az evéshez, előrehajol az etetőszékben, akkorára nyitja a száját, hogy majd lenyel minket, és két falat között zokog, ha nem elég gyorsan közeledik a kanál. Azt sokáig nem jelezte egyértelműen, hogy már nem kér többet, de mostanra erre is ráérzett: rázza a kis fejét, és mondja, hogy "ne." (Ez utóbbit legutóbb a körömvágásra is mondta, de nem győzött meg, hanem én győztem meg őt arról, hogy ez egy muszáj-dolog, mert letépi az én arcomat meg a sajátját is, ha nem vágjuk az éles kis karmokat.) Aztán most olvastam egy hozzátáplálási összefoglalót, amit egy ismerősöm osztott meg a Facebookon. Vannak benne dolgok, amikkel egyetértek, olya