Örömök
Van lakhatásunk. Illetve még nem 100%, de 95. Holnap viszem a foglalót. Egyelőre nem lesz saját kis lakásunk, de vannak telefonszámaim és stratégiáim, amikkel később még lehet. De egy hét már nagyon kevés, ebből hétvégén nem is szeretnék itt lenni, mert jó lenne hazamenni, és olyan szintű stresszt jelentett már számomra ez a bizonytalanság, hogy képtelen voltam bármi másra gondolni a lakáskeresésen kívül, és hát az állandó gyomorgörcs sem volt nagyon kellemes. Egy hostelszerűségbe megyünk, tíz szoba van, két vécé, két fürdő. Nem félek tőle, hogy imádni fogjuk, de a lényeg, hogy együtt leszünk, és lesz időnk normális helyet keresni. A szoba nem lesz olcsó, de egy főre lebontva drága sem, és nincs kaució, sem provízió, viszont csak öt nappal előre kell szólni, ha elmegyünk. Így időt nyerhetünk a keresésre, és megvárhatjuk, hogy Tomi is tényleg megérkezzen Bécsbe, és ne én próbáljam eldönteni, hogy mi az, ami mindkettőnknek megfelel.
Befizettem az aerial silket. Ha megérkezik a visszaigazolás, akkor már biztosnak tekinthetem, hogy január közepétől február közepéig megcsinálom az alapképzést. Juhú!
Letöltöttem a Duolingót a telefonomra, és nekiálltam nyomkodni a spanyolt. Tök jó, élvezem, hogy felfedeztet velem mindenféle nyelvtani szabályokat, pláne, amikor sikerül is felfedezni az adott szabályt. Viszont érzem, hogy ez így kevés, legalább háromszor-négyszer végig kéne nyomkodni egy fejezetet, hogy rendesen rögzüljön, viszont ahhoz nincs türelmem, illetve az úgy kicsit unalmas lenne. Szóval mindenképpen kelleni fog egy tanfolyam, de kezdetnek, alapnak ez is megteszi. Például tetszenek az olyan felfedezések, hogy a papa a krumpli, a papá az apa, a pápá meg a pápa. És tényleg tök jól lehet hasznosítani a latint, így jöttem rá például, hogy a corro azt jelenti, futok. Plusz érdekes felfedezés volt, hogy a mindenféle dalokban hallott "te quiero" azt jelenti, kellesz / akarlak. Na, szóval jó móka ez.
Hétvégén voltam Taferlben. Pénteken Timi elvitt kocsival. Szombaton jobbára loptam a napot (= pihentem), de azért estére csak összehoztam egy eheti óratervgyűjteményt, és még olvastam is a fordítást. Jó, nem sokat, csak a 9. oldalig jutottam el elsőre, de az is valami. És ilyenkor mindig arra jövök rá, hogy igenis megérdemlem a pihenést, tehát nem kell rosszul éreznem magam attól, hogy a heti munka után szombaton jobbára csak vagyok. Vasárnap viszont sajtvásár volt a falu főutcáján (mármint a két utcájából az egyiken :D ), úgyhogy azt megnéztem a hömpölygő tömeg társaságában, sőt még sajtot is kóstoltam, mert imádom a sajtot. Aztán végigjártam a Marbach Runde nevezetű túraútvonalat. Ezen egyszer már elindultunk Tomival, amikor még én is Taferlben dolgoztam, de a marbachi boltnál leragadtunk, így a túra félbeszakadt. (Ekkora érték a bolt, ha az ember olyan faluban él, amiben nincs olyan, bizony mondom néktek.) Összesen 6 km az út, szóval nem egy nagy etwas, ráadásul ebből 2 km szintben halad a Duna-parton. A maradék 2-2 km viszont jobbára az erdőben van, és a mászós rész megfelelően mászós ahhoz, hogy okozzon némi izomlázat. Egy csomót fényképeztem, de persze nem tudok még képeket mutatni, mert hát egyelőre még a múltkori cirkuszos képeket sem tettem át a gépre. Majd.
Mindenféle vágyaim kezdenek lenni, olyan vágyak, amelyek valóra váltásához pénz szükségeltetik. Ez alapvetően nem jellemző rám, azt hiszem, de mivel eléggé visszafogottan élek (a kiadásaim a lakbér, a bécsi bérlet, a haza- és Taferlbe utazás meg a kaja), úgy döntöttem, kicsit engedhetek a gyeplőn. Ha úgy érzem, elégedettebb lennék bizonyos tárgyak birtokosaként, akkor most tárgyakat fogok birtokolni. Így lesz például Desigual táskám. Valamikor a közeljövőben be fogok szabadulni a Mariahilferstraßén található hatalmas márkaboltba, és egy táskával fogok kijönni onnan.
A materiális vágyak közé tartoznak a könyvek - végre megint van kedvem könyveket venni. Nem mintha nem lenne pont elég, meg még sok is, de hát na, nekem elvileg mindig van kedvem új könyveket beszerezni. Meg is rendeltem a Múmin-sorozat első és utolsó részét, mert már csak ezt a kettőt nem olvastam, valamint az Éhezők viadalának első részét, mert kell egy kihíváshoz (amit amúgy szinte tuti, hogy bukni fogok, de azért még próbálkozom, hátha mégsem). Ezen kívül megtaláltam az idei karácsonyi hangulatot megteremtő könyvet is, íme:
Befizettem az aerial silket. Ha megérkezik a visszaigazolás, akkor már biztosnak tekinthetem, hogy január közepétől február közepéig megcsinálom az alapképzést. Juhú!
Letöltöttem a Duolingót a telefonomra, és nekiálltam nyomkodni a spanyolt. Tök jó, élvezem, hogy felfedeztet velem mindenféle nyelvtani szabályokat, pláne, amikor sikerül is felfedezni az adott szabályt. Viszont érzem, hogy ez így kevés, legalább háromszor-négyszer végig kéne nyomkodni egy fejezetet, hogy rendesen rögzüljön, viszont ahhoz nincs türelmem, illetve az úgy kicsit unalmas lenne. Szóval mindenképpen kelleni fog egy tanfolyam, de kezdetnek, alapnak ez is megteszi. Például tetszenek az olyan felfedezések, hogy a papa a krumpli, a papá az apa, a pápá meg a pápa. És tényleg tök jól lehet hasznosítani a latint, így jöttem rá például, hogy a corro azt jelenti, futok. Plusz érdekes felfedezés volt, hogy a mindenféle dalokban hallott "te quiero" azt jelenti, kellesz / akarlak. Na, szóval jó móka ez.
Hétvégén voltam Taferlben. Pénteken Timi elvitt kocsival. Szombaton jobbára loptam a napot (= pihentem), de azért estére csak összehoztam egy eheti óratervgyűjteményt, és még olvastam is a fordítást. Jó, nem sokat, csak a 9. oldalig jutottam el elsőre, de az is valami. És ilyenkor mindig arra jövök rá, hogy igenis megérdemlem a pihenést, tehát nem kell rosszul éreznem magam attól, hogy a heti munka után szombaton jobbára csak vagyok. Vasárnap viszont sajtvásár volt a falu főutcáján (mármint a két utcájából az egyiken :D ), úgyhogy azt megnéztem a hömpölygő tömeg társaságában, sőt még sajtot is kóstoltam, mert imádom a sajtot. Aztán végigjártam a Marbach Runde nevezetű túraútvonalat. Ezen egyszer már elindultunk Tomival, amikor még én is Taferlben dolgoztam, de a marbachi boltnál leragadtunk, így a túra félbeszakadt. (Ekkora érték a bolt, ha az ember olyan faluban él, amiben nincs olyan, bizony mondom néktek.) Összesen 6 km az út, szóval nem egy nagy etwas, ráadásul ebből 2 km szintben halad a Duna-parton. A maradék 2-2 km viszont jobbára az erdőben van, és a mászós rész megfelelően mászós ahhoz, hogy okozzon némi izomlázat. Egy csomót fényképeztem, de persze nem tudok még képeket mutatni, mert hát egyelőre még a múltkori cirkuszos képeket sem tettem át a gépre. Majd.
Mindenféle vágyaim kezdenek lenni, olyan vágyak, amelyek valóra váltásához pénz szükségeltetik. Ez alapvetően nem jellemző rám, azt hiszem, de mivel eléggé visszafogottan élek (a kiadásaim a lakbér, a bécsi bérlet, a haza- és Taferlbe utazás meg a kaja), úgy döntöttem, kicsit engedhetek a gyeplőn. Ha úgy érzem, elégedettebb lennék bizonyos tárgyak birtokosaként, akkor most tárgyakat fogok birtokolni. Így lesz például Desigual táskám. Valamikor a közeljövőben be fogok szabadulni a Mariahilferstraßén található hatalmas márkaboltba, és egy táskával fogok kijönni onnan.
A materiális vágyak közé tartoznak a könyvek - végre megint van kedvem könyveket venni. Nem mintha nem lenne pont elég, meg még sok is, de hát na, nekem elvileg mindig van kedvem új könyveket beszerezni. Meg is rendeltem a Múmin-sorozat első és utolsó részét, mert már csak ezt a kettőt nem olvastam, valamint az Éhezők viadalának első részét, mert kell egy kihíváshoz (amit amúgy szinte tuti, hogy bukni fogok, de azért még próbálkozom, hátha mégsem). Ezen kívül megtaláltam az idei karácsonyi hangulatot megteremtő könyvet is, íme:
Stella Gibbons: Christmas at Cold Comfort Farm
Ezt még nem rendeltem meg, de az is sorra kerül majd hamarosan.
Ja, és kaptam adóvisszatérítést Máltáról, nem is keveset. Juhú!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése