Közhelyek

Voltunk ma egy kis cukrászdában, ahol egy egészen közhelyes jelenetnek lettem szemtanúja. (A többiek nem lettek szemtanúi, valamiért csak nekem tűnnek fel az ilyenek mindig, pedig én nem akarok minden ilyet észrevenni.) Az egyik asztalnál ült egy főnök úr a titkárnőjével, a főnök úr kezén volt jegygyűrűn, a titkárnőén nem, előttük volt egy határidőnapló, de nem sokat tudtak vele foglalkozni, mert túlságosan lekötötte őket egymás fogdosása meg a smárolás. Egyszer csak felhívta valaki a pasit, és a pasi többször elmondta, hogy ők dolgoznak. A gyomrom felfordult. Sosem jó az ilyen, de így karácsony előtt alig egy héttel különösen undorító. Remélem, sosem kerülök hasonló helyzetbe - sem a titkárnőé, sem a (feltehetően) mit sem sejtő feleségé nem érdekel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai