It's all fun and games
Jó, nem, tök nehéz és hosszú volt a hét, alig vártam, hogy vége legyen.
Eleve nem volt könnyű, hogy Tomi egész héten nem volt itt. Hazament egy kicsit Sümegre, és bár hétfőn és kedden sem volt kitörő jókedvem ettől, de már szerdától tényleg nagyon hiányzott. Tök nyálas, össze vagyunk nőve. Amúgy egy csomó mindent intézett otthon, és most volt a legénybúcsúja is. Kimentem az épülő háza kertjébe grillezni meg sörözni az apukájával és az öccseivel. (A kisebbik öcs még nagyon kicsi, ő vélhetően nem sörözött.) Amikor indultak hazafelé, írt, kérdeztem, milyen volt a buli, mondta, hogy jó, csak a táncosnő fázott, úgyhogy ő már korábban hazament :D
Menyasszonynak lenni egyébként azért is izgi, mert egy csomó ember szeretné, ha én mondanám meg, mi legyen rajta az esküvőn. Ez egyfelől logikus, mert ugye a mi esküvőnk lesz, és általában a nők hiszik magukat divatdiktátornak, másfelől viszont tökre elbizonytalanít, mert most én miért határozzam meg, máson mi legyen, hát az legyen rajta, amiben jól érzi magát, de mégsem melegítő. Gondolom, mindenkinek tele velem a hócipője, hogy nem vagyok hajlandó egy értelmes választ kinyögni, hogy "oké, ezt vedd fel, punktum" :D
Eléggé fárasztott az, hogy az az egy nő sokkal-sokkal gyengébb, mint a többiek (B2-es csoportban alulról közelíti meg a B1-et), de legalább sokkal-sokkal lassabb is náluk. Nyilván nem tehet róla, én sem tehetek róla, a csoport sem tehet róla, mégis mindenki szív, csak egyedül az nem, aki beosztotta ebbe a csoportba. Nem mintha nem kellene eleget készülnöm, de mostantól még jobb lesz, mert mostanra beláttam, hogy kénytelen leszek a hölgynek külön óratervet készíteni, tehát mostantól majd nem heti 20, hanem heti 40 órára készülhetek. Oh, goody, ahogy a művelt amerikai mondaná. A legnagyobb baj az, hogy a csoport türelme nagyon a végét járja, pedig nagyon-nagyon jófej csapat, igazán. Meg ez a hölgy is nagyon-nagyon jófej, csak állati messze van a B2-től, az az egyetlen hiba. Plusz még volt a két nap szintfelmérő, plusz csütörtök este valami 4-5 órán át gyártottam feladatlapot péntekre, amit azzal koronáztam meg, hogy éjfél után, miközben megpróbáltam rendet tenni az USB-men, egy mozdulattal eltüntettem az összes filmet és filmes feladatlapot. Mint kiderült, zseniális módon áthelyeztem az érintett mappát a laptopra. Szerencsére nem égtem be pénteken, amikor filmet kellett volna mutogatni a csoportnak, így is összejött a mutatvány, hála Tominak és a Google-nek. Itt nincs röhögős fej, munkafronton tényleg brutális volt ez a hét, egyedül a keddnél meg a pénteknél éreztem, hogy na, király, senki sem kapott agyf*szt senkitől, viszont mindenki végig jól érezte magát.
Tomi tegnap ért haza, ezt megünneplendő (meg mert utoljára több mint egy hete volt közös esténk / programunk) beültünk a közeli ír kocsmába, ettünk fish and chipset meg ír hamburgert (én előbbit, ő utóbbit), aztán elmentünk moziba, és megnéztük A Szépség és a Szörnyeteget. Nekem nagyon tetszett a film, bár szerintem jóval nyálasabb lett, mint a rajzfilm, amit kb. ezerszer láttam gyerekkoromban, és nagy kedvencem máig. Nem vagyok biztos benne, hogy kellett Belle-nek a háttérsztori, viszont az apukája lehetett volna habókosabb, olyan, mint a mesében volt. Emma Watson tökre nem volt Hermione számomra, elhittem neki, hogy ő Belle, és nagyon tetszett a Gastont alakító színész is. A szépséges, brit akcentussal beszélő francia falusiakon sokat mosolyogtam, de hát na. A főcím is nagyon jól sikerült, és tökre megdöbbentem, hány olyan színész játszott, akit jól ismerek, mégsem ismertem fel, olyan jól sikerült a sminkjük / jelmezük. Ja, és imádtam a vége főcímet, nagyon jól sikerült az is. És szeretem Bécsben, hogy több olyan mozijuk is van, ahol kizárólag eredetiben mutogatják a filmeket. Nem tehetek róla, kicsit még mindig feláll a szőr a hátamon a német nyelvtől, és iszonyú furcsa élmény lett volna németül nézni pl. ezt a filmet. De már megbeszéltük, hogy majd rendszeresen nézünk német nyelvű filmeket is, hogy azt is szokjuk. Amúgy film közben nagyon sokszor eszembe jutott különböző jelenetekről az a számítógépes játék, amit a mese alapján adott ki a Disney, és amivel órákig játszottam kiskoromban. Be kéne szerezni újra. Ez volt az itt, ni:
És ha már videók, akkor a három kedvenc dalom, valamint ízelítő Belle-ből és Gastonból:
Ma meg elmentem SUP túrára. Megvettem egy srác jegyét, aztán odaballagtam valahová tök messze, a Donaukanal partjára, egy csomót szaladgáltam mezítláb, amit nem szeretek, de a végére egészen megszoktam, aztán vízre szálltam. Kicsit izgultam, mert oktatás nem volt előtte, és úgy tűnt, mindenki full profi, én meg ugye eddig kétszer (háromszor?) voltam SUP jógán, és csak egyszer SUP-oltam evezővel, annak is két éve. Azon izgultam várakozás közben, egyáltalán vízre tudok-e majd szállni beborulás nélkül, mert ugye a Duna nem nagyon meleg, cserébe nem is túl tiszta. (Bár annyira nem mocskos, mint Pesten.) Végül is simán ment az indulás, bár igaz, a későbbiekben keveset eveztem állva, mert eléggé fújt a szél, komoly szélrohamok voltak olykor-olykor, és amikor másodszor fújt bele majdnem a vízbe, akkor inkább letérdeltem. A végére egészen jól belejöttem, már tök jó tempóban tudtam haladni. Csak azt sajnáltam, hogy olyan hamar megtettük a hat kilométert, mert nagyon jó móka volt. Ha lesz még, szerintem megyek. Meg ha lesznek képek, mutatok, de én most nem fényképeztem, sőt el sem vittem a gépet, mert a vízre eleve nem lettem volna hajlandó magammal vinni, azt meg nem akartam megkockáztatni, hogy a ruhatárból eltűnik.
Amióta hazaértem, megnéztem két Gilmore girlst, és most majd nekiesem a hétfői dolgozat összeállításának, aztán ha az megvan / nincs meg, de már meguntam, akkor fordítok.
Eleve nem volt könnyű, hogy Tomi egész héten nem volt itt. Hazament egy kicsit Sümegre, és bár hétfőn és kedden sem volt kitörő jókedvem ettől, de már szerdától tényleg nagyon hiányzott. Tök nyálas, össze vagyunk nőve. Amúgy egy csomó mindent intézett otthon, és most volt a legénybúcsúja is. Kimentem az épülő háza kertjébe grillezni meg sörözni az apukájával és az öccseivel. (A kisebbik öcs még nagyon kicsi, ő vélhetően nem sörözött.) Amikor indultak hazafelé, írt, kérdeztem, milyen volt a buli, mondta, hogy jó, csak a táncosnő fázott, úgyhogy ő már korábban hazament :D
Menyasszonynak lenni egyébként azért is izgi, mert egy csomó ember szeretné, ha én mondanám meg, mi legyen rajta az esküvőn. Ez egyfelől logikus, mert ugye a mi esküvőnk lesz, és általában a nők hiszik magukat divatdiktátornak, másfelől viszont tökre elbizonytalanít, mert most én miért határozzam meg, máson mi legyen, hát az legyen rajta, amiben jól érzi magát, de mégsem melegítő. Gondolom, mindenkinek tele velem a hócipője, hogy nem vagyok hajlandó egy értelmes választ kinyögni, hogy "oké, ezt vedd fel, punktum" :D
Eléggé fárasztott az, hogy az az egy nő sokkal-sokkal gyengébb, mint a többiek (B2-es csoportban alulról közelíti meg a B1-et), de legalább sokkal-sokkal lassabb is náluk. Nyilván nem tehet róla, én sem tehetek róla, a csoport sem tehet róla, mégis mindenki szív, csak egyedül az nem, aki beosztotta ebbe a csoportba. Nem mintha nem kellene eleget készülnöm, de mostantól még jobb lesz, mert mostanra beláttam, hogy kénytelen leszek a hölgynek külön óratervet készíteni, tehát mostantól majd nem heti 20, hanem heti 40 órára készülhetek. Oh, goody, ahogy a művelt amerikai mondaná. A legnagyobb baj az, hogy a csoport türelme nagyon a végét járja, pedig nagyon-nagyon jófej csapat, igazán. Meg ez a hölgy is nagyon-nagyon jófej, csak állati messze van a B2-től, az az egyetlen hiba. Plusz még volt a két nap szintfelmérő, plusz csütörtök este valami 4-5 órán át gyártottam feladatlapot péntekre, amit azzal koronáztam meg, hogy éjfél után, miközben megpróbáltam rendet tenni az USB-men, egy mozdulattal eltüntettem az összes filmet és filmes feladatlapot. Mint kiderült, zseniális módon áthelyeztem az érintett mappát a laptopra. Szerencsére nem égtem be pénteken, amikor filmet kellett volna mutogatni a csoportnak, így is összejött a mutatvány, hála Tominak és a Google-nek. Itt nincs röhögős fej, munkafronton tényleg brutális volt ez a hét, egyedül a keddnél meg a pénteknél éreztem, hogy na, király, senki sem kapott agyf*szt senkitől, viszont mindenki végig jól érezte magát.
Tomi tegnap ért haza, ezt megünneplendő (meg mert utoljára több mint egy hete volt közös esténk / programunk) beültünk a közeli ír kocsmába, ettünk fish and chipset meg ír hamburgert (én előbbit, ő utóbbit), aztán elmentünk moziba, és megnéztük A Szépség és a Szörnyeteget. Nekem nagyon tetszett a film, bár szerintem jóval nyálasabb lett, mint a rajzfilm, amit kb. ezerszer láttam gyerekkoromban, és nagy kedvencem máig. Nem vagyok biztos benne, hogy kellett Belle-nek a háttérsztori, viszont az apukája lehetett volna habókosabb, olyan, mint a mesében volt. Emma Watson tökre nem volt Hermione számomra, elhittem neki, hogy ő Belle, és nagyon tetszett a Gastont alakító színész is. A szépséges, brit akcentussal beszélő francia falusiakon sokat mosolyogtam, de hát na. A főcím is nagyon jól sikerült, és tökre megdöbbentem, hány olyan színész játszott, akit jól ismerek, mégsem ismertem fel, olyan jól sikerült a sminkjük / jelmezük. Ja, és imádtam a vége főcímet, nagyon jól sikerült az is. És szeretem Bécsben, hogy több olyan mozijuk is van, ahol kizárólag eredetiben mutogatják a filmeket. Nem tehetek róla, kicsit még mindig feláll a szőr a hátamon a német nyelvtől, és iszonyú furcsa élmény lett volna németül nézni pl. ezt a filmet. De már megbeszéltük, hogy majd rendszeresen nézünk német nyelvű filmeket is, hogy azt is szokjuk. Amúgy film közben nagyon sokszor eszembe jutott különböző jelenetekről az a számítógépes játék, amit a mese alapján adott ki a Disney, és amivel órákig játszottam kiskoromban. Be kéne szerezni újra. Ez volt az itt, ni:
És ha már videók, akkor a három kedvenc dalom, valamint ízelítő Belle-ből és Gastonból:
A kedvenc dalom. Magyarul jobban szeretem a szövegét, de így is tetszik.
Gaston dalát is szeretem
Meg Potts mama dalát, nyilván. Itt Emma Thompson énekli.
Ma meg elmentem SUP túrára. Megvettem egy srác jegyét, aztán odaballagtam valahová tök messze, a Donaukanal partjára, egy csomót szaladgáltam mezítláb, amit nem szeretek, de a végére egészen megszoktam, aztán vízre szálltam. Kicsit izgultam, mert oktatás nem volt előtte, és úgy tűnt, mindenki full profi, én meg ugye eddig kétszer (háromszor?) voltam SUP jógán, és csak egyszer SUP-oltam evezővel, annak is két éve. Azon izgultam várakozás közben, egyáltalán vízre tudok-e majd szállni beborulás nélkül, mert ugye a Duna nem nagyon meleg, cserébe nem is túl tiszta. (Bár annyira nem mocskos, mint Pesten.) Végül is simán ment az indulás, bár igaz, a későbbiekben keveset eveztem állva, mert eléggé fújt a szél, komoly szélrohamok voltak olykor-olykor, és amikor másodszor fújt bele majdnem a vízbe, akkor inkább letérdeltem. A végére egészen jól belejöttem, már tök jó tempóban tudtam haladni. Csak azt sajnáltam, hogy olyan hamar megtettük a hat kilométert, mert nagyon jó móka volt. Ha lesz még, szerintem megyek. Meg ha lesznek képek, mutatok, de én most nem fényképeztem, sőt el sem vittem a gépet, mert a vízre eleve nem lettem volna hajlandó magammal vinni, azt meg nem akartam megkockáztatni, hogy a ruhatárból eltűnik.
Amióta hazaértem, megnéztem két Gilmore girlst, és most majd nekiesem a hétfői dolgozat összeállításának, aztán ha az megvan / nincs meg, de már meguntam, akkor fordítok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése