Poén

Két régi poén is elém került, illetve előbb az egyik, arról meg eszembe jutott, mekkorát nevettem a másikon pár éve, és akkor azt is előhúztam a Google bugyraiból.


Első - ezt a Molyra tette ki az egyik tag:
"HOGYAN SZERKESSZÜNK?
TANÁCSADÓ DILETTÁNS MŰVEK VISSZAUTASÍTÁSÁHOZ
Egy lapszerkesztő* válasza egy beküldött, A ZIVATAR című irodalmi zsengére:
Csak kaparíthatnók meg az Ön üstökét, majd lenne önnek zivatar. Ön rémítő ember; ha van önben emberi érzés, ne írjon soha verseket.
Az új verses áramlat megnyomorítására s az ön örök szégyenére íme versének egy hatásos része:
Vad zivatar harsogó dalja
Bús szívemet vágja, rugdalja.
Cikkázó ég lángos sugára
Szakadj le e siralmas tájra,
Szűm panaszát hozzád harsogom
Míg a hűtlent meg nem bosszulom!
Nagy János úr, önt megboxolom, ha lapunkat tovább merészkedik háborgatni.
Vihar 1898. április 2."
A szerkesztő Ady Endre :D

Második - ez jutott róla eszembe:

"506/1903
Tekintetes kultúrmérnöki hivatal
Pécsett
Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos átiratukra, melyben azt kérdik, hogy a Nagy-berki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék? hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35 Reaumur hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.
Budapest 1903 aug.11.
Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe
dr. Réthy László
m. kir. érem- és régiségtári igazg. Helyettes"

Gyönyörű mindkettő, na. Utóbbival kapcsolatban még azt is megtudtam, hogy a "lófasz s seggedbe" nem az, aminek látszik, mert a lófasz a "lofat" török szó népetimológiája, amely szó azt jelenti, kivégzőkaró, vagyis a jókívánság azt jelenti, húzzanak karóba. Valahol jó látni, hogy 110-120 éve is milyen cizelláltan káromkodtak eleink, és milyen régóta bírja már a strapát némely szófordulat.