A hét további részében
- Nincs net. Tegnap ígérték, hogy ma lesz, de nem lett. Ma azt ígérték, hogy holnap lesz. Emiatt a mai két angolt már buktam, remélem, a holnapi két órámat nem fogom. (Jelenleg a mobilnetemet hotspotolom a laptopomnak, miután kb. huszadik próbálkozásra sikerült csatlakozni.)
- Kértünk íróasztalt múlt kedden, ígérték, hogy tegnapra lesz. Tegnapra nem lett, de ígérték, hogy mára lesz. Mára sem lett, viszont ma nem is ígértek semmit.
- A lakásban lakik három kisgyerek is, két elsős kisfiú meg egy óvodás kislány. Az egy dolog, hogy egész este rohangálnak meg ordítoznak, mert hát gyerekek*, de azért az kicsit soknak tűnt, amikor egy órán át kopogtattak az ajtómon, ha kimentem, elfutottak, aztán becsúsztattak egy papírt az ajtó alatt. (Ezt az ötletet onnan vették, hogy sajnos pont látták, amikor bedobtam egy üzenetet egy másik lakónak - hozzám kézbesítette a tulaj véletlenül, én meg célba akartam juttatni.) Egy darabig csak kértem, hogy ne csinálják, mert fáradt vagyok, nem tudok velük játszani. Aztán behajítottak egy marék mandarint meg csipszet, na, azt mondjuk összeszedettem velük, és ismét elmondtam, hogy nem tudok most játszani, pihenni szeretnék (azzal, hogy órát tervezek :D ). Ezek után még egyszer eljátszották azt a kört, hogy betömködtek egy csomó papírt az ajtó alatt, meg dörömböltek, ekkor megmondtam, szépen kérem, hogy fejezzék ezt be. Befejezték. Szurkolok nekik, hogy a szüleik hamar találjanak lakást. Vagy magunknak, hogy mi találjunk hamar.
- Először úgy volt, hogy holnap délelőtt fordíthatok, pénteken helyettesítek, aztán úgy, hogy mindkét nap fordíthatok, majd hétfőn úgy lett, hogy holnap helyettesítek, pénteken fordíthatok. Erre ma jött a kolléganő, odaadta az anyagokat, amiket keresett a holnapi órára, majd mellesleg rákérdezett, hogy akkor ugye a pénteket is megcsinálom helyette. Kétségbeesett fejjel visszakérdeztem, hogy a pénteket is csináljam-e meg, mire mondta, hogy igen, mert az hülyén néz ki, ha a csütörtököt kiveszi szabinak, a pénteket meg nem. Nem értettem a logikát, viszont arra döbbentem rá, hogy szívességnek számít, ha valaki helyettesít valaki mást. Én eddig azt hittem, leginkább önös érdek, hiszen aki helyettesít, annak lesz egy csomó plusz órája, ami neki előnyös, valamint eleve kötelező plusz órákat dolgozni, mert csak úgy jön ki a szerződésben meghatározott óraszám.
- Pénteken munka után felpattanok a vonatra, és megyek Tomihoz. Ez lesz az utolsó taferli hétvégém, meg lehet, hogy neki is. Beterveztünk egy búcsúebédet az artstetteni étteremben, ezen kívül én péntek este órát tervezek, szombaton alszom meg fordítok, és vasárnap szintén. Ez egy bazi hosszú hét még úgy is, hogy tegnap ünnepnap volt, és nem kellett dolgozni, úgyhogy lesz mit kipihenni.
*Azért az meglepett, amikor tegnap kb. negyed 12-kor még mindig arra riadtam fel, hogy elrohan egy gyerek az ajtó előtt, majd zokogásban tör ki.
- Kértünk íróasztalt múlt kedden, ígérték, hogy tegnapra lesz. Tegnapra nem lett, de ígérték, hogy mára lesz. Mára sem lett, viszont ma nem is ígértek semmit.
- A lakásban lakik három kisgyerek is, két elsős kisfiú meg egy óvodás kislány. Az egy dolog, hogy egész este rohangálnak meg ordítoznak, mert hát gyerekek*, de azért az kicsit soknak tűnt, amikor egy órán át kopogtattak az ajtómon, ha kimentem, elfutottak, aztán becsúsztattak egy papírt az ajtó alatt. (Ezt az ötletet onnan vették, hogy sajnos pont látták, amikor bedobtam egy üzenetet egy másik lakónak - hozzám kézbesítette a tulaj véletlenül, én meg célba akartam juttatni.) Egy darabig csak kértem, hogy ne csinálják, mert fáradt vagyok, nem tudok velük játszani. Aztán behajítottak egy marék mandarint meg csipszet, na, azt mondjuk összeszedettem velük, és ismét elmondtam, hogy nem tudok most játszani, pihenni szeretnék (azzal, hogy órát tervezek :D ). Ezek után még egyszer eljátszották azt a kört, hogy betömködtek egy csomó papírt az ajtó alatt, meg dörömböltek, ekkor megmondtam, szépen kérem, hogy fejezzék ezt be. Befejezték. Szurkolok nekik, hogy a szüleik hamar találjanak lakást. Vagy magunknak, hogy mi találjunk hamar.
- Először úgy volt, hogy holnap délelőtt fordíthatok, pénteken helyettesítek, aztán úgy, hogy mindkét nap fordíthatok, majd hétfőn úgy lett, hogy holnap helyettesítek, pénteken fordíthatok. Erre ma jött a kolléganő, odaadta az anyagokat, amiket keresett a holnapi órára, majd mellesleg rákérdezett, hogy akkor ugye a pénteket is megcsinálom helyette. Kétségbeesett fejjel visszakérdeztem, hogy a pénteket is csináljam-e meg, mire mondta, hogy igen, mert az hülyén néz ki, ha a csütörtököt kiveszi szabinak, a pénteket meg nem. Nem értettem a logikát, viszont arra döbbentem rá, hogy szívességnek számít, ha valaki helyettesít valaki mást. Én eddig azt hittem, leginkább önös érdek, hiszen aki helyettesít, annak lesz egy csomó plusz órája, ami neki előnyös, valamint eleve kötelező plusz órákat dolgozni, mert csak úgy jön ki a szerződésben meghatározott óraszám.
- Pénteken munka után felpattanok a vonatra, és megyek Tomihoz. Ez lesz az utolsó taferli hétvégém, meg lehet, hogy neki is. Beterveztünk egy búcsúebédet az artstetteni étteremben, ezen kívül én péntek este órát tervezek, szombaton alszom meg fordítok, és vasárnap szintén. Ez egy bazi hosszú hét még úgy is, hogy tegnap ünnepnap volt, és nem kellett dolgozni, úgyhogy lesz mit kipihenni.
*Azért az meglepett, amikor tegnap kb. negyed 12-kor még mindig arra riadtam fel, hogy elrohan egy gyerek az ajtó előtt, majd zokogásban tör ki.
Jaj, hát sajnállak a gyerekek miatt. Felettünk gyerekes család lakik, és egész nap rohangálnak, dübörögnek, bútorról ugrálnak, kismotoroznak. Próbáltunk beszélni a szüleikkel, de ott is mindig az a válasz jön, hogy mit csináljanak, hát gyerekek. (meg hogy a kurvaanyámat, de ezt már csak a lichthofon keresztül hallom:)) Én se tudom, mit csináljanak, bár lassan azért elkezdhetnének nekik szólni, hogy kicsit csendesebben, de ez nem segít azon, hogy 5 éve füldugóban élek, ami nem fogja fel normálisan, és iszonyatosan frusztrált vagyok attól, hogy olyan, mintha évek óta egy lakásfelújítás menne felettünk. És nem bírom megszokni, ha koncentrálnom kell, akkor olyan, mintha az agyamon ugrálnának.
VálaszTörlésFú, az eléggé idegőrlő lehet... Sajnálom. Bízz abban, hogy rájuk szólnak, csak kifelé ezt nem kommunikálják, viszont a gyerekek előbb-utóbb megtanulják, hogy a szüleikre érdemes hallgatni, és nem jó ötlet ugrálni a szomszéd fölött.
TörlésA blog eddigi legjobb története!!! :)
VálaszTörlés"Kértünk íróasztalt múlt kedden, ígérték, hogy tegnapra lesz. Tegnapra nem lett, de ígérték, hogy mára lesz. Mára sem lett, viszont ma nem is ígértek semmit."
Nem hiába, ma sem lett asztal!
Törlés