LizaGazdija

Volt év, amikor 110 könyvnek jártam a végére, na, 2018 nem ilyen lesz. Persze ezt előre sejtettem, de hogy ennyire másmilyen, azon kicsit meglepődtem. Oké, azért olvastam három könyvet kapásból, azt a hármat, amit fordítottam/fordítok, de most a szórakozásról van szó. Flóra születésének másnapján, a kórházban kezdtem el Agatha Christie-től a Macska a galambok között című krimit (csak eredetiben). Azóta is tart :D 308 oldal az egész könyv, már csak 50 van hátra. És nem azért, mert ennyire rossz, netán ennyire nehéz lenne, épp ellenkezőleg, izgalmas, érdekes, vannak benne nagyon vicces félmondatok is. Csak ennyire nem alakul úgy, hogy olvassak. Terveim azért vannak a továbbiakra, van egy Ranschburg-kötetem, amiből a csecsemő- és kisgyermekkora vonatkozó fejezeteket szeretném elolvasni, plusz egy játszótéri beszélgetéseket bemutató, poénos könyv, amit Blankától kaptam, és Varró Danitól az Aki szépen butáskodik. Ki tudja, még az is lehet, hogy mindre sor kerül még az idén :D

Még régebben tett fel valaki egy anyukás csoportba képet a kislánya nemi szervéről, hogy mondjuk már meg, milyen kiütés az ott rajta. Aztán később írt megint, hogy a FB törölte a képet, ezek tök hülyék, nem rossz szándékkal tette fel, és visszatöltötte ugyanazt a fotót kicsit megvágva, hogy kevesebb látszódjon abból, ami nem a kiütés. Én csak pislogtam, mint hal a szatyorban. 1. Ha a gyereken kiütés van, miért nem viszi orvoshoz, miért akarja, hogy egy rakás laikus anyuka találgasson? 2. Hogy jut eszébe posztolni a gyereke nemi szervét? Jó, hogy ez egy zárt csoport, de kb. ezer taggal működik, akik többnyire nem ismerik egymást, akárki is lehet köztünk. De különben is, én nagyon dühös lennék, ha megtudnám, hogy az anyukám csupa segíteni akarásból kb. ezer embernek mutogatta azt, ami csak rám tartozik. 3. De tényleg, nekem miért kell békés scrollozás közben egy gyerek (vagy amúgy bárki) nemi szervébe botlanom? Most meg meleg van, megjelentek a strandolós fotók. Fiúk-lányok szinte v

Három éve május 27-én repültem másodszor Máltára.   Tavaly május 27-én pedig a lánybúcsúm volt. Tiszta poén, és tök véletlen, hogy mindkét május 27-re ugyanaz a felső jutott. Ma meg Flóra életének első gyereknapja van. Jó nap ez a május 27.

A hasfájás még nem múlt el teljesen, de már kezdődik a fogzás. Szegénykém.

Annyiszor látom, hogy emberek teleszórják a Facebookot szép vagyok, fiatal vagyok, király vagyok témájú szelfikkel, és ezekhez sokszor olyan szöveget mellékelnek, ami leszól mindenkit, aki nem olyan, mint ők. Nem tudok nem arra gondolni, hogy ott, ahol ez rendszeresen előfordul, kisebbségi komplexus áll a háttérben. Huszonhatezerkétszáztizennegyedszer is el kell mondanom, elnézést, hogy nem bírom felfogni, mi olyan romantikus abban, ha egy pasi a falhoz szorít, majd lesmárol egy nőt. Miért kell azt tanítani tinilányoknak, hogy ettől el kell olvadni? Ugye, ha a mi gyerekünket mi neveljük, akkor ő tudni fogja, hogy ez nem romi, hanem száni? Az meg milyen alpári, hogy szétmegy egy pár, de ezt nem lehet csendben, békésen, intelligensen csinálni, muszáj nagy nyilvánosság előtti sárdobálásba kezdeni. És persze minden kommentelőnek megvan a határozott véleménye arról, a két fél közül melyik a görény. Teljesen jogos, hiszen konkrétan semmit sem tudunk arról, mi történt valójában, viszont n

Amikor egy település egyik vezetője inkább lemond a fejlesztésre és felzárkóztatásra kapható valag pénzről, mert a falu cigány lakói elijesztenék a turistákat, ha bemennébek a központba felzárkóztatódni. Embertársaidról beszélsz, jó barát. Ahogy egyszer egy szöveg fogalmazott még egyetemi éveimben, "your fellow Magyars." Ezen érdemes lenne elgondolkodni. Nekem meg felfordul a gyomrom, és gyerekkorom óta már kismilliomodik alkalommal vagyok nagyon hálás a sorsnak, hogy nem születtem cigánynak, mert nem tudom, ennyi alanyi jogon járó gyűlöletet hogyan viselnék el.

Vagyis Esztié, és csodaszép volt (a menyasszony is :) ). Nagyon jól sikerült a díszítés, gyönyörű volt a környezet (Lillafüred), és a hangulat is szuper volt. Hosszas tárgyalások után győztem meg Tomit, hogy elmehessünk Flórával - ő nem tudott jönni, dolgoznia kellett. Péntek reggel vonattal felmentünk Pestre: Flóra egész úton meg sem nyekkent, nézelődött, szopizott, aludt. Életében először látta a szüleim lakását: egész nap vigyorgott, nagyon örült a nagyszüleinek, valamint a hálószobában a csillárnak és az azon lógó mindenféléknek, meg a konyhában a szélcsengőnek. Még este sem sírt, pedig itthon azért szokott, és fáradtságnak semmi jelét nem mutatta. Szombaton az egyik meghívott házaspár vitt minket kocsival Lillafüredre: Flóra az első pár percben sírdogált egy kicsit, aztán félút után megálltunk, mert a többiek éhesek voltak, és induláskor a gyerek megint sírt kb. öt percig, de a csörgő meg az éneklés megnyugtatta. A többi időben aludt. Esküvő: a szertartást végigaludta, a f

Flóra szinte minden este szopizás közben alszik el, megvan ennek a koreográfiája (evés, pelenkázás, vitaminok cseppentése a szájába, piros plédbe bepólyázás, kislámpa fel, nagylámpa le, szopizás, Bóbita, Brahms Altatója három versszakkal), és ez mindenkinek jó is így, de azért ő dolgozik új technikákon. Valamelyik nap nagyon álmos volt már, de én még valamit csináltam, és addig az egyik nagynénje ringatta. Ő meg közben ugyanazt a szájmozgást mutatta be, mint szopizásnál :D Megpróbálta úgy elaltatni magát, hogy csak úgy csinált, mintha szopizna. Majdnem összejött neki, szerintem végül azért nem, mert világos is volt, meg beszélgetés is, ezért mindig kipattant a szeme, amikor már lecsukódott volna. Tündérke. A visszaalvás már megy egyedül, szerencsére. Tegnap este pl. felébredt, amikor jöttem lefeküdni, és kikapcsoltam mellette a bébiőrt, rendesen kinyitotta a szemét, nyújtózkodott, de aztán újra becsukta (talán már tudja, hogy sötétben aludni kell, és sötét volt a szobájában), és csak

Pár napja bedugult a fülem. Nem volt vészes, de azért tompított az engem körülvevő világon, ami ugye már eleve tompább az átlagnál a hallásproblémámnak köszönhetően. Amikor már eléggé zavart ez az állapot, vettem fülcseppet a patikában, amit füldugulás kezelésére ajánlanak. Tegnap este nagy lelkesen bele is csöpögtettem a fülembe a betegtájékoztató szerint javallot fél pipettányi mennyiséget. Marhára csikis érzés volt, azonnal könnybe lábadt tőle a szemem, majd hamarosan full eldugult a fülem, 100%-osan. Ezen már az sem segített, amikor alkalmaztam a leírás szerinti melegvizes öblítést. Höhö. Most aztán jól jártam. Mindent kipróbáltam, amit csak ki tudtam találni: rágtam kenyeret, rágóztam, ugráltam fél lábon, rázogattam a fejem, tényleg mindent kipróbáltam. De nem, semmi sem hat. Szóval holnap felhívom a tőlünk egy utcára rendelő fül-orr-gégészt, és megkérem, hogy még csütörtökig mossa ki a fülem. Félsüketen csak nem mehetek esküvőre. Merthogy igen, Flórával pénteken nagy kalandba vág

Kedden elmentünk egy magyar nő baba-mama jógájára. Mindhárman, mert a leírásban szerepel, hogy kísérő is jöhet, aki lehet az apuka is, plusz külön rákérdeztem, és az volt a válasz, hogy persze, jöjjön. Már múlt szerdán is voltunk, akkor egy másik helyen, és bár jó volt, jobban örültem volna, ha bevonjuk a babákat, nem csak fekszenek ott. A magyar nőnél ez megtörtént: az egész egy jó kis babamasszázzsal, énekléssel, mondókázással kezdődött, és később is bevontuk a kicsiket egy-egy gyakorlatba, de azért nem húztuk-vontuk őket egész órán, bőven volt idő pihengetni/nézelődni/aludni is. És jólesett egy kis anyukatársaság is. Úgy feldobódtam, hogy még, szeretnék ide rendszeresen járni, minden héten. Flórának most már van igénye délutáni alvásra, csak még nem tud egyedül elaludni, segíteni kell neki: vagy ringatni, vagy szoptatni, akkor elalszik. Mire hazaértünk a jógáról, mindannyian jól elálmosodtunk, úgyhogy kihúztuk az ágyunkat, és hármasban rendeztünk nagy délutáni alvást. Ez benne van

Nem szó szerint idézek, de majdnem. "A kezembe adott egy könyvecskét, amelynek első borítóján az állt, FÉNYKÉPEK. - Mi ez? - kérdeztem. - Egy fényképalbum - felelte." Sírok.

A tegnapi elég fura státuszvizsgálat lett. Nem mértek se súlyt, se hosszt, nem nézték meg a gyerek kutacsait, egyáltalán semmiféle pillantást nem vetettek rá. Megkapta a szopogatós oltást (rota elleni, jó nyűgös is lett szegénykém), aztán mehettünk dolgunkra. Na jó, még mondta a doki, hogy már adhatunk a gyereknek zöldséget meg húst, ami azért durva, mert bár 4 hónapos, de 2 hónaposnak számít, és ha nem kapja azt a két szert, ami végül is bevált a hasfájásra, akkor visítva szenved esténként, szóval nem hinném, hogy pont a hozzátáplálás hiányzik neki. Egyébként is azt ajánlja a WHO, hogy 6 hónapos korig csak anyatejet kapjon a baba, ha lehet, így meg még furább lenne korrigált 2 hónaposan kezdeni. Igazából egy kérdésre volt időnk, én azt választottam, hogy mik azok a pattanásszerű pöttyök Flóra arcán, amire az orvos meg sem nézte, mire gondolok, csak a számítógépe mellől válaszolta, hogy akármi is lehet, a babák bőre nagyon érzékeny, és biztos, hogy semmi komoly. Jó, hát szerintem is te

Látom az egyik csoportban a hirdetést, kiadó egy lakás. A végén a következő megjegyzés olvasható: "A tulaj osztrák és nagyon szeriózus." Rájöttem persze, hogy ez azt jelenti, komoly, aztán még azt is kigugliztam, hogy tényleg létező szó, csak én nem ismertem eddig, de hogy mennyire felbosszantott... Már a társkereső ügyfélszolgálatán is marhára idegesített a németek és osztrákok azon szokása, hogy állandóan a "komoly" melléknévvel jellemzik magukat, és ez később sem múlt el. Amikor a Nagyi bátyja mondta az unokaöcsémnek (magyarul) gyerekkorunkban, hogy ő már egy komoly fiatalember, az nem volt idegesítő, hanem vicces volt, mert félig-meddig annak is szánták. De ez? Ha akarnék is költözni, és bejött volna a lakás, ez az egy odabiggyesztett "szeriózus" nagyon elgondolkodtatott volna. Eddigi tapasztalatom alapján, ha valaki "szeriózus", akkor valójában egy végtelenül beképzelt, kibírhatatlan puffancs. Szegény seriös, biztos sosem hitte volna, hogy

Annyi elmaradásom van, annyi fontos dologról akarok írni, hogy hajjaj. De ez a mai... Szeretem az anyák napját, gyerekkoromban is szerettem virágot venni/szedni, és azt reggel odaadni anyunak. Kicsi koromban verset is mondtam, aztán ez a rész elmaradt, pedig de szép versek jöttek ma szembe velem! Kár, hogy nem szerettem szavalni egy idő után. Flóra készült nekem, persze apukája segítségével. Bekereteztek egy anya-Flóra képet, a háttér egy csomó színes lufi, és az egyikben vagyunk mi. Plusz Flóra rajzolt is szívecskéket, meg odaírta a papírra, hogy szeret :) És még a szüleim is itt voltak. Olvastam aztán este az anyukás csoportban, hány anyukának nem készült a férje semmivel, mondta, hogy ez nem ünnep, hanem hülyeség, esetleg veszekedett, mert kupi van a lakásban. (Nekem Tomi rengeteget segített a hétvégére készülésben, vásárolt, takarított, mindent csinált.) És ismerek egy olyan lányt, akinek két éve karácsony előtt meghalt a babája, és annak a babának ma lenne a születésnapja.

Elég nagy tapintatlanság éjféltől fél egyig kalapáccsal dolgozni egy soklakásos társasházban, és nekem ne mondja senki, hogy máskor nincs idő. A legjobb rész akkor jött el, amikor Flóra sírva ébredt fel rá, de a késő éjjeli barkácsolás ettől függetlenül is gyökérség. Kár, hogy nem tudtuk megállapítani, melyik lakásból jön, csak megkérdeztem volna, mennyire gondolják komolyan.

Bemutatnak egy szellemileg enyhén sérült, nyomorban élő, de tehetséges embert, majd fél évvel később visszamennek még egy riportra, megnézni, mi lett a sorsa. És akkor megmutatják a faluja nevét, az utcát, a házszámot, majd azt is, milyen érték van a félkész, nem túl biztonságos házában. De hogy ezt miért kell... Ez szerintem nagyon veszélyes, és nem hiszem el, hogy ezt a stáb nem tudja. Remélem, nem érte semmi a srácot, miután lement a riport a tévében.